Név: Damona	Nem: nőstény
Kor: 5 éves	Rang: alfanőstény
User: Freedom	Aktív:

Damona a színtiszta rejtély megtestesítője. Alig van a falkának tudomása bármiről ami vele kapcsolatos, roppant keveset beszél, ha igen akkor is velőset mond. Tud egyben lehengerlő vagy épp visszataszítóan dühös is lenni. Elméje páratlan, az sem kétséges, mások butasága pedig bosszantja és gyakran büntetéssel végződik a dolog. Vagy egy jó leckével. Alfanőstényként szigoráról, de megfontolt és meggyőző döntéseiről híres. Nem fél kimondani amit gondol, néha úgy tűnik semmi sem tántoríthatja vissza. Makacs és hűvös természete kiborító tud lenni, de a szabadszellemű Damona jelét sem mutatja a változásnak. Gyakran tűnik el hosszú időkre a falkától, aztán egyszercsak minden előjel nélkül felbukkan és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nem a kérdések, hanem a válaszok farkasa, nem szereti ha nem tud valamit, de akkor sem tenné fel a kérdést, inkább kideríti saját maga a dolgot. Valójában, amilyen jégkirálynőnek tűnik, annyira epedezik az izgalmak után. Mindene a felfedezés, az ismerkedés mámoros újdonsága. Fellépése előkelő, talán gőgös is, és rideg. Nagyon intelligens, mindig tájékozott (nem tudni honnan) és sokszor előbb tud meg dolgokat, mint a falka többi tagja - talán ezt csinálja eltünedezései alkalmával? Híreket szerez? Mindenesetre a nyugalmából kizökkenthetetlen, higgadt Damona igen erős tagja a Daltarnak. Harcai alkalmával olyan, mintha a másik legmocskosabb titkáig is belelátna és annak felhasználásával győzne...
               Szeret: futni, kirándulni és felfedezni, egyedül lenni, titokban járni, hó és jég széllel fűszerezve
               Nem szeret: buták, tudálékosok, erőszakosak, unatkozni és lassan haladni, meleg időjárás

Skarill egy erdejében született, közel az északi területekhez. Anyja, Desdemona és annak testvére, Fay néni illetve lánya, Celie volt a kis család, melybe érkezett. Azonnal tovább kellett állniuk a területről, Damona fiatal éveiből csak a folytonos menekülésre emlékszik. A testvéreiről emléke pár húscafat és a vérük furcsa szaga, fertőzve valamilyen oda nem illő sötét, folyékony nyomorral... Damona példaképe azonnal az erős, áll-felszegő, metsző tekintetű Desdemona lett, aki tökéletesen irányította a kis csapatot, és Damona biztos volt, hogy anyja képes lenne még a legrakoncátlanabb lényt is megregulázni. Imádta kis családját, itta az idősebbek minden szavát és óvta a törékeny Celiet mindentől. Aztán elérkezett Az az éjszaka... "Fel tudnám idézni az utolsó, fekete, átkozott percig, de egyáltalán nem akarom. Mert azon az éjszakán elvesztettem mindenem. A családom, a lelkem, a hitem, az erőm..." Mancsdobajra és vonyításra ébredtek az est kellős közepén. Három hatalmas hím vetette magát anyjára a semmiből érkezve, Damona hallotta a csont roppanását és az elmúló halálsikolyt. Fay néni elájult, Celie megdermedve bámulta támadóit. Damona agya sem akarta felfogni, hogy mi történt az előbb, de aztán az ösztönei erősebbé váltak és Celiehez ugrott, megragadta a nyakánál, ám hirtelen valaki ledöntötte a lábáról. Celie elrepült, egy hím elkapta és vadul rángatni kezdte. Damona reménytelen küzdelembe kezdett a harmadik ellen. Addig a másik Fay nénihez szaladt és bevonszolta az erdő sötétjébe. Damona felkiáltott, kirúgta magát a hím szorításából és a másik után rohant. Az ágak karistolták a bőrét, a jég felmetszette a lábát amikor elcsúszott rajta, de akkor sem állt meg. Amikor utolérte Fay néni elrbalóját, már késő volt... Az idős nőstény holtan feküdt saját vére tócsájában. Damona kidülledt szemekkel rázta a fejét és hátrált. Visszarohant a tisztásra, ahol anyja és Celie is életüket vesztették. Mindenki meghalt. A három hím eltűnt. Csak egyszer látta még őket, egy magányos útja során, valahol Nyugaton, amikor épp két farkast üldöztek... Nevetve, nyálcsorgatva és pokolian gyorsan. Damona szemei elől semmi perc alatt eltűntek. Damona vándorlásba kezdett, a maga ura lett, szótlan, szigorú és dühös. A Holdnak vonyította ki minden bánatát, a tehetetlenség fojtogató érzését. Lassan emésztette a depresszió, amikor megérkezett a felmentősereg Folt képében. A szabad, bohókás, könnyed és mégis udvarias hím rövid idő alatt teljesen a mancsa köré csavarta Damonát, aki újra képes volt nevetni. Folt nem akart tőle semmi komolyat, Damona mégis beleszeretett. Folt átverte és otthagyta, Damonában pedig újra fellángolt a mérhetetlen harag. Később érkezett a hír, hogy Foltot elvitte a járvány. Újabb halál és keserűség... "Akkor döntöttem úgy, hogy sosem fogok többé senkit sem szeretni, mert ha őt elveszik tőlem, akkor elvesztem mindenem. Érzéketlen vagyok. Beleolvadok a fákba, a természet csendjébe, a fújó szélbe és eltűnök mások szemei elől" A Daltar falkához egy ajánlás miatt csatlakozott. Azt regélték új alfahím lett, Damona pedig hirtelen ötlettől vezérelve betoppant és megküzdött a legmagasabb rangért.

CSALÁDFA

Erő: Mivel alfanőstény így egál, hogy ő a legerősebb nőstény a falkában. Nagy termete, erős lábai mindezt segítik. Harcban is gyakran támaszkodik erejére, vadászatban pedig a préda leterítésére specializálódott.
Gyorsaság: Sebessége nem a legjobb, nem is szokta túlzottan meghajtani magát. Reflexei meglepően kifinomultak, de az energiavesztés elkerülése érdekében csak ritkán ugrabugrál.
Lopakodás: A hangtalan léptek mestere, de lopakodni nem szeret. Mindig kiegyenesedve jár.
Irányítás: Mestere a dolognak, az ő mestere pedig anyja volt.
Csapatmunka: Ha szükséges nagyon jó csapatjátékos tud lenni, nem fitogtatja rangját, behódol annak akinek kell.