Témaindító hozzászólás
|
2011.04.16. 21:31 - |
Ärmqn Szikla - Szent Szikla. Lépcsőként magasodik az ég felé. Csak a sámán és az alfa léphet föl rá. A sámán az Istenekhez fohászkodik míg az alfa falkájához szól róla.
A sámán megszentelte ezt a helyet, azt mondják szellemek védik.
A helyet mindig gondosan őrzi pár őr. Aki nyugalmat vagy békét akar annak itt a helye. Vagy ha az Istenekhez szeretne szólni.
A gyűlések itt zajlanak le.
Funkció: szent hely, "műemlék"
Zsákmány: madarak
Egyéb állat: tigris erre tévedhet |
[34-15] [14-1]
Nagyokat pislog majd megvonja a vállát. - Mindjárt jövök. - azzal elsuhan, zaj nélkül tűnik el. Hamarosan egy hosszú nyakú - töréstől lekonyuló - madárral tér vissza. Leteszi Wacota elé, megnyalja a száját majd ő is lefekszik.
|
Szuszogott még párat majd próbálta teljesne összeszedni magát. Saych érdeklődött de Wacota csak megrázta fejét s lerakta a puha pórba.
-Kifáradtam.- |
Lehajolt Wacotához, eltűnődve nézte majd megnyalta a fejét. - Hozzak neked valamit? - érdeklődött, nem volt benne biztos, hogy Wacota jól van-e.
|
Morgások hagyták el mellkasát, halk vonyítások, fájdalmas nyögések. Csak legyen túl rajta.
Mikor a hím leszállt róla, összesett mint egy rongybaba. Gyorsan szedte a levegőt, orrán be száján ki. Mikor Saych visszatért hozzá Wacota nem nézett fel rá csak kissé közelebb kúszott mint valami pincsi. |
Ha Wacota ellenkezett akkor Saych fogait finoman annak vállába vágta. Azután elvégezte dolgát és leszállt a nőstény hátáról. Nem volt kellemes az érzés, de Saych már hozzászokott a fájdalmak eltűréséhez. Kicsit odébb állt, szellemileg helyrepofozta magát majd visszasétált Wacotához és felmérte annak kedélyállapotát.
|
A hím még hízelgett, játszott kicsit, de nem beszéltek többet. A nőstény hátára ugrott s mellső mancsaival magához vonta a vékony testet. Wacotából hangos morgás tört fel, harcolt még egy kis ideig majd megadta magát. |
Torka mélyéről egy ördögi mormogás tör fel. Nem érez késztetést a sietésre, Wacota nem tüzel, hiszen már nyár van, de Saych tudja, hogy ő bármely évszakban nemzhet kölyköt, elég csak erejét használnia. Végigsétál Wacota mellett, orrát végighúzza annak farkán, incselkedik vele majd felhuppan a nőstény hátára, átöleli annak hátát és ösztöneire bízza magát.
|
Új alom? Tőle? Mélyen a ham szemeibe néz s remegő hangon szólal meg.
-Lennél az apjuk?- nyögte ki csöndesen s megbabonázott tekintetével kereste, hogy hova bújjon. Elkezdte nyalogani a másik pofáját, édesen mormogva hozzá.
-Igen!- |
- Akkor jó - elégedetten bólint. - Van erőd még egy almot felnevelni? Arra gondoltam, hogy biztosan szeretnél saját kölyköket is. Ha rajtam múlik, én szívesen lennék az apjuk... - mélyen a nőstény szemeibe néz, szinte megigézve azt. Bár tudja enélkül is igen lenne a válasz (hónapok eredménye) azért a biztonság kedvéért...
|
Kihúzza magát mikor egyet ért vele a hím, de mikor az elkezd hízelegni majdnem kicsuklanak lábai.
-Nagyok már. Tudnak már magukra vigyázni.- mondta hízelgően. Mint egy robot, amit Saych akar...annak úgy is kellene lennie. Legalábbis nem ajánlatos ellent mondani, főleg nekm neki.
