Fixed Samok reag :3
With your wisdom inside me
Noris egész testén látszott a feszültség, ahogy követte az Isande folyó kanyarulatos útját. Vállait mereven tartotta, barna szemei villogtak, ahogy a fejét fordította szagok után kutatva. Megtámadták a bétáját, a saját területükön...ez olyasmi volt amit fel kellett dolgoznia. Nem elég jó alfa? Bizonyára így van. Gondoskodnia kellett volna a védelemről, ha tesz valamit, azzal bizonyára megelőzi Morgon szenvedését... Talán Anubisnak kellett volna vezérré válnia, ő képes volt cselekedni, nem úgy mint Noris, aki csak ül a babérjain. Most ha meg is találja a tetteseket, mit tegyen? Indítson bosszúhadjáratot, ahogy a testvére tenné? Még több sebesült, még több fájdalom...És az elégtétel? Egy kupac hulla. Ugyan minek? Területük van elég...Arra kell koncetrálnia, hogy meg tudja védeni a határokat. Ha ugyan képes lesz rá. Noris erélyesen felmordult, hogy gátat vessen nyugtalan gondolatainak. Aggódni, aggódni állandóan, ezt abba kell hagynia! Az alfa legyen sziklaszilárd, elméje mint a nyugodt állóvíz, akarata mint a hideg és kemény jég, parancsának ereje mint a robajló hegyi folyó. Ahogy apja szavai visszhangoztak a fejében, Noris érezte hogy kezdi egyenletesebben venni a levegőt, és az aggodalom ráncai a lelkén lassan kisimulnak. Még sosem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy. Miért épp most történne baj? Képes lesz kezelni a helyzetet, főleg Katsával az oldalán, a hűséges és odaadó sámánnal. Milyen szerencsés a Daltar, hogy annak idején ez a lány közéjük tévedt! És Seth...Biztos, hogy sok probléma lesz a ravasz pofájú kis szőrgombóccal, de Noris úgy látta hogy jól is járhatnak vele. A kis kan korához képest nagyon okos volt. Ha megnyerik a szívét a Daltarnak, értékes tag lehet belőle. Nem, Seth nem jelentett problémát. Sokkal inkább... a Jégkirálynő. A csodaszép, fagyos tekintetű, büszke északi lány. Damona. Noris lassított a tempón, és az Isande mellé kocogott. Lebámult a rohanó vízre, és figyelte a saját villódzó tükörképét a felszínen. Úgy érezte, hogy a szó túl dallamos, és túlságosan is megtölti a szívét valami ki nem mondott érzéssel...Olyan volt, mintha pusztán a név gondolata arra késztetné, hogy kiejtse a száján.
-Damona.-mondta halkan a saját tükörképének, majd sóhajtott egyet. Mit akar igazából? Bárcsak tudná! Az ő élete a felelősség, a Daltar...Damona egy partner, aki a felelősség másik részét veszi a vállára. Nem kell többnek lennie, vannak fontosabb dolgok mint a szerelem. Soha nem volt még szerelmes, nem is jutott nagyon eszébe. Milyen lehet vajon, tüzes, forró, elemésztő, Észak jégpáncélját is felolvasztó? Mit áltatja magát! Persze, hogy szüksége van rá, mindig is szüksége volt! Nap mint nap kínozza magát Damona látványával, a bundája pézsmaillatával, visszafogja ösztöneit melyek előtörnének belőle...Vajon jól teszi? Ezzel nem a falka érdekét szolgálja, csak a végtelenségig tiszteletben tartja Damonát. Egy falka élén lévő pár közt harmóniának kell lennie. És ami köztük van?... Az minden, csak nem harmónia. Nem is ismerik egymást. Noris feltekintett a vízről, és tovább baktatott. Hirtelen az orrát egy ismeretlen farkas szaga csiklandozta meg. Szemei felcsillantak, és gyors kocogásban eredt a halvány szagnyom után. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
