|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.09. 20:01 - |
COLLAPSE
Préda: sivatagi ugróegér
Időjárás: kellemes meleg |
[10-1]
 -Ha nem árulsz be, nem fogja-kacsint rá vigyorogva Shiverre, majd követi a vörös pillantását, és tekintete megpihen Isán. Nem sűrűn látja a félénk, barnabundás vadászt, mert az általában kerüli őket. Most is úgy fest, mint aki fél megszólalni.
-Remélem, te vadásztál helyettem is-jegyzi meg Isának. -Mert ha nem, lehet, hogy nyilvánosan megkövez engem az éhes tömeg-mondja drámaian, majd lenyalja szája széléről az elfogyasztott ugróegér nyomait. |
Halkan felkuncogott és kissé megrázta fejét, mikor Cortez a lustaságát említette.
- Csak senki meg ne tudja. - mosolyog huncutul a fekete farkasra, miközben Isa csöndesen mellételepszik. Lágy, kedves tekintettel mérte végig húgát, aki bizonytalanul viszonozta pillantását.
- És te Isa merre jártál? - kérdezte, bátorító pillántásokat küldve a félén vöröske felé. |
 Tétován, bizonytalanul ácsorog a két farkas közt, aztán végül kissé összehúzva magát nővére mellé üget és foglal helyet mellette. Egyenlőre csendben volt, hogy hallhassa, miről is beszélgetett a két farkas, mielőtt belépett volna a barlangba. Növérével párszor összenézett, majd mindketten Cortezre figyeltek, amikor az beszélt hozzájuk. |
-Hát, nem csodálkozom rajta...Gondolom mindenki behúzódott valahova, és ugyanazt csinálja, mint most én -mondta mosolyogva. Mikor Shiver Cortez "nasiját" hozta szóba, a fekete hím futólag lepillantott az elfogyasztott rágcsáló maradványaira.
-Hát, ha a többiek nem vadásztak ma, akkor bizony ma éhen marad a falka-mondta viccelődve. -Sajnos, ma a lustaságom legyőzte a vadászat iránti mérhetetlen odaadásomat. Mint általában-vigyorodott el, majd kék tekintetét az éppen belépő Isára szegezte.
-Csatlakozz hozzánk nyugodtan, Isa-szól oda neki barátságosan. |
- Nos, hát egy kisebb felderítőúton voltam. - kezdtett bele - Csak a szokásos. Sehol egy lélek se. - mesélte észrevételeit. Persze ez nem volt meglepő, hiszen az egyre növekvő "hőségben" nem sok farkas marad talpon, főleg nem a sivatagban. Kivéve természetesen a Délieket.
- De fiatal még a nap, bármi megtörténhet. - teszi még hozzá egy játékos morgás kíséretében.
- Látom, te is elvégeszted a magad dolgát. - sandít a fekete farkas előtt heverő apróbb csontokra és húscafatokra. - De nagyon remélem, nem ez lesz az egész falka vacsorája. - viccelődik, kék szemeit Cortezre emelve. Majd halk léptek zaja csapja meg fülét. Kissé összekapja magát és fejét a hang irányába fordítja. Egy sötétvöröses farkast pillant meg, Isa. Amint húgicája meglátja Őt és Cortez-t rögtön megadóan, magyarázkodva hátrálni kezd.
- Isa! - kiált utána - Egyáltalán nem zavarsz. Gyere csak. - hívja vissza, bátorítóan. Füleit húga felé fordítva, figyelmesen várja, hogy visszajön vagy folytatja a visszavonulást. Shiver legbelűl nagyon reméli, hogy csatlakozik hozzájuk. Már előre félti Isa-t, hogy valami baja esik, ha most elkóboról egyedül. |
Puha léptekkel, mancsait óvatosan rakva egymás után halad a sziklás telepen egy kecses vörösbundás nőstény. Amikor odaér a barlang nyílásásához, orrát a magasba tartva megáll. Izmait végig ugrásra készen megfeszíti, mintha ő maga is egy vad lenne a zsákmányállatok sorából. Szimata nem jelez veszélyt, így hát nyugodtan folytatja útját a hűs barlangba. Aztán meglátja a két falkatársát, egészen pontosan a vadász-társát és nővérét, amint éppen csevegnek.
