Témaindító hozzászólás
|
2012.07.10. 02:38 - |
Egy kis nyugodt hely az erdő szélén~ |
[12-1]
Gold and silver shine
Furcsállkodva nézte a kisfarkast. Nem volt egészen százas, az biztos...Érdekes lesz vele foglalkozni. Türelmesen megvárta, amíg a különös roham elmúlik a kölyöknél. Aztán, amikor Seth odafutott hozzá, a gesztusa meglepte Katsát. Arra számított, hogy a kölyök tiltakozni fog...De így is jó, legalább a győzködős rész kimarad Katsa életéből, ennyivel is megkönnyítve a dolgát. Hirtelen vonyítás hangját hozta a szél, és a sámán éber tekintettel hegyezte a fülét. Damona, az alfanőstény hangja volt...A falkatagokat szólította a jégpalotához. Sürgetően hangzott a parancs, így Katsa tudta hogy nem késlekedhet.
-Gyere velem-intett a fejével Sethnek, és futva indult meg a fák közt a palota irányába.
//folyt. ott// |
Bring me some brains!
Ide-oda kapdosta a fejét, akár egy ijedt őzike. Néha összeszorította a szemeit és sziszegett, mintha fájna a feje vagy rossz emlékek gyötörnék. Lefeküdt és két mellső lábát a fejére tapasztotta. Remegések futottak át a hátán, míg pár perc múlva lecsillapodott és Seth zihálva ült fel. Tág szemekkel bámulta Katsát. - F..falka? - összerezzent majd odasietett Katsához és lekonyult fülekkel kezdte el nézni a földet. "Rendelkezz felettem" - ezt üzente. |
Gold and silver shine
-Talán te öltél meg valakit?-kérdezte felhúzva a szemöldökét és lebiggyesztve az ajkát. A különös kacajra pupillája összeszűkült kissé, és tekintetének szinte éle volt, ahogy Sethet fürkészte. Mintha olvasni akarna a mozdulataiban. Némán nézte végig a színjátékot, a "kis árva" jajszavai nem hatották meg. Arca szenvtelen, rideg maszk volt, majd a sámánfarkas elmosolyodott.-Te vagy őrült vagy, vagy egy okos őrült. Nem tudom, vajon melyik lehet a rosszabb.-közölte a kölyökkel.-Fogalmam sincs, mi történt veled, és vajon hol a családod,de azt látom hogy egyedül vagy. Ezen a helyen nem maradsz sokáig életben egyedül, bármilyen ravasznak is hiszed magad, kis színész. Mit gondolsz, nncs szükséged egy falkára?-szegezte a kérdést a kölyöknek. |
Bring me some brains!
Grimaszolt egyet, amolyan "Are you serios, idiot?" nézéssel pillantott fel a sokkal magasabb Katsára. - ÉN nem vagyok sámán, szóval halvány lila gőzöm sincs hogyan beszélhetnék ÉN egy Istennel - aztán hirtelen úgy megakadt és ledermedt, mint még soha életében. Hatalmas szemeket meresztett a nőstényre és a pupillája egyre kisebb lett, ahogy csodálkozott. - Azt mondod... - megremegett a bajsza - ... hogy az ölést is megbocsájtják? - Seth képén lassan indult meg az igen nagynak ígérkező vigyor. Egyre hoszabb lett, feje alacsonyabbra süllyedt és a végén ott virított az a creepy grin. Furcsa hangon, nagyon halkan nevetni kezdett. Beleremegett soványka teste, de egyéb fizikai megnyilvánulása aligha volt. Inkább az elméjében forogtak a kerekek. - És te ismered azt a mondást, hogy... Idegenekkel érdemes szóba állni? - virgonc szemekkel emelte tekintetét újra Katsára. - A családom halott - jelentette ki egyszerű tényként, minden érzés nélkül. Aztán felállt és nyújtózott egyet. - Számomra halottak.
Hirtelen megint megváltozott az arckifejezése. Mintha rájött volna valamire, döbbentről végül kétségbeesettre változott. - Az anyukám... az anyukám... Hol az anyukám?! Mi lesz most? - bociszemekkel pillogott és tökéletesen előadta az összezavarodott árvát.
