|
Témaindító hozzászólás
|
2011.04.16. 20:37 - |
 A sziget keleti szélén található, benőtte a sok növény és hajtás. Egy kis csapás vezet el a bejáratig mely sötét köralakként óriásodik föléd. Természetesen ez a falka fő pihenő- és nevelőhelye.
Funkció: központ
Zsákmány: egy-két komisz papagáj a környéken |
[35-16] [15-1]
- Igazad van, nincs miért aggódnom. - Mondta, de ez nem jelentette azt, hogy meg is nyugodott. - Úgy hiszem Electra a megfelelő Koba mellé. Tisztelettudó, komoly, elszánt, szorgalmas és felelőségteljes. - Nem akarta a kis nőstényt az egekig magasztalni, de nem hazudott. |
Látja az aggodalmat Bregan arcán. - Köszönjük. Ugyan, barátom. Ott lesznek velünk, egy köpésnyire! Bármikor meglátogathatjuk őket, hogyan boldogulnak. De biztosan örülnének egy csipetnyi szabadságnak és függetlenségnek. Kobára pedig még az életemet is rábíznám, okos, tiszteletteljes, kiváló vezető lesz belőle. Apropó. Én felajánlom őt alfájuknak. Azt hallottam legdiősebb lányod Electra. Mi a véleményed? - mosolyodik el újra.
 |
- Lányaim Electra, Branie és Sanuye, legidősebb köztük Electra. Plusz van még pár kölyök. - Mondja, majd a területtel kapcsolatban elmosolyodik majd megcsóválja fejét. - Hagyd csak, területet biztosítok nekik. - Bregan pofáján a halvány mosoly mögött szomorúság rejtőzik. Hiszen még olyan fiatalok, olykor kemény volt velük, de rettenetesen megszerette lányait és aggódik értük, bár tudja, hogy ez felesleges mert nem lesz semmi baj(vagyis ezt akarja elhitetni magával). |
Felox felállt és járkálni kezdett. - Nem. Az összes fiatalra. Nekem van Koba és Nibel illetve Assyna. Ők már 1-2 évesek. Hallottam a lányaid.. - itt Felox megtorpan majd Breganra néz. Elmosolyodik. - A mi területünk elég benőtt és kicsi, de szívesen adok belőle. Nem tudom nektek mekkora van. 1-2 vadászterület biztosan elég lenne nekik. Ám... hány fiatal van a falkádban? S ki a legidősebb hím illetve nőstény?
|
- Szavadon foglak. - Ismét elmosolyodik, majd Felox ötletén picit meglepődött. Na jó a picit enyhe kifejezés. - Öö...- Először csak ennyit sikerült kinyögnie, egy picit elgondolkozott a dolgon, majd szóra nyitotta száját. - Jó ötlet, de honnan szerzünk nekik területet? Ráadásul pontosan melyik kölykökre gondoltál, mármint csak egy párra? - |
Felox fejében egymást kergetik a gondolatok. Új zsákmányok! Élelem! Hús! Elképzelhetetlenül tökéletes. Felox Breganra mosolyog. - Köszönjük. Szintén vonatkozik ez rátok, bármikor szívesen látunk, hogy megismerjetek minket. Apropó - volt egy dolog ami nem hagyta Feloxot nyugodni. Tudott Bregan kölykeiről és volt Feloxnak egy ötlete. Még csak halvány körvonalai voltak, de legalább azok már megvoltak. - Mi lenne, ha ezt a szövetséget szétkürtölnénk? Hogy azért tudják a többiek, erősebbek lettetek. Talán... motoszkál a fejemben egy gondolat. Mi lenne ha csinálnánk egy kisebb falkát? A fiatalainkból. Ők lennének a mi szövetségünk jelképei. - érdeklődve méregeti Bregant mit szól ehhez.
|
Bregan pofájára hatalmas mosoly kerekedik, már jó ideje nem lehetett ilyen látni az alfán. - Ennek őszintén örülök és nagyon hálás vagyok. - Mondta még mindig vidáman, majd hamar komolyságot eröltetett magára. - Bármikor jöhettek a területünkre körülnézni, ismerkedni vagy ha élelem szükében vagytok. Ha szükségetek van valamire forduljatok csak hozzánk. - Mondta még mindig lelkesen az alfahím. Ahogy körbenézett sejtette, hogy itt nincsenek olyan vadak, mint náluk. Kiváncsi volt arra mi lenne ha egyszer megkóstolnák a Jyllandiak az ő zsákmányukat. |
Felox magába issza Bregan szavait, egy mukkanás nélkül hallgatja végig. A végén bólint, arca kifejezéstelen, ami olyasmit kelthet a másikban, hogy Feloxnak nem tetszett amit hallott.. - Értem. Nos, mivel segítőkész és megfontolt falkának érzem az enyémet, kötelességemnek érzem, hogy azon segítsek, akinek szüksége van rá. Alábecsülnek? Talán nem fognak, ha megtudják, hogy mellettetek állunk. - Felox elmosolyodik majd Breganhoz lép. - Testvérem - egy kis kérdő hangsúly is van benne.
