Témaindító hozzászólás
|
2012.03.09. 20:13 - |
AMARUK OÁZIS
Préda: madarak, papagájok, kisemlősök
Időjárás: meleg |
[5-1]
- Éppen miatta kereslek... Ne haragudj a zavarásért, én... - Jera szemeibe néz és viszontlátja benne a saját riadt arcát. ~ Hogyan lehetsz sámán April, ha még a saját döntéseid súlyától is félsz? Hogy lehetnél te egy kiválasztott? ~ Lehunyja a szemeit és sóhajt egyet csukott szájjal. Majd ismét kipattannak és April odarohan Jerához, még mielőtt Sage követhetné.
- A sivatag szélén találtam őt, Jera - hadarja - Nem volt egyedül... Jera, a falka területén valami folyik. Valakik vannak itt és mi nem tudunk róla... És szörnyű dolgokat művelnek - mélyen belenéz a másik szempárjába, kutatva-keresve szavainak hatását. - A kölyköt elhoztam, miután azok elmentek. Velük volt, de ő nincs benne a dologban... Szerintem az egyikük... az egyikük kölyke.
"Kötelességtudóan" menne April után, de a sámán "elszökik" előle. Sage durcásan grimaszol egyet majd leül az oázis homokjába. ~ Ez legalább nem forró ~ Beletúr a mancsával és annyira megtetszik neki az állaga, hogy túrogatni, tapicskolni kezdi. Izgatottan felvakkant és bevet egy-két szaltót is, mire csupa porosan végzi, háttal a földön. Pislog, hogy kimenjen a homok a szeméből.
- Moost mááár meheteeeek? - kérdezi elnyújtottan vigyázóitól. Tudja, hogy róla és a családjáról folyik a szó, de nem igazán zavartatja magát emiatt. Mondták neki, hogy be fog következni.
|
Füleit radarként fordítja a hangok irányába és vár. Ahogy közeledik az illető, annál biztosabb abban, hogy egy farkas jár itt, méghozzá az ő falkájából, tehát nincs mitől tartani. Nyújtózik egyet, majd szépen feláll, hogy üdvözölje a falkatagot. Tartása büszkeséget és eleganciát sugároz, farka magasba lendül, jelezve vezéri rangját.
- April! Micsoda meglepetés! - tekintete megenyhül, barátságosan csillog, hogy viszont láthatja a nőstényt - Mi járatban? Volna kedved csatlakozni hozzám?...
Hirtelen elhalgat, ugyanus April mögül egy apró szőrgolyó bukkan elő. Értetlenül pislog, hol a nőstényre, hol a kölyökre. Nem érzi rajtuk a közös szagot, így biztos benne, hogy nem April kicsinye.
- Nocsak, ki a kis utitársad? - kérdezi, nem gúnyosan, de nem is nyájasan. Tekintete végigfut a vörös kölykön, majd Aprilre függeszti tekintét, magyarázatot várva. |
April félénk léptei, akár egy riadt és folyton figyelő nyúlé. Néha megáll, mellső lába a levegőben, szimatol s fülel, mint egy kilőni készülő kopó. Csakhogy April nem vadászni akar, hanem óvakodik egy másik farkassal való találkozástól... Nem, alapjában véve nem ilyen, de van vele valaki, akit jobb ha nem mutogat...
A kölyök többször is megáll nyafogni. April néha válaszol neki, vagy rá se hederít és cserbenhagyja kérdésének társaságában.
- Gyere! Itt majd megállunk inni, aztán megyünk tovább.
- Meddig kell még menni? Fáj a lábam! Ég a mancsom!
- Amíg meg nem találjuk az alfát. Pszt és gyere! - furakodik ki April az oázis rengetegéből és ekkor arcul csapja feljebbvalójának szaga. Részben megkönnyebbül, részben kétszeresen kezd verni a szíve. Tovább megy.
- Jera... - lehelli aztán meghajol, amint látótávolságon belülre ér. A sámán nőstény kedvező kapcsolatban állt úrnőjével, legtöbbször tegezte is, de April mindig is félt az ismeretlentől és attól, hogy valami olyat tesz amit nem szabad... Márpedig April sosem tudta eldönteni hogy egy helyzetben egy alfa mit csinálna, így ezekből a dolgokból legtöbbször ki is maradt, de most csak rajta állt a döntés és nagyon reméli, hogy jól döntött...
