|
Témaindító hozzászólás
|
2011.12.16. 22:38 - |
KÖZPONTI FALKA TERÜLET |
[10-1]
 Elragadtatva hallgatja Fernandot, szemei nagyra kerekednek a vihar említésénél illetve az isteneknél. Már majdnem felugrik és kikiáltja az égbe, hogy "Istenek! A farkas csak éhes volt, nem akart rosszat!", de a történet folytatódik és ő csöndben marad. A végén elmosolyodik és felpattan majd csodálkozva körülnéz az erdőben.
- Nagyon szép történet! Akárcsak az erdő!
Hirtelen megjelenik egy fiatal nyúl. Orrát mozgatja, miközben szimatol és rág. Dove gyomra megkordul és eszébe juttatja, hogy mennyire éhes. Már 4 napja nem evett! Megnyalja a száját, de eszébejut a történet és ijedten elkapja a tekintetét a nyúlról.
- Ne-nekem most me-mennem kell... köszönöm a mesét! Viszontlátásra! - azzal elszelel.
//Dove el.// |
 -Kinek mi a vidám-mondja azt súgva, annyira talán nem is.
Igaz, a vége vidámabb, de nem mindenki gondolkodik így. Mivel annyira nem tűnt valóságos dolognak-de ki tudja, ha Fernando gémmé tud változni, a mese miért ne lehetne igaz?-a hím szemében. Talán emiatt meséli most el Dovenak, meg azért hogy a nőstény ne nyagassa, hisz a hím szerint ezt tenné ha nem meséli el.
-Igazából még nagyon-nagyon régen lehetett Velfedorban vadászni, de senki nem tette meg. Mindenki inkább pihent itt, ez afféle természetes dolog volt náluk. Ám egy télen, egy vakmerő vadász, akit Serainak hívtak még is megpróbálkozott. Elfutott előtte egy hófehér nyúl. Nem valami nagy zsákmány, de a hímnek még is elég lett volna. Sokáig kergette, ugyanis a nyúl villám gyors volt. Végül a koromfekete farkasnak sikerüt elkapnia. Lefeküdt vele a földre és enni kezdte. Ám ekkor hatalmas vihar kerekedett Velfedorban, az ég beborult és hatalmas szél támadt. Elragadta Serait, akit soha többé nem láttak. Ezek után Velfedort az ördöghöz kötötték, de volt aki azt mondta ez az istenek büntetése, ugyanis Velfedorban mindig vihar volt ezek után. Egyészen egy bátor ordas farkasig, aki rajongott a viharos Velfedorért. Kíváncsi milyen lehetett ez a hely fénykorában. Mindenképpen kiakarta békíteni az isteneket, akár mi árán. Akár az életét is feláldozta volna az apró erdőért. Terveket szövögetett, vajon mit is tehetne. Aztán végül rájött. Szólt az alfának, aki rábólintott. Összehívtak Velfedorban egy afféle falka gyűlést. A harcos egy élő, hófehér nyúllal a szájában érkezett az apró erdőbe, amit ott el is engedett. A vihar ugyan alább hagyott, de még mindig villámokat szórt az ég dühében. Ekkor az alfa betiltotta a vadászatot az erdőben. Ezzel kielégítve az isteneket, akik megnyugodtak és újra visszatért minden a régi kerékvágásba. Ezek után a harcos az alfa halála után maga vált vezérré és igen csak sokáig uralkodott, mindenki tisztelte őt. A helyettes pedig eltűnt a környéktől, megsértődött hogy nem ő vált vezérré. |
Izgatottan topog a hóban.
- Elmesélné kérem? De ugye vidám a vége? - tudakolózik és virgonc szemei Fernandot vizslatják.
Mindig is imádta a történeteket, főleg ha büszke harcosokról volt szó, az persze telejsséggel nem számított, hogy igaz történet-e vagy sem. |
Fernando bólint.
-De, én vagyok az egyik tanácstag-feleli határozottan.
Lassan körbenéz a csodálatos erdőben... Valami mágikus lehet ebben az erdőben.
-Igen, az is egy varázslatos hely-mondja nagyot szippantva.
Mindig is imádta a természetet, közel állt hozzá.
-Éppenséggel van-feleli.
Ám nem mindenkinek mondja el meséit, de állítólag a Törmelék falka egyik tagja a meséléssel és a legendákkal foglalkozik. Fernando egyszer kíváncsi lenne rá... |
~Fernando... de ismerős ez a név! ~
- Elnézést! Nem maga véletlen a Tanács egyik tagja? - kérdezi óvatosan.
Körülnéz az erdőben, beszippantja a zamatos levegőt és lehunyja a szemeit. - Igen, valóban gyönyörű hely. Akárcsak a Hegyi tó! Varázslatos mindkettő... Nincs róla egy meséje? - csillannak fel a szemei. |
Fernando kissé görnyedve áll a fehér nősténnyel szemben. Lassan kiegyenesíti hátát, hátsó bal lábára gondosen ügyelve, ne legyen túl nagy a terhelés. Csupán sóhajtott egyet. ~Végül is azt hiszem ez még nem bűn~gondolja magában.
-Én Fernando vagyok-mutatkozik be illedelmesen.-Akkor jó helyen jársz, az egyik legszebb terület Velfedor. Legalábbis szerintem-motyogja csak úgy, akár egy idegen vezető. |
Dove rögtön abbahagyta a bolondozást és kihúzta magát, mereven ült Fernando előtt, de megszólalni nem bírt. Aztán rájött, hogy mondania kéne valamit, összezavarodott.
- Énööö... öö Vízmosási vagyok. Dove - mosolyodik el kedvesen, ha ember lenne még a kezét is nyújtaná, de aztán leesik neki, hogy nem ezt kérdezték tőle.
- Hátöö.... jöttem szétnézni, mert még nem láttam a Központis területeket. |
A hím mogorván lépdelt. Lábai alatt ropogott az aljzat. Velfedor a falka egyik legszebb területe volt. Fernando mindig örömmel járt a falka ezen területén. Valahogy olyan mágikusnak és csodálatosnak érezte mindig, mikor itt volt. Nem is gondolt sosem a vadászatra itt, azzal talán bemocskolná az erdő szépségét és varázsát. Nagyokat szippantott a levegőből. Hirtelen megpillantott egy fehér nőstény, a Vízmosás falkából. Nem igazán tudta mit keres itt. Végül azonban kíváncsisága győzött.
-Hé te! Mit csinálsz itt?-kérdezte a távolban játszadozó nősténytől.
Lassan egyre közelebb ért hozzá, ám nem sietett. Pofája komor volt, mint szinte mindig. |
Dove orrát lógatva, szimatolgatva ügetett az erdőben. Megállt egy pillanatra és megigézve bámulta a fákat, növényeket. Milyen gyönyörű hely!
Nem ment rögtön haza az ünnep után, egy kicsit ismerkedni szeretett volna a Központis területekkel. Sok érdekes helyről hallott már, többek között Velfedorról is. Most már megértette miért beszél minden farkas ámulattal róla.
Hirtelen ötlettől vezérelve rohanni kezdett a magas fűben, lehunyta szemeit, hogy ne csapjanak bele a fűszálak és csak szaladt... Annyira élvezte, hogy kidugta nyelvét a szájából és egy hatalmas mosoly került fel arcára. Önfeledten bukfencezett, morgott a virágokra majd kifulladva dőlt le a puha aljzatba. |
KÖZPONTI FALKA TERÜLET |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Kinek mi a vidám-mondja azt súgva, annyira talán nem is.