-De mire akarsz ezzel kilyukadni?- |
Elmélázva bólogat. - Igaz. Nem értem Feloxot miért engedi ide őket.
Azután hízelegve elmosolyodik majd finoman harapdosni kezdi Wacota nyakát, pofáját pedig nyalogatja. - Wacota... mi a helyzet Kobáékkal? Még mindig anyjukként szeretnek? Kell még rájuk vigyáznod?
|
Ha most ember lenne biztos, hogy nyakig pirult volna. Majd felpillantott s hangosan morgott, szinte fogai is kilátszottak.
-Befurakodnak a világunkba.- morgott még mindig, de mikor kiejti a száján a másik, hogy gondolkodott, lenyugszik. Csillogó szemekkel pásztázza a másik pofáját.
-Min gondolkodtál?- |
- Nem tetszenek? Ha tehetném - itt akaratlanul is elvigyorodik - elpusztítanám az összes farkast aki neked nem tetszik. Mondtak valamit? - néz Wacota szemeibe. - Én megvagyok. Gondolkoztam.
|
Hirtelen egy nagyon ismerős illat szalad orrába. Megfeszül minden porcikája egy pillanatra. Felemeli fejét s máris nyugodtabb mikor a hím megnyalja füle tövét.
- A keletiek.- mondta csöndesen. Elcsuklott hangja miközben felpillant Saych-ra.
-És te Drágám?- kérdezte csöndesen, miközben közelebb bújt a hímhez. Megnyugtatta a közeledése Saych-nak, de elég egy rossz szó... |
Saych a dzsumbujban csalinkázott, elsőszámú kedvencének szagát követve. Fel volt dobva az Eliával való találkozás után. ~ Sikerült! Innentől már nem rajtam múlik. ~ gondolta majd felkiáltott:
- Wacota! - a megszólítás nyájas volt.
Megpillantotta a nőstényt, rögtön megérezte annak dühét. Most az egyszer nem volt ínyére ez az állapot. ~ Miért nem kaptam meg annak a senkiházi Gmänaynak is az erejét? ~ méltatlankodik. Odalép Wacotához, megnyalja annak füle tövét.
- Mi a baj galambom? - turbékolja.
|
-Cööh... Keleti falka, hogyne már.- durcázik miközben céltalanul bojong a kis területen. Néha hangosan morran fel.
-Ugyanmár...- rázza meg fejét. Betegesen vörösek lesznek hirtelen szemei s nagyot kapar mellső mancsaival hirtelen a puha talajba.
-Szánalmas.- dühöng. De még, hogy. |
-Rendben.-megvárja míg Felox távozik,azután még kicsit ottmarad a sziklánál.Végiggondolja amit az alfa mondott neki:figyelni a falkatagokat.Vajon meddig?Mindegy is.Megrázta a fejét,majd elkocogott.
// Imyn el //
|
Burcas és Koba után néz majd az őz kérdező Imynre pillant. - Figyeld kérlek a falkatagokat. Tökéletes fogadtatást akarok. Ez fontos nekem. Most elmehetsz.
Ezzel Felox is távozott a Sziklától.
//Felox el.//
|
A nőstény csak csendben néz,hallgatja Felox utasításait,ami inkább amolyan kérés Burcas és Koba felé.
-Szüksége van még rám?-kérdezi úgy hogy az alfa meg is hallja azt.
|
Az ifjú farkas még mindig érzelmeivel vitatkozva ácsorog.Scave,amint vége a gyűlésnek elrohan.~Hmm,biztos nagyon érdkeli a dolog...~Mosolyog utána.Aztán feloyhoz fordul,aki közben kijelöli a következő feladatot.Most éppen a vallás van terítéken,Burcas erről sokat tud,így Felox az ő gondjaira bízza.Koba Feloxra mosolyog,majd Burcas nyomába ered.
//Koba el// |
[34-15] [14-1]
|