Sage talpát pokolian égette a sivatag homokja, ahányszor felbukott a finom szemcsék lankadatlanul tapadtak puha szőrébe. Eldöntötte, hogy utálni fogja a sivatagot. Sőt, utálja is! Miféle dolog egy égő talajt a falka közepére biggyeszteni? Mi ő, szatír, hogy átmenjen rajta? Ezt közölte is az őt terelgető nősténnyel, de a másik legtöbbször még hajlandóságot sem mutatott arra, hogy figyeljen rá. Már pedig szomjas volt! És éhes! Meg kétségbeesett. Ezt is mondta Aprilnek, mire a fiatal nőstény azt válaszolta, hogy nem lehet annyira kétségbeesett, ha be nem áll a szája, ami még nem is befolyásoló tényező, de folyton csak panaszkodik.
- Tehetek én róla, hogy ide hoztál? - váltott át durci üzemmódba Sage, de követte Aprilt. A kezdetektől fogva követi, mert minden egyes panaszos mondatán belül ott ég a félelem Sage-ben. Nem tudja mi történt. Vagy talán tudnia kellene, de nem akarja tudni... Nem szabad tudnia! Nem mondhatja el senkinek... Megkérték, hogy tartsa a száját... Tartani fogja. Nem tudja mennyit látott April, de ha bármit is kikotyog, legalább nem Sage lesz a hibás. Ő bizony nem mondott semmit...
Tovább nyafogott Aprilnek a bőrdudokról és az égési sérülésekről, mikor a sámán nőstény megtorpant. Sage majdnem beleütközött a lábába.
- Héé! Most meg mivan?
Kikukkantott a meghajoló nőstény mögül és nagy meglepetésére egy fehér, napfürdőző farkast pillantott meg. Úgy feküdt az oázisi patak partján akár egy hercegnő.
- Na! Megtaláltuk! Most mi lesz? - horkantott, de még mindig Jerát nézte. Lenyűgözte őt az alfanőstény, persze ezt semmiért sem mutatta volna ki. |
Jera kecsesen lépkedett a sivatag homokjában. Mancsait minden lépésnél elnyelte a homok, és lágyan betemette, ahogy súlyával ránehezedett. De nem törődött vele: még jól is esett neki. Finoman emelte lábait, egyenesen az Amaruk Oázis felé tartva. A hűvös hajnali levegő hamar felébresztette, és már korán elindult, hogy ellenőrizze falkája területét, valamint megerősítse a jelzések szagát. Koradélutánra az oázishoz ért, és elérkezettnek látta az idejét, hogy megpihenjen.
A környék csendes és nyugodt. Csak az egzotikus madarak csivitelését lehet hallani. Egy antilop-pár is itt oltotta szomját, de meghallván az alfanőstény közeledését, sebesen be is vetették magukat a sűrűbe. Jera csak megvonta a vállát, még egyébként sem volt itt a vadászat ideje, meg amúgy is ki kell pihennie magát a fárasztó túra után.
A tóhoz sétált, letelepedett a partjára és önfeledten napfürdőzik. Olykor felkapja a fejét, ha a szél felé sodor valamilyen információcsomagot, persze illat formájában. Mivel egyenlőre sem idegen farkast, sem pedig más veszélyt nem érez, így nekilát, hogy rendbeszedje magát. Elmélyülten rendezgeti a szőrszálakat selymes, hófehér bundáján, hisz mégiscsak az alfanőstényről van szó! Aztán kecsesen kinyújtja bal mellső mancsát, és azt is mosogatni kezdi rózsaszín nyelvével, közben élvezi a hűs vizet.
- Hajh, minő irónia... - sóhajt fel szinpadiasan, miközben tükörképe néz vissza rá - El sem hiszem, hogy még mindig pár nélkül vagyok. Nem is értem miért, hiszen gyönyörű és erős vagyok, ráadásul alfa is. Mégsem találok magamnak alfahímet!...
Némi felháborodással fordul el tükörképétől, és folytatja bundája szépítgetését, egészen addig, amíg meg nem érez egy illatfoszlányt a levegőben. Talán egy másik farkas jár itt? Orrlyukai finoman mozognak, ahogy beszívja a szagot és fülel. |
AMARUK OÁZIS
Préda: madarak, papagájok, kisemlősök
Időjárás: meleg |
[5-1]
|