Név: Noris	Nem: hím
Kor: 6 éves	Rang: alfahím
User: Samok	Aktív:

Bár Noris büszkének és királyinak tűnik, az az igazság, hogy nem követi annyira elődei acélos, nemes szigorát. Barátságos, közvetlen, és nem szeret megbüntetni másokat. Persze, ha szükség van rá, ő is képes megmutatni észak keménységét, de ezt nem szívesen teszi. Kicsit olyan, mintha álomvilágban élne, vagy mintha a hajdani kölyök még mindig komolytalan tettekre sarkallná. Nagyon megfontolt, mindent százszor is átrág magában, általában túl sokat is hezitál, gondja vannak a döntéssel. Nem túl határozott, sokszor ingadozik a véleménye. Kicsit feledékeny, ezért nem túl megbízható, de jólelkű és lehet rá számítani. A jelleme alapján azt hihetnénk, hogy Norist rég leváltotta az alfa rangon valaki alfább, ám ez nem olyan kézenfekvő. Ugyanis a lelke mélyén még mindig egy makacs kölyök, és ami egyszer az ővé volt, ahhoz minden körmével ragaszkodik. Mivel Severo tanította harcolni, nem éppen egy kezdő, harcban veszélyes ellenfél. Intelligensen harcol, és mivel megfontolt típus, nem hamarkodik el semmit. Elég bátor és elszánt ahhoz hogy szilárdan tartsa a pozícióját, és bár kétségtelenül lehetne nála jobb alfa is, Noris egyáltalán nem a legrosszabb választás.
               Szeret: Észak, nyugalom, egy jó beszélgetés, szép dalok, tavasz
               Nem szeret: hazugság, vihar, sötétség, hal

