|
Témaindító hozzászólás
|
2011.09.20. 18:33 - |
A sivatag a déli partot és a falka területének középső részét elfoglalja,
hatalmas kiterjedésű, néhol csak puszta homok, de legtöbb részén
vannak rajta szárazságtűző növények. A háborúban rengeteg vér borította
ezt a helyet, félik is azóta. |
[14-1]
 A csontok és az oszladozó hús teljesen hidegen hagyta. Számára nem volt több egy semmitmondó tetemnél, harcosként megtanulta, hogy a halál ne rázza meg, gyomrát is megedzette. Óvatosan kötelebb férkőzött a maradványokhoz és közel hajolt, jól szemügyre vette, minden lehetséges szögből.
- Az bizonyos, hogy senki nem falatozott húsából, jól látni a tetemen. Ebben a gonosz megérzése dologban lehet valami, de az is lehetséges, hogy fajtársunk megkóstolt egy mérgező növényt. Annyi különféle érdekes növény van, én magam nem vagyok jártas-e téren, de azt tudom, hogy egy-egy mérgező borzalmas kínokat tud okozni. - Ha valamelyik farkas rákérdez arra mégis melyik növény okozhatja ezt Sanuye felveti azt, hogy akár egy új mérgező fajról lehet szó.
- Nem hinném, hogy régóta heverne itt. Bár nem rágcsálták meg, attól még a hús nem marad meg sokáig, főként nem ilyen melegben. Mondjuk ha hideg lenne az "lefagyasztaná", nem egy megfagyott szarvas tetemet láttam, a hús pedig borzalmasan sokáig elállt. - Ismételten hátrahúzódik, már szemügyre vette a maradványokat. Szemeivel a homokos tájat fürkészte és elgondolkozott azon amit valaki az előbb felvetett. A kis csapat nyoma sem lesz sokáig látható, vagy egy különleges erő befolyásolja azt, hogy a csontokat ne borítsa be, vagy nem olyan régóta lehet itt, akkor viszont a hús gyors bomlása az ami furcsa tényező. |
 ~Egyre többen... Vajon még hányan érkeznek?~ Majd a rothadó farkastetemre néz. Lassan közelebb megy a tetemhez. Sokszor látott már hasonlót. De nem ilyet... Ez annál szörnyűbb... Hisz egy fajtársa feküdt ott, holtan.~Fájdalmas halála lehetett~ A nőstény szemeit óvatosan behunyja. Gondolkodóba esik. Újra a tetemre néz. Valószínűleg nem rég lehetett ott. Hisz a dögevők már rég ennék a rothadó tetemet. Ám még sem teszik. Talán valamilyen oka van... De még is mi lenne az? Ella képtelen felfogni, hogy esetleg valami gonosz dolog miatt nem kezdik el enni a tetemet.
-Talán valami oka van hogy még nem ették meg-mondja végül suttogva.
Gondolatok cikáznak fejében. Tudni akarja ki lehetett ez és mi óta fekszik itt holtan. Valószínűleg nem öregségben hallhatott meg. Sokkal valószínűbb hogy megölték. De ki ölhette meg? És még is miért? A farkas fejében egyre több gondolat látott napvilágot, ám mindet elvetette. Lassan tovább sétált, hátha megpillant más csontokat is. |
 Hamarosan Ayame is megérkezik, bár elég nyűgösen. Nem tetszik neki a gyér növényzet, megszokta már hogy mindig fű van mancsai alatt. Gyűlöli a sivatagot. De, mivel bátyja, Andaron is megjelent, úgy gondolta nem maradhat ki a kutatásból. Hamar megérezte a rothadó hús szagát, és ez gyorsabb iramra késztette. Pár farkas, köztük Andaron is a szag forrása köré gyűltek, legalábbis mind ugyanabba az irányba néztek.
- Üdv! - köszöntött mindenkit szokásos, kissé flegma, de magabiztos, éles hangon.
A csontok látványára első reakciója a megrökönyödés volt, amit nála akár kíváncsiságnak is nevezhetünk. Odalépdelt bátyja oldalához, hogy közelebbről megszemlélhesse a csontvázat.
|
 Hudannak fordult egyet a gyomra az oszladozó tetem láttán. Persze, az élet rendje, meg minden, és nem először találkozott hasonlóval, de nem egy fajtársa ex-hullájával.