|
- Amint tudunk erre is sort kerítünk. - Jegyezte meg a hím, majd Felox kérésére miszerint röviden mondja el milyen viszonyba vannak egymással a falkák egy pillanatra elgondolkozott. - A Nyugati falka főként erős és fiatal hímekből áll, övék a legnagyobb terület, a legjobb harcosok egész FW-n. Az Északi falka tagjai megfontoltabbak, ha helyesek az információk ők is igen erősek, megedzette őket a hideg terület. A Délia falka területét főként sivatag teszi ki, remekül értenek a növényekhez, a harcban annyira nem remekelnek. Okosak és ravaszak. A Keleti falka, azaz mi, hát a farkasaim elég komolytalanok, de mindig vidámak és barátságosak. Nincs nagy területünk, de rengeteg kölyökkel rendelkezünk. Hogy őszinte legyek a kapcsolat a falkák között nem túl jó és minket gondolnak a leggyengébbnek a kevés terület miatt és azért mert a harcokban sem remekelünk. De én úgy gondolom túlságosan alábecsülnek minket, valamint mostanság mintha mindenki elég feszült és agresszív. - Válasza picit hosszúra sikeredett, de úgy gondolta jobb ha elmeséli melyik falka milyen ez is döntő tényező lehet. |
Egy kicsit kifújta a levegőt és megnyugodott. Ő is elmosolyodott, elengedte feszült izmait majd válaszolt:
- Köszönjük. Hát igen, egyetlen sziget vagyunk a tudtommal. Hallottam már a ti területetekről, remélem lesz egyszer szerencsém arra járni és megtekinteni. - itt felsóhajt. - Szóval... a falkám elfogadta a tényt, hogy szövetséget kössünk. De mesélj egy kicsit a nagyszigeten lévő falkák közötti viszonyról és a te falkádról - kérdi kíváncsian, de udvariasan.
|
- Nagyon érdekes, gyönyörű és egyben veszélyes. Ehhez hasonló területet nem láttam még. - Magyarázta halvány mosollyal pofáján a hím miután kényelembe helyezte magát. Nem akart túl komoly lenni, vagyis igen egy kicsit igen, de kedves kisugárzásával kicsit közvetlenebb akart lenni, hogy esetleg barátokként tekintsenek egymásra ne pedig szövetségesekként. |
Felox megérkezett a keleti alfával a barlangba. Kiválasztott egy eldugott, de mégis nagy üreget és bevárta Bregant. Biccentett neki, hogy nyugodtan jöjjön ide. Más tekintetektől elzárva kezdték meg beszélgetéseiket.
- Hogy tetszik a sziget? - kérdi elsőként Felox.
|
Burcas vetett egy pillantást a másik két falkatársára, majd a fiatal Kobára. Végül követte a csoki színű hímet. A megszokottnál kicsit gyorsabban szedte megfáradt végtagjait, minnél hamarabb megakarta gyógyítani falkatársát. A gyógynövények úgysem hatnak azonnal, ezért jobb minnél előbb segíteni Manizon. Egy halvány mosoly megjelent pofáján ahogy látta a kis Koba milyen hűségesen lépked mellette. Egyre jobban kezdte megkedvelni, talán mert tudása nagyrészét neki kell átadja, mert mostanság egyre több időt töltenek együtt.
// Burcas Folyt.köv. Jylland-sziget-Szélsőség folyója //
 |
Sibyl Manizra pislog,aztán Burcasra,és Kobára.Az öreg azt mondja víz kell,úgyhogy mindenképpen elmennek a folyóhoz.Sibyl úgy gondolja,hogy nem az ő feladata ez,úgyhogy Maniz mellé telepedik.Lefekszik,és őrzi a krémszínű farkas álmát.Mást nem tehet sérült társáért,és hibásnak is érzi magát a történtek miatt.
 |
Fél füllel még hallotta Burcast, s csak ennyit lihegett félálomban.
-Mhuhszájh mehnem?- de akár kell, akár nem ő már rég az álmok mezején csatangol, és csak élvezi álombeli egésségét.
//Maniz alszik, kihagyni egy reagig//
 |
Koba csöndben,midnen odaadásával hallgatta a történetet.Volt itt minden,árulás,csapda,szerelem,halál,diadal,és a végén győz a jó.A barna hím elismételte a saját szavaival a történteket magában,miközben Burcas kiadta az indulási parancsot.A fiatal hím felsorakozott Burcas mellé,és nem tágított az öreg mellől,úticéljuk végéig.