"Hol is kezdjem? Nagy családban születtem, Severo, apám volt az akkori alfa, és első alma után egy újabbra adta a fejét. Mindenem megvolt, amit csak egy kölyök kívánhat. Szerető anya, aranyos kisöcsi és hugi, és egy idegesítő báty. Ó, igen. Anubis volt az, akit kihagytam volna életem rózsaszín történetéből. Az első pár évben az ő árnyékában éltem. Legelőször nyitotta ki a szemeit- Anubis volt az.  Az első megfogott pocok-Anubis a tettes. A legígéretesebb tanítvány a falkában- na találjátok ki. Apa rajongott Anuért, mint ahogy első almában Ythastért. Jó, persze, értem is, de akkor is csak második voltam. Siela és Rodin persze úgy gondolták, hogy én is nagyszerű vagyok, amit el is vártam tőlük-elvégre ők voltak a kicsik. Kölyökkorunkban a szüleink mosolyogtak a versengésünkön-de amikor kamaszodni kezdtünk, ez már nem ártatlan versengés volt. Az alfa pozícióért küzdöttem Anubisszal, mert Ythast és Zero, féltestvéreink különös mód eltűntek. Persze ez nyíltan sosem volt kimondva de mindenki tisztában volt vele, hogy mi vagyunk hát az örökösök. Én bíztam a szerencsémben és az eszemben, de amikor szinte mindenki azt mondta, hogy szerinte Anu lesz az alfa, akkor kissé meginogtam. Ahogy teltek az évek, Siela gőgös és gyönyörű nősténnyé cseperedett, Rodin pedig, hát ő egyre furább lett. Lassan nyilvánvalóvá vált, hogy az öcsém bogaras...Kis csontdarabkákkal játszadozott, és beszélgetett velük. Imádott engem, mert én voltam az egyetlen aki foglalkoztam vele. Néha még játszani is hajlandó voltam. (Én voltam Róberttel, a bátor medveölő csontkirállyal. Ojje. ) Egy nap aztán Severo elküldött engem és Anubist vadászni, egyfajta próbaképpen, hogy ki lesz a sikeresebb. Mielőtt elindultam, Rodin sok szerencsét kívánt, és megígérte nekem, hogy győzni fogok. Furcsán csillogott a szeme. Mikor visszatértem egy havasi nyúllal, Anubis nem volt sehol. Miután órákig vártunk, de nem bukkant fel, apa és pár farkas elmentek megkeresni. Átharapott torokkal találták meg az erdőben. Aztán később, mikor viszontláttam Rodot...sosem felejtem el azt a mosolyt. Megfagyott tőle a vérem, a nyál megkeseredett a számban. Tudtam, hogy ő volt, éreztem, olyan biztosan, minthogy a föld a lábam alatt van és az ég felettem. Az öcsém értem gyilkolt. Megfordult velem a világ....Hirtelen úgy éreztem, hogy szerettem Anubist, még most is szeretem, hiába voltunk egymáshoz sokszor undokak, és undorodtam Rodintól, ettől a beteg, elfajzott, őrült lénytől. Aki szeret engem. Azóta tudom, hogy egy szörnyeteg szeretete halálos. Hiába szereted viszont, attól még szörnyeteg marad. Fogalmam se volt, mit tegyek...Én lettem az alfa, apám eltűnt, és döntenem kellett. Száműzzem Rodint, és megszabadítsam a falkát az őrületétől? Az öcsém kiszámíthatatlan volt, és ahogy alfaságom első éve telt, egyre háborodottabb lett. Viszont az öcsém volt, szívességet tett nekem, és tehetek én ilyet, hogy száműzöm őt, én, hálátlan dög? A válasz hamarosan megérkezett, Avalon személyében. A sötét ordas az őrület verméből beleszeretett a fény leányába, akinek testét mintha angyalok formálták volna. Én tudtam, mert láttam. Ismertem Rodint, és láttam a vágyat a szemében, ahogy Avalonra nézett. Azt is tudtam, hogy amennyire Rod kívánja a nőstényt, az éppannyira viszolyog tőle. Tudtam, és meg kellett volna akadályoznom, mielőtt...De nem tettem. Avalon egy másik hímet választott, és másnapra együtt táncolt Anuval a holtak birodalmában. Mit tehettem volna mást? Száműztem Rodint, hisz nem csak előttem volt világos hogy epekedett Avalonért. Sosem felejtem el. A hitetlenkedéstől ábrázata megnyúlt, szemei nagyra tágultak. Úgy nézett rám, mintha akkor látna először, és én tudtam hogy meggyűlölt. A szörnyetegek szeretete közel áll a gyűlölethez, és egyformán heves. Az ellenségemként hagyta el a Daltart.
Hogy mi van most? Itt van Észak, Észak, ami ugyanolyan maradt. Rideg, komor, és én így szeretem, így, változatlanul. Itt vagyok én, Noris, aki nem bántam volna hogyha az életem olyan rózsaszín marad amilyennek indult. Anyám meghalt, a drága lélek. Siela? Ő egy hamisítatlan sznob lett. Elment valami Artemonnal, de hazudnék ha azt mondanám hogy hiányolom. Lehet, hogy valójában érzéketlen vagyok, de a tragikus esetek ellenére ugyanolyan maradtam. Sajnálkoztam, amikor kellett, sírtam, amikor fájt, de elmúlt. Most itt vagyok én, a fagyos reggelek, és azt hiszem nem is kell semmi más."

CSALÁDFA

Erő: Éppen elég erős és masszív ahhoz hogy meg tudja védeni alfai pozícióját
Gyorsaság: Nem éppen egy gyors farkas, nem légies, erőből dolgozik futáskor.
Lopakodás: Nem tartja fontosnak hogy kiválóan lopakodjon, ezért erre sosem fordított túl sok energiát.
Irányítás: Jó vezető, sikeresen egybefogja a falkát és egységet kovácsol belőlük. Igyekszik mindenkire figyelni.
Csapatmunka: Nem kifejezetten csapatjátékos, de ha a helyzet megköveteli, természetesen képes társakkal együttműködni.