|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 17:20 - |
JORN FOLYÓ
Préda: gímszarvas, vapiti, jávorszarvas, őz, hal, bölény
Időjárás: hűvös |
[11-1]
 Bajsza alatt mosolyog, ahogy látja Barlien bamba fejét. Tisztában volt vele, hogy az alfa nem fog maradéktalanul odafigyelni rá, de Creb megszokta a mostoha bánásmódot, már ami a szövegeléseinek fogadtatását illeti. Nem is várta el senkitől, hogy megértse azt, amit ő tudott, csak remélte, hogy valami azért megmarad a farkasok fejében.
-Hm-mondja még mindig mosolyogva, és felhunyorog a napba.-Bármi is legyen a végzeted, nem kerülheted el, akár szerelem az, akár valami más-teszi hozzá még, majd a maga részéről végzett a bölcs gondolatokkal. Feláll, és kinyújtóztatja a lábait. Barlien szavaira felvonja a szemöldökét.
-Vadászni, én? Hát, megpróbálhatjuk. Bár tudod, hogy én nem vagyok vadász, szóval nem sok hasznomat fogod venni. -pillantása megpihen a másik hímen. A harcos Barlien, akinek csak ezen jár az esze...Egyszer ő is fel fog nőni. Ekkor Creb figyelmét Aiyana vonja magára a felbukkanásával. Végignézi, ahogy a nőstény vesz egy fürdőt a tóban, majd mikor melléjük lépdel, udvariasan bólint neki. -Viszont.-
|
 Aiyana törtetve érkezett meg és nyíl egyenesen a folyó felé vette az irányt. Mikor meglátta a két hímet az útvonalon kicsit változtatva illedelmesen köszönt, majd tovább állt. Szinte beleugrott a vízbe, ezután testét kellemes hűs érzés árasztotta el, amit egy elégedett morranás követett. Szemeit behunyta és pár pillanatig békésen álldogált. Tavasszal a nap kellemes melege nem túl erős, hiába a fekete bunda ilyenkor még elviselhető az időjárás, bár ő maga jobb szerette az őszt. Mintha az az évszak a halálra készülne.
Csapzott bundával mászott ki, látszott rajta, hogy egész nap a területeket járta. Jobb szerette energiáját mind egy cseppig levezetni, ha úgy érezte mindjárt összeesik akkor tudta, hogy jól végezte dolgát. Valamivel óvatosabban a két hímhez lépdelt, de még mindig jól érezhető volt benne az elsöprő kisugárzás és határozottság. - Szép napot! - Mondta a tőle telhető legnagyobb kedvességgel és megkockáztatott egy mosolyt, ami inkább tűnt ijesztőnek, mint barátságosnak. |
 Végighallgatja a sámánok szokásos szónoklatát az élet rendjéről, de közben gondolatai teljesen máshol kalandoznak. Éppen a gejzíreknél jár, ahol kölyökként sokat játszott és Roughgar igazi személyisége először mutatkozott meg.
- Ühüm - mondja teljesen elbambult fejjel. Azért az utolsó mondat megragad benne Creb beszédéből.
- Ne aggódj, én nem keresem - azzal Barlien megfordul és feltápászkodik a földről, megrázza bundáját és nyakát majd szeme megcsillan.
- Nincs kedved az életet egy másik oldaláról is megismerni Creb? Mit szólnál egy kis tavaszi bölényvadászathoz? Az ám az igazi kaland! - néz pajkosan, szinte toporzékolva társára. |
Szelíden pillant rá Barlienre.
-Az alfahímek feladata nagyon fontos, Barlien, de az alfapár azért áll a falka élén, hogy vezessen és példát mutasson. Az alfahím és nőstény egységet kell képviseljen, a világot összetartó két ősi erő, két ellentét egységét. Nappal és éjszaka, nap és hold, fény és sötét, hím és nőstény. Mindennek megvan a párja, ami őt egésszé teszi. A másik feled, akiről beszéltem, nem a te lényed másik része, hanem valaki, akivel együtt egésszé lesztek. A sámánok mások, bennük a mágia testesíti meg a harmóniát, mindkét erő összpontosul a varázslat ereje által.- félig lehunyt szemét kinyitja, hogy mondandója végeztével a hímre függessze tekintetét. -Persze...ettől még lehet valahol valaki a világon, aki fontos,nekünk,sámánoknak is. De ne felejtsd el...a szerelmet soha nem kell keresned, mert rádtalál magától is, ha eljön az ideje. - |
"Az életed párja olyan kell legyen, mint a te másik feled..."
Barlien megvetően felhorkant.
- Akkor én vagyok az életem párja, merthogy a másik felemet nem adom senkinek, annyi biztos! - érkezik a mindent összefoglaló válasz Barlien felől. Szeretne párt? Nem csak nyűg az, vagy púp a farkas hátán? Barlien szerint, a szüleiről vett minta alapján a nőstények feladata csupán az utódok biztosítása. Persze közben szeretik a párjukat, de... mire megyünk a szeretettel? Gyűlölet válhat belőle. Harcban sem segít. Vadászatnál sem. Hát akkor?
A válasz közben elfordult Crebtől, akér egy szégyenlős kiskölyök.
- Az alfahímek feladata is majdnem annyira fontos, mint a sámáné, nem? Akkor mi miért nem vagyunk magányra ítélve? - kérdezi őszinte kíváncsisággal. |
Komoly tekintettel pillant Barlienre.
-Igazad van. A hosszú nyugalomnak gyakran ára van...Heves indulatokat érzek a levegőben /zavart az erőben Xd/... Talán készül valami, nem tudom.