Közelebb ment miután leküzdötte a kellemetlen szorítást torkában, és kelletlenül szimatolta meg a koponyát. Még egyik mancsával is kicsit megbökte, aztány kényelmetlenül rázta meg végtagját, ahogy egy cafatka bundájára ragadt.
- Vagy elég régóta van itt, a napon és a melegben minden gyorsabban történik. A sivatagban nem nagyon érződik a tél... Nem tartom kizártnak, hogy a dögevők nem akarnak hozzányúlni. A legostobább gyík is megérzi a rosszat, a gonoszt.
Nem lép hátrébb, miközben pedig beszél végig a csontokat bűvöli. Egy nyomós érvet nem említ, mert nem teljesen biztos magában. ~ Ráadásul... oszlik. Ha _még_ nem takarították volna el teljesen, akkor látszódnának a nyomok, ahol letépték a húst a csontokról. Vagy épp az izmok szálait egymástól... ~
Idegesen rázta meg magát, bár tartása nem tükrözött feszültséget, izmai, amennyire az ilyen helyzetben lehetséges, lazák voltak. Végig pillantott az összegyűlteken, ki hogy reagált a csontvázra, vagy éppen az elhangzott válaszokra. Leginkább Andaron reakciójára volt kíváncsi. ~ Megérdemelne egy rendes temetést... ~ Gondolatait szemei is tükrözték, ahogy újból a groteszk pózban heverő testre nézett.
- Talán az lenne még érdekes kérdés, hogy ki volt. Ha ismerjük, vagy ismertük, sokat segíthet az események felderítésében. Ha pedig nem, akkor más kérdések lesznek fontosak. Például mit keresett itt? Menedéket? Saját területet? Egyedül volt, vagy voltak társai?
Leült a koponya elé. Nem állt szándékában arrébb menni, még ha nem is volt épp felemelő dolog a farkascsontok mellett lenni. Valamiért úgy érezte, ennyit megérdemel... |
 Csendben nézte a többieket, majd Andaronra függesztette átható pillantását. A csontok, melyeket a Fejedelem előkerített, elég hátborzongatóan festettek, de Cortezt nem hatották meg. Egykedvűen meredt a tetemre.
-Hát, ha a dögevők még nem takarították le teljesen a csontokat, -pillantott a bűzölgő hősfoszlányokra -, akkor nem olyan régen pusztulhattak el. Ha már egy ideje itt hevernének, akkor már a homok is teljesen befedte volna őket- tett hozzá még egy érvet a mondandójához. Nem tudta, mi okozhatta a farkas halálát, de sejtette hogy nem éhhalál vagy szomjhalál volt az oka. A tetem furcsa pózban feküdt, és a szája állkapcsa tátva volt... Cortez azt gyanította, hogy az illető harcolt valakivel és vesztett. Mindenesetre abban biztos volt, hogy erőszakos halála volt.
Elfordította szemeit a csontváztól, és megkereste tekintetével Ellát. Kíváncsi volt, vajon a nőstény vadász gyomrát mennyire kavarta fel a látvány. |
 Hamarosan megérkezett Andaron is, akit tudott azt tájékoztatott az új "feladatról". Gyorsan szedte a mancsait, és hálát adott az égnek, hogy nem nyáron kellett ide jönnie. Még így sem volt valami hideg a levegő, de nem kellett aggódni az esetleges hőgutákért.
Mindenkinek biccentett és máris a földre szegezte orrát, felelevenítette merre is voltak a csontok. A farkasagy igen könnyen jegyzi meg az útvonalakat, Andaronnak sem került sok időbe a keresgélés.
A szél seperte homokban érdekes alakzatok emelkedtek ki. Egy domború borda, csigolyák sora félig a földbe süllyedve, és a végén a porlepte koponya is ott volt. Egy farkasnak nem tűnt gyomorforgató látványnak, hiszen a ragadozók sokszor láttak már ilyet, de az volt az egészben a legrosszabb, hogy most nem egy szarvas, hanem egy fajtársuk maradványai előtt álltak. Ez már késztetheti őket arra, hogy elfordítsák a fejüket.
Andaron lehunyta a szemeit.
- Itt lennének.
Tisztán kivehető a koponyán, hogy farkas, semmi kétség. A lábai elernyedt pózban, de a szája nyitva áll, mintha kiáltott vagy beszélt volna halálakor. A bűz okozói pedig a néhány, még megmaradt rothadó húsfoszlány.
