|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.26. 20:08 - |
FAGYOTT FENYVES
Préda: rénszarvas, őz, nyúl, vaddisznó
Időjárás: hűvös, hideg |
[31-12] [11-1]
 -Rendben-bólint. -Talán nekünk kéne utánuk járni-jegyzi meg eltűnődve. -Még sincs rendben az, hogy a falkavezér nem tudja, hol a falkája.
Hátralép a tetemtől, és a húscafatokat lenyalogatja a szájáról, majd pofáját még a hóba is beletörli. Utál véres maradni a vadászat után. Majd megfordul, és lassú, kényelmes léptekkel a Jégpalota felé veszi az irányt. Damona vagy követi, vagy nem, de mindenesetre Noris nem néz hátra. |
 Nem kerüli el figyelmét a másik hosszas pillantása. Eleinte nem zavartatja magát, de végül nem bírja ki, hogy ne nézzen bele a másik szemeibe és amit abban lát, megfogja. Talán csak érzékcsalódás volt a pillanatnyi tűz? Mindenesetre Damona tetőtől talpig beleremegett, és régi emlékeket hoztak fel benne. ~ A fenébe is! Hogy számoljak le a múlttal, ha mindenről az jut az eszembe? Semmi sincs, ami elterelné a gondolataimat. ~
Bólint Norisnak és ártatlanul pillogva felemelkedik, megnyalva véres száját körbenéz.
- Ha a közeljövőben találkozok egy falkataggal, szólok neki.
Közeljövőben, hiszen Damona tipikus hosszadalmas eltűnései nem voltak szokatlanok a falka számára. |
Ő is nekáll az evésnek, a falkavezér jogán a legfinomabb belső részeket tépve ki a halott őzből. Ahogy a meleg hús lecsúszik a torkán, a kellemes forróság végigkúszik a testén, és erővel tölti fel minden porcikáját. Noris rásandít a mellette falatozó Damonára, és ahogy megpillantja a vérrel borított ezüstös szőrzetet, hirtelen vad érzelem rohanja meg. Talán a tavasz , talán a vadászat miatt benne tomboló adrenalin teszi, de legszívesebben most rávetné magát Damonára. Viszont udvarias hím lévén nem vesz tudomást az őt ösztökélő vágyról, csupán egyetlen hosszú pillantással végigméri az alfanőstényt, majd eszik tovább. Mikor úgy véli, már elég húst elfogyasztottak, megszólal.
-A többi legyen a falkáé.- |
Máris nekiesik a tetemnek, mint aki nem evett évek óta, belevájja a fogait a meleg, friss húsba amiből pára száll fel. Ínycsiklandó az illata és az íze - mármint a farkasok számára. A pofája máris tiszta vér, egyre beljebbről és beljebbről tépi ki a húst és a belsőségeket majd nagy falatokban nyeli le. Egyre feltöltődöttebb lesz és jó érzés fogja el, ahogy bendője megtelik. ~ Nem kellene szólni a falkának? Hm, hát ők nem vettek részt a vadászatban, most így jártak ~ vonja meg a vállát és tovább falatozik, fél szeme Norison. Gusztusos, ahogy makulátlan ezüst pofaszőrzete vörös lesz. |
Mosoly árad szét az arcán, ahogy egy pillanatra megláthatja Damona kedvesebbik, mókásabbik énjét, és hallhatja nevetését. Aztán az alfanőstény máris újra a maga rideg, szenvtelen formáját hozza. Noris kissé felhúzza a szemöldökét, de még mindig mosolyog. Teljesen természetes hogy segít "bajba jutott hölgyének". Amikor Damona odasétál a szarvashoz, Noris követi, majd gálánsan int egyet a fejével.
-Tied az első falat.- |
Noris nagyon sokat segít rángatásával a küszködő Damonán, és együttes sikerrel Damona már kint is van a tehén alól. Kifulladva terül el a hóban.
- Lemaradtam a legjobb részről! - kiáltja szomorúan, célozva a Noris és a bika között folyó viadalra, aztán Damona belenevet a hóba. ~ Micsoda pech! Maga alá temet a zsákmány! ~ megcsóválja a fejét, majd lassan összeszedi magát és feltápászkodik. Máris rajta van az érzéketlen maszk.