A családalapítás ötletére elmosolyodik. Nem nagyon gondolkodott még a témán, ő az a magának való fajta. Csak néha-néha jutott eszébe, de elhessegette a gondolatot.
-A család nem sámánnak való, Barlien-mondta.-A magunkfajták jobb, ha egyedül maradnak. Egy sámán nem oszthatja meg érzelmeit és legbensőbb gondolataot senkivel, márpedig az életed párja olyan kell legyen, mint a te másik feled. Ezért vagyunk magányra ítélve...Talán ez pedig a mi hivatásunk ára.-Creb hangjában nem volt szomorúság, egy olyan farkasként beszélt, aki már rég beletörődött a sorsába.
-Na és te, Barlien? Te hogy állsz a családalapítással?-tette fel ugyanazt a kérdést cinkos félmosollyal. |
Számára igen elképzelhetetlen, hogy egy sámán, amikor magában van, ne az Istenekkel beszéljen. Barlien sosem értette a hit és a vallás, a történelem és a legendák összefonódását, sem a működésüket. Ő is a meséken nőtt fel, de, ahogyan a családjában mindenki, ő a harcra, a realitásra és a kézzel fogható dolgok támaszára lett tanítva. Elfogadja és tiszteli Isteneit, de lehet, hogy mélyen nem is hisz bennük. - Mmmmrrr - mormogja válaszul kényelmesen, ahogy a Nap simogatja bundás hasát. Az orra után egyik legsebezhetőbb testrész, harcban sosem előnyös elérhetővé tenni. Barliennél a bizalom jele, hogy a hátára fekszik.
- Lustálkodom. Hetek óta nem történik semmi, Creb. Olyan nyugodt minden, hogy kezd gyanús lenni. Bár tudom, most eljött a tavasz és minden felgyorsul majd. Talán nekünk is készülődni kellene... A fiatalok vére forr. Lehet, hogy veszítünk pár tagot. Hmm Creb, te hogy állsz a családalapítás gondolatával? - néz fel társára fél szemmel. |
Mosolyogva pillant a mellé telepedő Barlienre.
-Nem éppen. Csak elmélkedtem-mondta.-Még a sámánok sem zavarhatják mindig az Isteneket- teszi hozzá egy szolid vigyorral. Örült hogy társasága akadt.
-Na és mi újság veled? -már régebbről tegezte a vezérét, mert voltak olyan jó kapcsolatban. Ettől függetlenül kölcsönösen tisztelték egymást és egymás rangját. Creb mindig is megbízott Barlienben, és tudta, hogy a vezér is bízik az ő képességeiben. Mosolyt csalt az arcára, ahogy látta hogy a hím is ugyanúgy átéli a tavasz ígéretét mint ő. |
Egy termetes árny bukkan fel Creb háta mögött. Csendesen, hangtalanul a sámán fölé magasodik, majd hirtelen mellé lép és az alfahím az oldalára dobja magát, két baloldali lába az ég felé mutat.
- Az Istenekkel beszéltél, fiam? - kérdi meglehetősen nem ridegen. Mindig is bírta a sámánfiút, szimpatikus volt neki a csendes jelleme, amely teljesen eltért a külsejétől, de Barlien sosem a külsőt nézte. Neki a belső értékek voltak a fontosak. Na, persze, az ellenségnél nem...
A folyó vad zubogása zene volt Barlien füleinek. Imádta a Nyugatot, imádta és még az Istenek kedvéért sem adta volna oda valaki másnak... Ő ebbe a tájba tartozott, ennek a tájnak a része. Ha a nyugati területek elvésznek, odavész ő is. A folyók, a tavak, a tavasz esőt ígérő illata... Nagyot szippantott a levegőből és lehunyta a szemeit. |
A sámán gondolataiba merülve baktat le a parthoz. Leül, és elmerengve nézi a folyó rohanását. Vajon miért akarta a sors, hogy idejöjjön, ebbe a falkába? A világon mindennek van valami oka, ezt Creb nagyon jól tudja. Talán küldetése van, egy feladata....Ki tudja. Az élet egy kiismerhetetlen játék...Kockáztatsz, és vagy nyersz, vagy veszítesz. Creb nagyot szippant a friss tavaszi levegőből, és elmosolyodik. Hát itt van újra, a tavasz, az ő kedvenc évszaka. Boldogan elnyúl a földön és pihenteti mancsain a fejét. Ezért érdemes volt annyit fázni a hosszú téli estéken. |
JORN FOLYÓ
Préda: gímszarvas, vapiti, jávorszarvas, őz, hal, bölény
Időjárás: hűvös |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Aiyana törtetve érkezett meg és nyíl egyenesen a folyó felé vette az irányt. Mikor meglátta a két hímet az útvonalon kicsit változtatva illedelmesen köszönt, majd tovább állt. Szinte beleugrott a vízbe, ezután testét kellemes hűs érzés árasztotta el, amit egy elégedett morranás követett. Szemeit behunyta és pár pillanatig békésen álldogált. Tavasszal a nap kellemes melege nem túl erős, hiába a fekete bunda ilyenkor még elviselhető az időjárás, bár ő maga jobb szerette az őszt. Mintha az az évszak a halálra készülne.
Végighallgatja a sámánok szokásos szónoklatát az élet rendjéről, de közben gondolatai teljesen máshol kalandoznak. Éppen a gejzíreknél jár, ahol kölyökként sokat játszott és Roughgar igazi személyisége először mutatkozott meg.