Aláfestés: Escape the Fate - It's Just Me eme zenére írtam a reagot, szóval azt hiszem ad egy kis érzést *-* |
Gold and silver shine
-Igen, ezt egyből gondoltam-mondta egy kis nevetéssel a hangjában a sámán. -Furcsa dolgokat kérdezel, kisfarkas, de nem baj. Szeretem a furcsa szerzeteket magam körül, megakadályoznak benne hogy netalántán unatkozásra vetemedjek.-szemei barátságosan csillogtak.-Nos, visszatérve a kérdésedre...Erről inkább magát a Télistent kellene megkérdezned, mert nem tudom a választ. Még soha nem büntetett meg senkit semmiért, és nem is tartom valószínűnek. A sámán is farkas, és minden farkas követ el hibákat. Az Istenek pedig megbocsátják a hibáinkat, még a gyilkosságot is, ha szépen kérjük őket. Bár..... nem tudom,mi számít büntetésnek. Mindannyiunknak szüksége van keserves tapasztalatokra az életben, hogy tanuljunk. Azt szokták mondani, hogy Isten nem ver bottal. -ásított egyet, és a fekete kölyökre hunyorított.-Annyit beszélek itt, hogy a végén még elalszol. Most akár kérdezhetnék én is. Hol a családod?- |
Bring me some brains!
Felhorkant és lenézően pillantott Katsára. - Tudom. Nem kell kioktatnod. Én nem tartozom a tudatlan, ostoba fél éves kölykök közé, akik azt hiszik a vacsora a szájukba repül és mindent anyuci meg apuci intéz el - végighúzta egy mancsának karmait a földön aztán nézegetni kezdte. - A kérdésem inkább az volt... Megbüntetének-e az Istenek, ha ölnél? Mivel sámán vagy. |
Gold and silver shine
Vállat vont a kérdésre.-Megtehetném. Te is megtehetnéd. A kérdésed inkább az, hogy lesznek-e következményei, ha megölök valakit? Erre csak azt tudnám válaszolni, hogy mindig, mindennek van következménye. Mellesleg miért akarnék megölni valakit?-méricskélte a kölyköt. Rettentően különös kis lénynek találta, volt benne valami hátborzongató. Mégis érdekelte Katsát, hiszen kedvelte a fura eseteket és jellemeket. |
Bring me some brains!
- Ölnöd is szabad? - tette fel rögtön a kérdést érdeklődően csillogó tekintettel, rezzenéstelen ábrázattal. Kitágított, kerek szemekkel melyeket szinte belefúrt a másikéba. Valóban beismerte, hogy most nem egy együgyű farkassal hozta össze a Sors, de az ilyenkori technikája, ha nem törődik a másik okosabb szavaival. Ne fecséreld az időt! Csináld azt, amiért jöttél! |
Gold and silver shine
Seth nem túl kedves szavait egy türelmes mosollyal fogadta.-Tévedsz, ó nagy ésszel megáldott idegen kölyök. Én vagyok a falkám sámánja, nekem mindent szabad...-vigyorodott el, és lusta mozdulattal megvakarta a fülét.
-Éppen nem tudják hasznomat venni. Mellesleg honnan tudod, hogy lustulok, és nem épp azért vonultam el, hogy az istenekkel beszéljek?-hunyorított rá. -De olyan okos vagy, hogy biztos minden farkas ad a véleményedre, úgyhogy én is így teszek. Mondd csak, eme páratlan ítélőképességhez név is tartozik?-teljesen kihúzta magát, talán kicsit azért is hogy érzékeltesse a kölyökkel felnőtt mivoltát, de még mindig kedélyes vigyor ült az arcán. |
Bring me some brains!
Seth nyurga alakja kilépett egy fa árnyékából, szemei vidáman csillogtak, arcán féloldalas mosoly. Mancsait manökenként rakosgatta egymás elé, lassú volt és ráérős. Egy halk "puff"al ült le Katsa előtt. Félrebillentett fejjel kezdte el bámulni az eget. - Miért lustulsz itt az erdő szélén? A falkád biztos megvetne ezért, szóval minden okod megvan, hogy titokban csináld. én mégsem tartom jó ötletnek... - Egyik vállára támaszkodva fél szemmel a sámánra nézett. Vigyorgott. |
Gold and silver shine
Melankolikus ábrázattal sétálgatott a lucfenyők között. A kis liget valahol az erdő szélén meghúzódva, a sámán kedvenc helye volt. Akárhányszor csak tehette felkereste. Itt egyedül lehetett a gondolataival és szabadon agyalhatott bármin. Szívesen járt ide akár társasággal is, de a többiek éppen portyáztak, feltérképezték a vidéket. Katsa ebben nem volt túl hasznos segítség, így hát elhatározta hogy enged magának egy kis pihenőt itt. Éppen leheveredett volna egy szimpatikus fa alá, amikor lépteket hallott. Összevonta a szemöldökét...Vajon ki lehet az? Biztosan nem falkabeli farkas...Izmai kissé megfeszültek, ahogy a kérdéses irányba bámult. Egy kis alakot pillantott meg közeledni... |
Egy kis nyugodt hely az erdő szélén~ |
[12-1]
|