|
Témaindító hozzászólás
|
2011.09.20. 19:56 - |
 |
[43-24] [23-4] [3-1]
 Hudan meglepve, de csöppet sem barátságosabban fordul Negro felé. Persze, nem morog rá, mégis csak falkatárs, de még csak meg se erőlteti magát, hogy hejrerázza fülét, vagy az árulkodón borzolódó bundáját.
- Negro, lehet hogy idős vagy, de koránt sem olyan jó gondolatolvasó, mint hinnéd. Ne turkálj a fejembe, nem sok sikerre számíthatsz. Ha úgy tetszik, az üressége miatt. - csípős utolsó mondata ugyan magára vonatkozott, mégis valahogy Negro felé volt gúnyos. Érdekes egy módszer, ugyanakkor mikor újra megszólal már halkabban, nyugodtabban beszél. - Sokszor csak ez az éberség tartott életben. Nem fogom feladni azért, mert mások valamire gondolnak miatta... Ha jól sejtem, ezt meg tudod érteni...
Andaron utasítására örömmel, de fentartásokkal bólint. Tisztában van vele, hogy ez nem egyszerű játék lesz, nem "csak" egy rejtvény, amit meg kell oldani, mégis a kölykök kalandvágya pislákol fel szívében. Könnyed léptekkel csatlakozik a távozókhoz, kissé lemaradva ugyan, de nem messzire. Ez a távolság neki pont arra megfelelő, hogy mindent megszemlélhessen, társai mozgását, a környezetet, a lehetséges veszélyforrásokat... |
 A csontok hallatára abbahagyja az ivászatot, s közelebb húzódik a láthatóan nagyon felhúzott Hudanhoz. Miközben az láthatóan dühöng, Negro próbálja lehűteni a fejét.
- Hudan, nyugodj le. Lerí rólad, hogy min jár az eszed. Ez a viselkedés nem egy fiatal tanítóhoz tartozik. - Szórakozottan oldalba löki a fiatalt, mikor Andaron megy hozzájuk.
- Rendben, menjünk. - Hudanra néz, kissé hívón, hogy "gyere már!", de bármilyen esetben azonnal Andaron után ered. Nem nehéz tartani a tempót a másikkal, Negro annyira nincs kivénhedve, hogy ne tudjon futni. Részéről a vezér emelheti is a tempót, az őrszem ugyanúgy teljesít majd.
//Negro el// |
 Branie lép hozzá, Andaron figyelmesen meghallgatja majd röstelkedve elmosolyodik.
- Rendben van, Branie. Én nagyon örülök aaa... igyekezetednek - vigyorog bénán majd Hudanhoz és Negrohoz üget.
- Menjünk mi is a Fényörvényesekkel! Nézzük meg jobban azokat a csontokat! Én még szólok a többieknek, menjetek!
Azzal elszalad.
//El.// |
 "Húzd ki magad Causle, ha fáj is..." Mélyet sóhajt Hudan mondatára.
- Megteszem amit tudok. Andaronnak és Ayaménak szükségük van rám. És a jövőnek is...
Észrevette, hogy a farkasok távoznak, Causle is felkerekedett és családjával távozott a tó környékéről. |
 Branie-t reflexből meglepi az, amit Andaron mondott, de sikerült elfednie csodálkozását. Közelebb megy hogy többet is meg tudhasson, és közben figyelemmel követte a húga és Jyllien közti tekintettel történő torzsalkodását, és hálát adott apjának, hogy Sanuye nem épp itt és most tört ki. Hudan reakcióját is látta, a fiatalt láthatóan nem vidította fel az, hogy a Fényörvényre aggatnák a teljes felelősséget.
Kicsi a falkájuk, nincs felderítőjük, és a csontok valószínűleg a Branie számára új területeken vannak, amiket még nem térképezett fel tüzetesebben.
Lényeg a lényeg, a Fényörvénynek gyarapodni kell, különben nem sokáig lesz a középső fivér a vezető.
Sanuye oda megy hozzá, és távozásukat sürgeti.