- Köszönöm, Noris - mondja kimérten, félig lehunyt szemmel és elfordul. Nem szeretne többet az előbbihez hasonló kitörést produkálni. Még csorba esik a büszkeségén! Nem mintha most nem esett volna eleget.
Odasétál a rénszarvas teteméhez és közelről megszagolja, megnyalja a száját majd sandán Norisra pillant. |
Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a tüdejét, mikor a bika végül visszavonul. Egyből a haldokló tehénhez siet, amely maga alá temette Damonát. Lehajol a növényevő nyakához, agyarai közé fogja, megszorítja, és nagyot roppant rajta. A tehén ettől biztosan meghalt, tehát Noris most törődhet a kelepcében lévő nősténnyel. Minden erejét bevetve segít Damonának lerángatni a tehén testét az alfanőstényéről. |
RÉNSZARVAS
Egyre fárad, a nyaka lüktet, a teste szinte szétrobban. Szemei véreresek és kitágultak, lába remeg, szőre csapzott. Folyamatosan védenie kell Noris támadásait, de közben forognia is kell a ragadozó után. És a társa elmenekült, a tehén pedig holtan fekszik. Mit is csinál akkor tulajdonképpen? Fel-le rázza fejét, halk hangokat hallat aztán egy hatalmas lendülettel, havat felkavarva maga körül, elvágtat az erdőbe. Reméli, hogy a farkasok nem mennek utána.
Idős tehén
egészsége: 34%
- 8 körönként a harapások miatt
eszméletlen
|
|
Sajnos a bika nem megy el, sőt, úgy tűnik bosszút akar állni.... Noris tehát kénytelen felvenni a harcot, ha nem akarja felnyársalva begvégezni az életét. Minden fürgeséget és ügyességet bevetve táncol ide-oda a bika elől. Mivel annak harapott seb van a nyakán, ráadásul pont az ütőérnél, egyre veszít vért, tehát egy idő után lassulnia kell. Norisnak előnye, hogy sértetlen.
Nagyon reméli, hogy Damona feltalálja magát, mert most a harcra kell összpontosítania. Néha, mikor esély adódik, odaugrik oldalról a bikához, és bele-bele mar, majd gyorsan elugrik. A sok futkározástól az ő energiái is egyre merülnek ki...Néha alig kerüli el centikkel őt a halálos agancs. |
Nem igazán nyugtatja meg a tény, hogy ki akarják szabadítani, mivel Norisnak először magát kell kiszabadítani... Legalábbis megszabadulnia a támadó bikától.
Kapálózik, ide-oda próbálja forgatni a testét és nagy örömére egyre több arasznyival kerül ki a szarvas alól. Most már két mellső lábával meg tud támaszkodni a karibu hátán és úgy nyomni kifelé magát. Az alatta lévő hó is segít ezen. |
RÉNSZARVAS
Tágult szemekkel és orrlyukakkal nézi a farkast, és lélegzik szaporán. Már nem hallja társa kétségbeesett hangját. Megölték! Ő ölte meg! A dühtől és lelkiismeretfurdalástól ingerülten elindul Noris felé... Ha a farkas elugrik, ő is irányt vált. Minden izma táamdásra és védekezésre kész.
Idős tehén
egészsége: 42%
- 8 körönként a harapások miatt
eszméletlen
Fiatal bika
egészsége: 85%
Támadás: agancsával, próbál gyorsan fordulni a farkas után és eltalálni
|
|
Egy futó pillantással konstatálja hogy Damona bajban van. ~Ó, rohadt élet! Mondtam hogy kéne valaki aki figyel a fiatalokra...~ A bikát nézi meredten miközben odakiált a nősténynek.