- Szerintetek mennyi ideje lehet itt? |
A nőstény csak biccent a feketeségnek. Mikor megérkezik alfája, egy halvány mosoly jelenik meg pofáján.
-Üdv Branie-mondta vidámabban.-Igen, arra jöttem.
Mikor az alfa leszidta Cortezt, inkább hátrébb állt. Hirtelen még két másik farkas érkezett. Az egyik ide tartozik, a másik azonban idegen volt számára. ~Talán a Központi falkából jöhetett~ Ella nem is tudta hogy a Csontkutatásra nem csak itteniek jöhetnek. De úgy látszik lemaradt ilyen téren. Óvatosan közelebb ment Braniehoz, hátha hallhat valamit. Valószínűleg még többen lesznek... A nőstény leül és onnan figyeli kíváncsian az eseményeket. |
Valamikor út közben Hudan megelőzte alfáját és az Negrot, de ezt a távolságot a felderítésre használta fel. Nem sietett igazán, laza ügetésben haladt a forró homokon, talpai csak rövid időkre érintették az önnálló életet élő szemcséket.
Út közben összetalálkozott egy kígyóval, ami mélyen a homokbabújva várta, hogy egy arra tévedő gyík, vagy rovar beleessen a csapdájába. Hudan maga ugyan észrevette, de mivel féltette falkatársait elkezdett incselkedni az állattal, minek az lett a következménye, hogy a hüllő morcosan sziszegve arrébb állt.
Dolgát végezve felbaktatott egy kicsit nagyobb dűnére, ahonnan már látta a gyülekező farkasokat. Érdeklődve tekintett végig a szedett-vedett bagázson, habár mikor az alfa is megjelent, némiképp rendeződött a helyzet. Na persze nem teljesen, a tanító mindenben talál valami kivetnivalót, de ez a "rend" már legalább mosolyt csalt pofájára.
Üdvözlésképp, és érkezés(ük) jeleként a dűnéről vonyított le a többi farkasnak, hogy azok még időben észrevegyék őket. |
Sanuye késett egy picit, bár késésnek ezt nem lehet nevezni, hiszen még a farkasok gyülekeztek. Muszáj volt picit megállnia gondolkozni, összeszedni magát. Mostanra teljesen jól lett, visszaerőltette a maszkot ami szinte áthatolhatatlan, kemény és hideg.
A távolban észrevette a többieket, erre felbátorodva megszaporázta lépteit. A köszönést egy biccentéssel elintézte. A többiektől mindig picit távolabb volt, nem volt kedve cseverészni, most csak némán figyelt és tette dolgát. Ha valaki társalogni akar vele rámorrdul, ha pedig tovább erölteti a dolgot akkor akár drasztikusabb megoldásokhoz is folyamodik. |
Figyelte a csetlő-botló Ellát, és szája sarkában gúnyos kis mosoly jelent meg, mikor odaköszönt.
-Helló, Ella.- Ekkor megérkezik az alfa,és ahogy Cortez már számított rá, egy adag letolás után felparancsolja a hűsből a hímet. Cortez alig hallhatót sóhajtott, de azonnal maga alá rendezte nyűgös végtagjait, és felállt, majd a port is kirázta a bundájából.
-Ahogy parancsolod, Branie,teljesen igazad van-felelte kimérten, és biccentett az alfanőstény felé. Cortez sosem szegült ellen nyíltan senki ellen, de mégis körüllengte valamiféle makacs büszkeség. Persze, mindig engedelmeskedett, hisz bármiféle ellenérzései voltak is, tisztában volt vele hogyan őrizze meg a helyét a falkában.
-A Fejedelem is méltóztat megjelenni? Hűha. Akkor ez tényleg nagyon fontos lehet- jegyezte meg, de hangjából ki lehetett hallani a flegma unalmat. |
Branie egyenest az ünnepről igyekezett a sivatagba. Ez is egyike volt a számára még kevésbé ismert területeknek, a gyér környezet egy kicsit kiábrándította. Keleten úgy tűnik, kicsitt több a zöldség, mint az egyszínű sivatag. De ez van, ezt kell szeretni. Az alfa a szagok alapján próbált tájékozódni, s nem telt sok időbe meglelni egy nem olyan régi nyomot.
Mint a vizsla vadászat közben, úgy követte Branie is a jeleket, s nem sokára utol is érte a fehér nőstényt, Ellát. A vadásznak meglepő lehetett a vezér hirtelen feltűnése, mivel szélcsönd volt, s a barna nőstény egyébként is puhán lépkedett a hol simogató homok, hol durva talaj fedte területen.