-Mindjárt - feleli, és még odalép a fejedelemhez egy szóra. - Köszönöm, hogy értesítetted a másik falkát is erről a hírről. Minden erőmmel azon leszek, hogy megoldjam a problémát. - Majd megfordul, s már távolodó testvére után eredt.
//Branie el// |
 Jillyen nem éppen szerencsés dolgot tett, gúnyos pillantás. Sanuye testét elárasztotta a düh, hatalmas önfegyelemre volt szüksége, hogy ne ugorjon neki a másik farkasnak. Szerencséje, hogy megemlékezésen volt. Visszahúzódott és magában morgolódott, közben a Jillyent figyelte. Elraktározta magában az adatokat, ezért még meg fog fizetni, ebben biztos volt. Most viszont visszavonult, ha bosszúról van szó, hihetetlenül türelmes lesz.
Testvérét kereste. Hamar meg is találta egy fa tövében. Oda kocogott hozzá. Pofáján látni lehetett a feszültséget és szomorúságot, megfeszült izmai pedig arról árulkodtak, hogy legbelül őrjöng és csak arra vár, hogy kitörhessen.
- Mehetünk? - Ha Branie nemmel válaszol akkor is elindul. Még egy kis ideig várt a válaszra, majd gyors lépésekkel a falka területe felé veszi az irányt.
// Sanuye el // |
Hudan furcsálkodva pillant a másik tanítóra. Figyelmét már megszokta, hogy több dolog között ossza meg, így képes egyszerre Andaronra is odafigyelni, bár csak felületesen. A lényeget mindenesetre érti.
- Nem láttam a háborút, és nem is kívánom. Viszont kétlem, hogy ne létezne roszabb dolog a világon.
~ Mindig van egy nagyobb hal. ~ Teszi még hozzá gondolatban, hisz volt már szerencséje megtapasztalni az élet kegyetlenségét. De persze a szép oldalt is látta már.
- Húzd ki magad, Causle, ha fáj is... - súgja halkan. Hogy mire gondol, mért mondja ezt a félig befejezett mondatot, már nem árulja el.
Akaratlanul is felmordul, vicsorogni kezd, mikor az alfa megemlíti a csontokat. Lendületesen fordul Andaron felé, füle a nyakára tapad. Hudan csak remélni tudja, hogy még valamit mond majd felettese, vagy legalább a központiakat összehívja. ~ Elvégre mi vagyunk a béke őrei, nem? ~ Próbálja meggyőzni magát arról, hogy mért fog mindenképpen még valamit hallani a témával kapcsolatban... |
 Egyszerre ketten szaladnak hozzá, Genezias rekedtesen felnevet ami köhögésbe fullad.
- Ugyhan fiatalok, jól vagyok, ne tessék az öregért aggódni, mert még a végén magára veszi! - kuncog fel aztán lassan a tóhoz sétál, iszik pár kortyot. - Menjetek csak ismerkedni, míg van rá lehetőségetek! Egy másik falkából való szövetséges sosem hátrány! - kacsint Jillyenre és Sanuyera, mire Negro lép mellé. Genezias kíváncsian felvonja a "homlokát", majd hálásan elmosolyodik.
- Köszönöm, Negro!
Andaron hangja csendül fel, Genezias felkapja a fejét és füleli a fejedelmet. A farkascsontok említésén hitetlenekdve felhördül. Még vár egy kis időt, majd lassú mozgással baktat el az éjszakába.
//Genezias el, de ha valaki dumálni szeretne vele, marad : D// |
Apja úgy látszik jól van, Andaron fölsiet a dombra.
- Farkasok! Testvérek! E gyönyörű szertartás után nem sokat tudok mondani, és nem is akarok. Genezias összefoglalta a gondolataimat: feladatunk az őrzés és nem a pusztítás. Megpróbálom majd e mondat szerint vezetni falkámat és így lehetőleg a világot is! Viszont ehhez a másik két falka támogatására is szükségem van. Remélem az alfák is így látják.
Van pár bejelentenivalóm. Őreink a Fényörvény falka területén csontokat találtak. De nem akármilyet... farkascsontokat!