-Damona! Csak nyugalom! Mindjárt kiszedlek!-
Tartja a szemkontaktust a bikával, és kihívóan rávicsorog. Ha megindul felé, Noris fel van készülve rá, hogy arrébb ugorjon az agancsok elől. Pillanatnyilag nem nagyon tud mást tenni, mert ha hátat fordít, akkor azzal aláírná a saját halálos ítéletét...Remélhetőleg a bika belátja hogy az öreg nősténynek már annyi, és elmegy. |
Kiáltást hall és hirtelen a tehén teste elkezd dőlni. Damona ijedten beszívja a levegőt, de nincs ideje elugrani, főként, hogy fogai nagyon mélyen a szarvas húsába mélyedtek. A hatalmas karibu rázuhan, Damona nagyot nyekken és minden levegő kiszalad belőle. Hála az Isteneknek, mivel a szarvas nem négyzetalakú takaró, ezért Damona feje és a vállai szabadon maradtak. Kétségbeesetten kapálózik és nyújtózkodik, hogy kiszabaduljon. Már rég elengedte a tehenet, aki eszméletlenül fekszik rajta.
- Segíts... - próbálja nyüszíteni miközben küszködik. |
RÉNSZARVAS
Az öreg tehén, amikor a fiatalabbik ütése eltalálja, kétségbeesett bőgéssel jobb oldalára zuhan, egyenesen maga alá temetve ezzel Damonát. A bika, mivel agancsa vége nem borotvaéles, hamar elrántja fejét és ijedten eszmél rá, hogy társát találta el. Nincs ideje ezen keseregni, mert harapás éri a nyakát. Egy nagy mozdulattal oldalra rántja egész nyakát és fejét, emiatt a farkas valószínáleg lerepül róla. Fejét leszegi, patájával dühödten kaparja a földet Norissal szemben.
|
|
Hála Fortunának, Norist hatodik érzéke mintha figyelmeztette volna hogy hátulról veszély les rá. Egyébként sem felejtkezett el teljesen a fiatalabb bikákról. Így amikor az egyik megindul felé, Noris reflexszerűen elengedi az öreg tehán nyakát, és levetődik a földre. Többé-kevésbé fájdalommentesen fog talajt, és ezzel egyidőben háta mögül fájdalmas bőgést hall. Megpördül, és meglátja a fiatal állatot, akinek agancsa a tehén húsába ékelődött. Nem habozik, elrúgja magát a talajtól, és a bika nyaki erét célozva ráveti magát. Hiszen így most csapdában van, nem tudja mozgatni a fejét, tehát könnyű préda... |
Elkomorodik, amiért játékos pillantásai nem értek célt, és újra felveszi a rideg maszkot. Már akaratlanul is felhúzza a bőrt a fogairól, ahogy a préda mozgolódását figyeli. Amikor Noris jelez, Damona habozás nélkül ugrik. Nem törődik a két fiatallal, pedig okos döntés lenne, de Damona hamar akar végezni a tehénnel, hogy utána a többiekre is tudjon fókuszálni. A nyakához közel érkezik, rögtön beleharap a dús szőrzetbe és még beljebb matat, hogy elérje a húst. Oda sem tud figyelni, hogy mi történik a másik oldalon, egyre csak szorítja, szorítja és szorítja áldozatát... Közben halk morgás tör fel a torkából, szemei kitágulnak az izgalomtól. A tehén lábai néha berogynak, megpróbál menekülni és emiatt botladozik, de a nagy súly lehúzza. Damona belerúg a mellső lábába, emiatt a szarvas orrabukik. Az alfanőstény még mindig a zsákmány nyakában csimpaszkodik, ennél fogva egyre fárad, de ő közben azon gondolkozik, hogyan dönthetné le mind a négy lábáról, és főként, mit csinál Noris... |
RÉNSZARVAS
A két fiatalabb szarvas idegesen felnézett a legelészésből és tágult orrlyukakkal néztek az erdő minden irányába. Az öregebb is felkelt, mert megérezte társainak feszültségét, csak annyi volt a bibi, hogy egy kicsit későb eszmélt fel... Noris íjként csapódott be az öreg rénszarvas testébe, majd a másik oldalról egy hozzá hasonló ezüst test. A karibuk felbőgtek, az egyik fiatal ijedtében, felvetett fejjel már menekült is. A másik leszegte agancsát és rohamra indult... Ha Noris nem vigyáz, felnyársalva végzi... csakhogy a fiatal nem számít azzal, ha a farkas elugrik, az öreg karibut találja el... Eközben az öreg rogyadozik a rajta lévő súlytól.
|
|
Halkan sóhajt egyet. Gondolhatta volna, hogy Damona nem fogadja majd szívesen a hajtó szerepét...Hiszen alfanőstény, a vérében van ugyanaz a tűz, mint Noriséban.