- Oh.. öh... sziasztok. - füleit lesunyva, lábait rogyasztva, farkát a hasa alá csapva kezd kifelé hátrálni - B-bocsánat, ha megzavartalak benneteket... Nem tudtam, hogy van itt valaki.
Aztán eszébe jut, hogy ezt mondania nagy butaság volt, hiszen hogy ne lennének farkasok a főbarlangnál. Csupán azt hitte, hogy a többiek még lustálkodnak, ő pedig nem szeretett volna magában lenni. Igaz, sose volt baja a magánnyal, néha kell az is a farkas lelkének, de most kissé nyugtalanította, hogy az alfa is távol van és a többiek is szétszóródtak. De véletlenül sem szerette volna megzavarni Shivert és Cortezt, így inkább finoman már el is indul kifelé. Ha nem szól senki utána, akkor keres magának valami árnyékos helyet, ahova letelepedhet és pihizhet. |
Felnézett.
-Helló, Shiver-biccentett. Bár szeretett egyedül lenni, az étkezést már amúgy is befejezte, így nem bánta hogy társasága akadt. -Mi újság?-kérdezte, mivel reggel óta nem látott Shiveren kívül senkit. Kíváncsi lett volna, merre csellengenek a többiek... Hát igen, a tavasz sokakat kihajtott az odúból friss levegőt szívni. Cortez nem tartozott közéjük, ő jobban szeretett az árnyékban henyélni, mint sétafikálni. |
Ritka eseménynek számított ha ténylegesen felderítőútra ment, de ez most egy ilyen alkalom volt. Kiélvezte, hogy egy kicsit egyedül lehetett. De most, hogy már megunta a sivatagban való sétálgatást, és persze nem utolsó sorban igencsak elpilledt a melegben, így visszatért a "főhadiszállásra". A hosszú séta után a barlan látványa már-már üdítően hatott Shiverre.
~ Végre megérkeztem. ~ sóhajtott fel, kissé megszaporázva a lépteit. Ruganyos, gyakorlatias mozdulatokkal ugrált fel a sziklákon a barlang egyik bejáratához. A nagy csend arra engedte következtetni, hogy magánya folytatódni látszik, de amint belépett Collapse egy bejáratán a friss vér szaga csapta meg orrát. Puha léptekkel beljebb araszolt és a falatozó farkas felé vette az irányt.
- Üdv. - köszönti a fekete fakrkast, leheveredve egy hűvösebb, árnyékosabb részre. Kiélvezi a tavasz utolsó hűvösnek mondható pillanatait. |
Egy zamatos kis ugróegérrel a szájában lép be az egyik járaton. Ahogy érkezik a meleg idő, annál több odakint a napsütéses óra. Cortez már előre utálkozva gondol a kánikulára, ami majd odakint fog tombolni. Önmagát ismerve akkor is itt lebzsel majd.
Ledobja magát a földre, és teljes figyelemmel majszolja az egeret, élvezve a jó ízeket amelyek szétáradnak a szájában. Micsoda kivételes alkalom: finom falatok, árnyék, és nincs itt egy lélek se, hogy megzavarja őt. |
COLLAPSE
Préda: sivatagi ugróegér
Időjárás: kellemes meleg |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tétován, bizonytalanul ácsorog a két farkas közt, aztán végül kissé összehúzva magát nővére mellé üget és foglal helyet mellette. Egyenlőre csendben volt, hogy hallhassa, miről is beszélgetett a két farkas, mielőtt belépett volna a barlangba. Növérével párszor összenézett, majd mindketten Cortezre figyeltek, amikor az beszélt hozzájuk.