Megvárja míg elül a hitetlenkedő moraj.
- Nem természetes haláluk volt. Remélem a Fényörvény falka figyeli a területét! A kutyák mostanság nagyon elszaporodtak, bár eddig még nem volt halálesetre példa. Vigyázzatok! - kis szünet. - Ezennel az ünnepnek vége, vigyétek jó hírét haza is! - mosolyog a farkasokra bíztatóan.
Andaron nem is sejti, hogy mi készülődik... farkascsontok... |
Branie egyszerre érkezett Sanuyeval, de nem ment tovább, megállt a bagázstól 5-6 méterre. Míg húga közelebb ment, addig a vezér a tóhoz battyogott, s ivott néhány kortyot. A halottak pedig csak jöttek és jöttek, és abba az irányba tűntek el, amerre Branie volt.
A nőstény miután oltotta szomját, az egyik fa alá ült le, hogy ne nagyon lássák. Majd egyszerre csak ismerős vinnyogást hallott maga mellől.
Mellette állt egy szürkés farkas, élénkzöld szemű hím. Amint Branie oldalra tekintett, hogy megnézze magának azt a valamit, saját apját ismerte fel a szellemben. Szólni nem tudott, csak kikerekedett szemekkel nézte Bregant, aki biztatóan tekintett vissza rá, mintha azt üzenné: "Az alfaságnak sok nehézsége van, de majd leküzdöd őket. Tudom." - s ettől a fájdalom csak erősödött a nőstényben. Sokkal rosszabb volt apját szellemként látni, mint holtan, amikor megtalálták őt a testvéreivel. De a pillanat nem tartott sokáig, Bregan is hamar csatlakozott a szellemek utolsó tagjaihoz. Branie pedig megint egyedül maradt. |
Negro üveges tekintettel nézte a szellemeket. Senki olyan nincs ott, akit szeretett volna, de mégis elhomályosul a tekintete, melyet pár pislogással meg is szüntet. Mikor mindegyik szellem elmegy, rendbeszedi magát, és megpróbál normálisnak tűnni, ami ebben a helyzeztben kissé nehéz neki. Mikor ez sikerül, már magabiztosan üget oda Geneziashoz.
-Csodálatos volt a szertartás, Genezias.-jelenti ki dicséretét, s amennyiben a sámán ezt megköszöni, Negro pár lépéssel arrébb megy, de látszik testtartásán, hogy nem kívánja a másikat faképnél hagyni. Csupán szomjas. Hamar Genezias másik oldalánál terem tehát, és a tóból kortyol párat. A tűz már kialudt, így az az undorító szag is tovaszállt a levegőben. Az őrszem magabiztos volt most már teljesen, és várta a fejleményeket. |
 Breco csak megértően bólint, majd meghajol Causle-nak. Hiszen tiszteli az öreget, tőle tanult szinte mindent. Majd vissza fordul, látja, hogy mindenki az indulásra kész, a tömegben kiszúrja a fehér nőstényt, aki eddig nézte. Látja, hogy követi a vezérét, majd úgy dönt, hogy oda megy. Hiszen Jill-t ismeri, ugyanis ő is szavazott a nőstényre, mikor azt beengedték. Oda üget Jill mellé.
-Üdvözlet Jill! Mi járatban?-kérdezi barátságosan.-Bemutatnál a fehérségnek?-kérdezi bályosan az alfától, majd csábítóan néz a nőstényre Jill mellett. |
 Nem nézte olyan sokáig Brecot, hogy az feltűnő legyen.
Genezias szavai meghatják, mélyen elgondolkozik rajtuk, mert úgy gondolja, így illik. A végén bólint egy aprót, de nem mozdul. Majd ha mások elmennek, akkor követi őket, főleg Jillyent,.
Végignéz a farkasokon és rögtön testvérére gondol.
~ Talán nem ártana ismerkedni. Egy békés ünnepen vagyunk... minden falkából farkasok... ~ |
Andaron lép oda hozzá, Causle hálásan rápillant, de makacsul megy tovább.