-Nem bánom-mondja röviden. A kacér pillantásra ő is felhúzza a szemöldökét. kissé meglepetten, majd elfordul a nősténytől, és elindul előre, nagyon halk, puha léptekkel. Remélhetőleg a két fiatal állattal nem lesz gondjuk. Elér körülbelül ahhoz a ponthoz, ahonnan a jelenléte már nyilvánvaló lenne a szarvasok számára ha tovább kúszna. Izmai megfeszülnek, ínyét felhúzza éles, porcelánfehér fogairól. Teste az idős állat bal oldala felé fordul, ahogy Damona javasolta. Fülét megbillenti, jelezve a nősténynek hogy most! Ellöki magát a talajtól, és sebesen suhan az öreg bika felé. Valószínű Damona is támad, de Norisnak nincs ideje ezt lecsekkolni. Igyekszik kihasználni a zsákmány meglepettségét, és egy íves fordulattal a nyakára ugrik. Hajszál híján majdnem elvéti és leesik, de mégis sikerül felevájnia a fogsorát a nyakba, és mancsaival megtámasztania magát a szarvas oldalán. |
Már a zsigereiben érzi a vadászat kezdetének izgalmát, Damona megremeg és Noris után lopakodik. Az alfahím fel is fedez a közelben három rénszarvast, Damonának összefut a nyál a szájában. Összehúzza a szemeit és Norisra pillant. A hím hajlandóságot sem mutat támadásra. Persze... ő akarja elvégezni a dicsőséges pillanatot, Damona meg a piszkos munkát. Felemeli a fejét és kérdőn pillant a hímre. ~ Mi legyen? ~ üzeni tekintete.
- Nem lopakodok túl jól - jegyzi meg kurtán, és újra a szarvasokra néz, akik a farkasok pillantásaitól egyre idegesebbek. Tudják, hogy figyelik őket.
Még mindig nem fordul vissza, közben így szól:
- Támadhatnánk egyszerre. Én jobbról, te balról. Ugrjunk egyenest az öregre - kihívóan felugrik a "szemöldöke" és kacéran pislog a hímre. ~ Na, mi a helyzet nagyfiú? Én találjam ki a stratégiát? ~ incselkedik tekintetével. |
Még mindig mosolyog, mikor biccentve elhalad Damona mellett, és követni kezdi a szarvasgfélék illatát. Ahogy ügetnek, a szagnyom egyre erősebb és erősebb lesz, ingerli Noris orrát. Szerencsés helyzetben vannak, mert a szellő feléjük fúj, így ők érzik a szarvasokat, de azok nem őket. Nem is olyan sokára megpillant a fák közt három barnás foltot. Még egy kicsit közelebb megy, de csak annyira, hogy nehogy felhívja magára a figyelmet. Megtorpan, és összehúzott szemmel felméri a lehetőségeket. Két fiatalabb állatot lát, akik közül az egyik őrt áll, és egy idősebbet, amelyik a hóban hempereg. Nem kérdés, melyikre fog ráhajtani... Egy idősödő, már nem olyan fürge állat, amely leszakadt a csordától, szinte gyerekjáték, és a húsa van olyan jó mint egy fiatalaé. Hátrapillant Damonára, és a szemével jelez neki. Vadászatkor Noris mindig támadó, ő az aki végez az áldozattal. Tehát a nősténynek kell megriasztania a fiatal karibukat és a hajtó szerepét betölteni.
|
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nem kerüli el figyelmét a másik hosszas pillantása. Eleinte nem zavartatja magát, de végül nem bírja ki, hogy ne nézzen bele a másik szemeibe és amit abban lát, megfogja. Talán csak érzékcsalódás volt a pillanatnyi tűz? Mindenesetre Damona tetőtől talpig beleremegett, és régi emlékeket hoztak fel benne. ~ A fenébe is! Hogy számoljak le a múlttal, ha mindenről az jut az eszembe? Semmi sincs, ami elterelné a gondolataimat. ~