-Üdv, Ella - köszöntötte hirtelen a vadászt, mikor mellé ért. Az, amint megadta a tiszteletet, nem folytathatja beszédét, ha akarná, mivel Branie máris a szavába vág. - Gondolom, a csontkutatásra jöttél. Örülök ennek. - Fejezi be, miközben a hím illata is orrába furakodik. Örömmel konstatálta, hogy a másik is arra tart, amerre ő, így később nem kell összeszednie a tagokat. Amint meglátja a bokor tövében a fekete harcost, szinte reng az ég az alfa katonás reakciójától.
- Cortez, fel az árnyékból! Az éjszaka való arra hogy aludj, nem a délelőtt, és főleg nem az a délelőtt, amelyen egy rendkívüli esemény elvégzését fogjuk tenni! Úgyhogy szedd össze magad, mert a Fejedelem is meg fogja tisztelni ezt a jelenlétével! - ha a harcos nyűgösködik, akkor annak az lesz az eredménye, hogy kap egy figyelmeztetést Branie-tól, ami abban nyilvánul meg, hogy az alfa odakap a pofájához. |
Ella magabiztos léptekkel haladt a sivatagban. Most egész tűrhető volt az idő, azonban nyáron... A nőstény a levegőbe szagolt, majd körbenézett a poros területen. Immár meglátta a feketés farkast. Lassan elindult abba az irányba. Az egyik szúrós macchia bokornak is neki ment. Fájdalmában felugrott és egy hatalmasat dobbantott a poros földön. Lassan, magabiztosan közelebb sétált a hímhez. Nem szólt semmit. |
A fiatal, mogorva hím érkezett meg legelőször. Körbenézett, és összehúzott szemmel helyet foglalt egy szúrós macchia bokor mellett. Nagyot ásított, és leheveredett, majd össze is gömbölyödött. Gyomrát jólesően melegítette az a pocok, amit idefele jövet kapott be. Tegnap este nem bírt elaludni, így ma eléggé kótyagos volt. Előre sejtette, hogy aznap mindenkivel undok lesz...Elvégre jól kiismerte már saját magát. Mindenesetre megpróbálta kihasználni azt a negyed órácskát, amíg a többi farkas ide nem jön, és behunyta a szemét. |
A sivatag a déli partot és a falka területének középső részét elfoglalja,
hatalmas kiterjedésű, néhol csak puszta homok, de legtöbb részén
vannak rajta szárazságtűző növények. A háborúban rengeteg vér borította
ezt a helyet, félik is azóta. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A csontok és az oszladozó hús teljesen hidegen hagyta. Számára nem volt több egy semmitmondó tetemnél, harcosként megtanulta, hogy a halál ne rázza meg, gyomrát is megedzette. Óvatosan kötelebb férkőzött a maradványokhoz és közel hajolt, jól szemügyre vette, minden lehetséges szögből.
~Egyre többen... Vajon még hányan érkeznek?~ Majd a rothadó farkastetemre néz. Lassan közelebb megy a tetemhez. Sokszor látott már hasonlót. De nem ilyet... Ez annál szörnyűbb... Hisz egy fajtársa feküdt ott, holtan.~Fájdalmas halála lehetett~ A nőstény szemeit óvatosan behunyja. Gondolkodóba esik. Újra a tetemre néz. Valószínűleg nem rég lehetett ott. Hisz a dögevők már rég ennék a rothadó tetemet. Ám még sem teszik. Talán valamilyen oka van... De még is mi lenne az? Ella képtelen felfogni, hogy esetleg valami gonosz dolog miatt nem kezdik el enni a tetemet.
Hamarosan Ayame is megérkezik, bár elég nyűgösen. Nem tetszik neki a gyér növényzet, megszokta már hogy mindig fű van mancsai alatt. Gyűlöli a sivatagot. De, mivel bátyja, Andaron is megjelent, úgy gondolta nem maradhat ki a kutatásból. Hamar megérezte a rothadó hús szagát, és ez gyorsabb iramra késztette. Pár farkas, köztük Andaron is a szag forrása köré gyűltek, legalábbis mind ugyanabba az irányba néztek.
Hudannak fordult egyet a gyomra az oszladozó tetem láttán. Persze, az élet rendje, meg minden, és nem először találkozott hasonlóval, de nem egy fajtársa ex-hullájával.