- Jól, persze. Megvan a vén róka, hidd el! - mosolyog bíztatóan.
Genezias szavainak végén felvonyít, majd megfordul és görnyedt testartással, lógó farokkal sétál a tóhoz. Leül közvetlen a parton és a vízbe néz. Mellette Hudan lép ki a tóból.
- Ó, Hudan, ha láttad volna a háborút... Nem kívánok még egy olyat az életembe - motyogja, hogy csak kollégája hallja.
A szertartásnak lassan vége, talán tiszteletlenség a részéről, de Andaron szavaira már oda sem figyel. Képtelen. |
 A csendes perc végetért, Genezias pedig a "búcsúszöveget" is elmondta. Sierra felállt megrázta fekete bundáját és körbenézett. Falkatársak, falkatársak, úgy döntött inkább egyedül megy vissza a falka területére, ha valaki csatlakozik hozzá, hát legyen.
Genezias furcsán tántorgott, már ketten is odarohantak, Sierra volt olyan önző, hogy inkább oda sem ment. Nem volt az a figyelmes típus vagy az aki nyalizik, úgysincs szükség egy öreg nőstényre.
Kocogásban elindult, nem fogja sokáig bírni ezt tudta, de addig tartja ezt a tempót amíg lábai azt nem mondják: mostmár elég!
// Sierra el // |
Hudan nem volt idős, a háborút csak messziről ismerte. Azt viszont át tudta érezni, milyen az életért küzdeni, harcolni. Nemcsak a sajátjáért, hanem máséért is...
Abbahagyta a vonyítást és a víztükör felé fordult. Talán ő volt az egyetlen, akit Genezias nem kötött le a beszédével. Bár egyes dolgokkal egyetértett, másokról más véleménnyel volt. ~ Néma perc... ~ Felhorkantott miközben belegázolt a hideg tóba. Fejét a vízalá dugta, és szívdobbanásait számlálta. Egyszer levegőt kellett vennie, de amúgy lent töltötte az egy percet.
Mikor letelt az idő, nagyot csobbrant, majd sietősen kievickélt a partra és megrázta magát. Ha valaki is furcsán nézne rá, biztos, hogy szúrós tekintet küldene felé, olyan igazi Hudanosat, amelyikbe egyenesen kínos belenézni... |
 Nagyra nyílt szemekkel nézte végig a szertartást, majd a szertartás végén meghajolt Genezias felé. Ő inkább nem vonyított, hiszen rekedtes a hangja. Mikor látta, hogy Gen furcsán sétál lefelé a hegyről még Sanuye előtt oda futott.
-Minden rendben?-kérdezi az öregtől, majd meglepődik San kedvességén. De gúnyos tekintettel nézi a másikat, hogy alig jelentek meg. ~Elég bajom van, nem kell még ez is ide!~gondolja magában, majd ismét Gen-re koncentrál. |
Sanuye mindvégig csendben volt, figyelmesen hallgatott és valahol a lelkemélyén megérintette a dolog. A csendes percben követte Genazias példáját és ő is lefeküdt, szemeit pedig lehunyta. Szinte látta maga előtt milyen volt, vagyis inkább milyenek voltak. Apján már akkor is látszott a gondterheltség. Ő az egyetlen aki hiányzik neki, nagyon szerette az alfát és most is belesajdul szíve amikor holtan találtak rá. Genezias felegyenesedett, Sanuye még kis ideig úgy maradt. Össze kellett szednie magát, ismét a háttérbe kellett nyomnia érzéseit.
Felült és ismét megnézte az összes farkast. Futó pillantás volt, de Geneziason tovább elidőzött. Látta bizonytalanságát. Felállt és zavartan sétált fel s alá. Nem tudta, hogy most odamenjen vagy inkább hagyja. Az elsőt gondolta jobb döntésnek.
Lassan és óvatosan megközelítette az öreg hímet, remélte ő és falkatársai nem fognak rá rossz szemmel nézni. Gyűlölte ha valaki lenézi.