//Folyt. Szélsőség Folyónál//
|
Fejét megcsóválta. - Muszáj odamennünk, mert vízre van szükségem. Különben nem tudom meggyógyítani Manizt. - Magyarázta, majd visszatért a történethez amit elkezdett. - Szóval... Barra - a düh szentje - azt a hírt hozta Eltiiéknek, hogy a másik falka meggyengült, mert az öreg alfa elpusztult. ßeenäiék nem tétlenkedtek, megindult a falka, de Eltiit hátrahagyták. Természetesen a nőstény nem ült a falkaterületén inkább a többiek után ment.
Azt viszont nem tudták, hogy Barra a düh szentje átverte őket, és a jól kitervelt csapdájába sétáltak. A rivális falka nem gyengült meg, egészségesebbek már nem is lehettek volna. De már nem volt visszaút, a harc elkezdődött. Eltii falkája nem adta fel és kitartóan harcoltak, közülük a legjobb Artäw volt.
A rivális falka túlerőben volt és ßeenäit többen is közrefogták. Eltii, hogy megmentse kedvesét berohant a csatatér közepére és elterelte a többiek figyelmét. Sajnos megfizetett ezért a merész tettért, elpusztult. H×rg a halál szentje a rivális falka egyik tagja megölte. ßeenäi tele dühvel Eltiihez rohant. Suur a tűz szentje kieszelt valamit. Egy ágat valahogy sikerült meggyújtania és ennek köszönhetően erdőtüzet okozott. A rivális falka megrémült és visszavonulót fújt. ßeenäiék győzedelmeskedtek. Gmanäy - a nyugalom szentje - mindenkit megnyugtatott, miközben Gämen - a víz szentje - vizet hordott, hogy a sebeket kitisztíthassa Maßet pedig - a föld szentje - eltemette az elpusztult farkasokat. ßeenäi még mindig Eltii teste mellett feküdt, könnyei a nőstényre hullottak és hirtelen a szerelem szentje szíve ismét verni kezdett. ßeenäi szerelmes könnyei hozták vissza Eltiit. Azóta ßeenäi az élet szentje. - Burcas elhallgatott és mély levegőt vett. - Ez lenne tehát a szentek története. - Mosolygot a kölyökre, majd hátrafordult, hogy megnézze mi a helyzet a másik két farkassal. - Azthiszem ideje elindulnunk a Szélsőség folyójához. - Mondta, majd lassan feltápázkodott a földről.
|
Sibyl még mindig csendben állt,és várt.Meredten figyelte a többiek ügyködését,a szerinte nagyképű Koba folyamatos dumálását,Burcas ténykedését.Nem kíváncsian,inkább félve nézi mit csinálnak a többiek.Aztán amikor Maniz elalszik,Sibyl félősen közelebb lép hozzá.
-Ha idehozzátok azokat a bogyókat...én szívesen figyelek rá.-Mondja halkan,szemeit lesütve Burcasnak.Jóvá akarja valahogy tenni a balesetet.
|
Úgy tűnik, a köszönés süket fülekre talált. Amikor Burcas elé tett néhány lilás bogyót, és magyarázott, Maniz csak gondolataiban válaszolt az öregnek.
~Hé, Burcas! Légyszi ne gondold azt, hogy egy lexikon vagyok! Inkább törődök az őrködéssel, ezt a feladatot pedig Kobának add ki..~ Végül csak bekapja a bogyókat. Lassanként enyhül a fájdalom, és Maniz pofáján is elsimul a bőr, egyre kevesebbet grimaszol.Viszont egyet csak megejt amikor a sámán a folyót emlegeti. Nyöszörgő hangon kezd rimánkodni.
-Burcas légyszíves csak oda ne! Most legalább egy évre el akarom kerülni azt a helyet... -morog az orra alatt a mondat végére. Eléggé fájdalmas emlék fűződik mostantól a terület nevéhez a farkas elméjében. Viszont inkább a pihenéssel akart most foglalkozni, úgyhogy szépen benyomta a szunyát, és perceken belül már csak csendesen szuszogott.
|
Koba örül,amikor Burcas megdícséri,kívülről csak egy bájos mosolyt lehet látni boldogságából.Kíváncsian nézi a bogyókat,amiket Burcas hozott.~Kribon bogyó.Sötét színű,kerek levelek.Fájdalomcsillapító.~Mindent elismételt magában,és figyelte a bogyók hatását,Maniz arcán,és az oldalán.Azt nézte,hogy mikor vesz Maniz mélyebb levegőket,és mikor simul ki a pofája,és nem grimaszol a fájdalomtól.Közben Burcas ismét gondolataiba merült,hogy a mesét folytassa,Koba kíváncsian várta a folytatást.
|
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