- Minden rendben? Jól van? - Kérdezte a nőstény tőle nem megszokott kedveséggel, hangja sokkal szelídebb volt. Elbűvölő nőstény lehetne és a hímek csak úgy kapkodnának érte, de nem bánta, hogy mindenki utálkozva néz rá. Ő ilyen volt, miért mutasson más pofát? |
A meghajlást egy kedves mosollyal, a gratulációt egy halk "köszönöm"-el fogadta. Sokak szemeiben látott könnyeket, de mégis Causleé volt a legijesztőbb. Ám az idős hím segítségére sietett a fia.
Genezias visszalépett a tűz mellé, ám útközben megbotlott. Egy kicsit homályosan látott, sűrűn pislogni kezdett. És minden jelenlévő farkas látása egy kicsit homályosult...
Genezias kihúzta magát, megköszörülte a torkát.
- Testvéreim! Köszönöm minden jelenlévőnek, hogy megtisztelt engem és az ősöket azzal, hogy eljött! Aki nem tette, az vessen magára - mormogta az utolsó mondatot.
- Amióta az ercuták megalkották ezt a világot, mindig vannak és voltak őrzői. Nem egy véletlen ötlet volt, hibásan, lyukakkal. Elmondhatjuk róla, hogy a természet és a harmónia vezényli a földet. Becsülnünk kell, mert egyetlen otthonunk és mi a részei vagyunk a lényegének! - körbenézett, minden egyes farkas szemeibe belemélyedt. - Mindannyian Reznaol, Frosty Wood és Frozen Hearts őrzői vagyunk. Ezt a háborúban elesettek is tudták. A háború kitörésének oka maga nem ezt szolgálta, de a végén már mindenki tudta, hogy a jövőért harcol. Miértünk harcoltak és a földért, hogy élhessen rajta a következő generáció! Akik felemelkedtek a gonosz akarata fölött és ellene voltak! Mert NEM a pusztítás a kiszabott feladatunk és ezt Nargednek és tudnia kellett volna! - emelkedik egyre feljebb hangja, majd elhalkul. - Emlékezzünk meg róluk egy néma percben...
Lefekszik, orrát a mancsai közé dugja, szemeit lehunyja. Eltelik a csöndes perc, Genezias feláll, a farkasokra néz.
- Még egyszer köszönöm a megtiszteltetést, a bölcsesség vezényeljen titeket!
Lesétál a dombról, de nem valami biztos léptekkel. |
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hudan meglepve, de csöppet sem barátságosabban fordul Negro felé. Persze, nem morog rá, mégis csak falkatárs, de még csak meg se erőlteti magát, hogy hejrerázza fülét, vagy az árulkodón borzolódó bundáját.
A csontok hallatára abbahagyja az ivászatot, s közelebb húzódik a láthatóan nagyon felhúzott Hudanhoz. Miközben az láthatóan dühöng, Negro próbálja lehűteni a fejét.
Branie lép hozzá, Andaron figyelmesen meghallgatja majd röstelkedve elmosolyodik.
"Húzd ki magad Causle, ha fáj is..." Mélyet sóhajt Hudan mondatára.
Jillyen nem éppen szerencsés dolgot tett, gúnyos pillantás. Sanuye testét elárasztotta a düh, hatalmas önfegyelemre volt szüksége, hogy ne ugorjon neki a másik farkasnak. Szerencséje, hogy megemlékezésen volt. Visszahúzódott és magában morgolódott, közben a Jillyent figyelte. Elraktározta magában az adatokat, ezért még meg fog fizetni, ebben biztos volt. Most viszont visszavonult, ha bosszúról van szó, hihetetlenül türelmes lesz.
Egyszerre ketten szaladnak hozzá, Genezias rekedtesen felnevet ami köhögésbe fullad.
A csendes perc végetért, Genezias pedig a "búcsúszöveget" is elmondta. Sierra felállt megrázta fekete bundáját és körbenézett. Falkatársak, falkatársak, úgy döntött inkább egyedül megy vissza a falka területére, ha valaki csatlakozik hozzá, hát legyen.