|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 15:11 - |
Széles, lassú, komótos folyó. Tavasszal néha kiárad. Rengeteg állat szokott ide jönni inni, rengeteg és mindenféle.
Funkció: vadászás, ivás, fürdőzés
Zsákmány: szarvasok, bölények, egy-két őz stb. |
[135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Zibet úgy rohan, mint egy mániákus narkós. Szemei kigúvadnak helyükről, nyelve valahol a hátánál, lábai alig látszanak a nagy futásban. Egyszercsak vetélytársa eltűnik mellőle. Zibet persze észre se veszi, sebesen szalad tovább: egyenest a folyóba. Megszeppenve landol a vízben. Zibet feje hirtelen kibukkan, pofáján hatalmas, bolond mosoly. - Nyertem! - kiáltja, miközben sodorja a víz...
 |
A hím csendben lefetyelt a folyó partján állva,élvezte a hűs vizet,ami most jól esett neki.Füleit hegyezte,amikor megérezte Sierra és Tim szagát,abbahagyta az ivászatot és a két vadász felé tekintett.Lassú léptekkel megindult feléjük,ha jól sejtette vadászat közeledett.Tisztes távolságban megállt és biccentett,nem tudta hogy már mesélt-e nekik róla Barlien. |
Zibet beszáll a játékba,így Tim óriási ugrásokkal veti bele magát a küzdelembe.Már látja a folyót,már majdnem ott van,fej-fej mellett Zibettel....amikor Tim megbotlik egy kiálló gyökérben,és majdnem nyom egy szaltót,miután 2 méterrel arrébb röpült a felszállási helyről.Kótyagosan,zsongó fejjel emelkedik fel,elég instabil,"részeges" járást mutat be,aztán kiterül.-Mindjárt megyek anyu,csak egy perc...-Motyogja maga elé,ha a többiek várnak pár percet,addigra visszazökken az agya a régi helyére,és képes lesz koncentrálni.xD |
A nőstény tartotta a tempót amit a nála nagyobb hímek diktáltak, talán egy kicsit maradt le, mert tudta, hogy ő a ranglétrán eléggé alul van. Nagyott szippantott a levegőbe, de nem érzett semmit, semmi olyat ami őket érdekelné, dehát a nősténynek amúgysem volt túl jó orra. Remélte legalább a többiek találnak valami nyomott amit követhetnek, na meg az sem lenne rossz ha a tervet kieszelnék. |
- Az vagy, hidd el - mosolyog majd előre ugrik. - Hát akkor gyerünk! - kiáltja hátra és sebesen rohanni kezd, élvezi, hogy bundáját borzolja a szél.
//Barlien el Rétre.//
 |
-Remek ötlet!- mondta mosolyogva. -Akkor kérlek induljunk lassan mert szeretnék minél előbb teljes jogú tagja lenni a falkának.- mosolygott. Tényleg várta, hogy megismerjen mindenkit és ehhez a gyűlésre volt szüksége ahol bemutatkozhatott úgy, hogy mindenki tudja ki is az a Héra. |
Héra elé ül, pofájára újra kiül a komolyság. Összeráncolja homlokát. - Rendben. Tim valószínűleg sejti már, de követhetjük a szagukat és elmondhatjuk nekik, ott pedig összehívhatjuk a falkát. Te hogy gondolod? - kéri ki Héra véleményét is. Furcsa, hogy egy nősténytől, Eliáét sosem kérte még ki, viszont Causleét néha igen.
|
Látta, hogy ezzel hatalmas örömöt keltett a hímben csak csöndesen elmosolyodott és megpróbált kibújni az 'ölelésből' majd szembe fordult vele.
-Natehát...először is nem gondolod, hogy össze kéne hívnod a falkádat...falkánkat? Szeretnék bemutatkozni mindenkinek...- mondta jogosan. Igaz már elég sokukat ismerte de ez nem volt mindenki. És eddig arról volt szó, hogy csak vadász lesz. Ez a poszt meg ugyan kinek bökné a szemében? Most viszont, hogy alfa lett...másnak is számadással tartozik posztja miatt. |
Felderülten mosolyog, megcsóválja a farkát. - Állok elébe! - vakkantja majd meghempereg a fűben aztán felpattan és máris Héra mellett terem. Mellső mancsival ránehezedik annak hátára, finoman Héra füleit harapdálja.
|
-Én szeretnék jó alfanőstény lenni... és melletted tudom, hogy az leszek. Szóval, ezt meg is beszéltük.- vigyorodik el s még orra mindig a másikéhoz ér de hirtelen hátra ugrik és ismét játékos pozícóba vágja magát de aztán feláll és csöndesen morog eggyet de ez nem olyan agresszív morgás hanem a megkönnyebbülés, nyugalom morgása.
-Tényleg...ha azt gondolod jó lennék és mellettem megtalálod mindazt amit egy alfanőstényben keresel hát legyen. De nem lesz velem könnyű.- mondja mosolyogva. |
Kedvesen elmosolyodott. - Nem. Nem így. Nem szeretném, ha azért lennél alfanőstény, mert szerintem megfelelő lennél. Hanem azért mert te az szeretnél lenni. Ne tedd meg az én kedvemért. Most az egyszer ne - megcsóválja a fejét és elnéz a távolba. Lassan viszafordul. - Köszönöm a bizalmadat. Én is bízom benned, Héra. De szeretném, ha te döntenél az életedről. Te nem a többi suhanc falkatag vagy. Felnőtt nőstény. Jogod van dönteni - Héra úgy hallgattatja el, hogy orrát Barlienéhez nyomja. A hím meghökkenve felemeli füleit majd sóhajt egyet és ő is lehunyja szemeit.
|
Barlien szomorúsága összeszorította szívét. Hisz ő is egy érző lény, akármilyen keménynek és komornak is mutatja magát. Mellé is kell valaki aki támogatja, segíti...De Héra még nem biztos, hogy készen áll erre.
-Rendben...menj csak.- bólintott és szomorúan nézte a földet. Ha elindult a hím utána pillantott s szája szóra nyilt de inkább hagyta az egészet a francba...vagy mégsem?
-Várj...- szólt utána s mellé ügetett. Végignyalta a hím pofáját s bágyadt tekintettel nézett fel rá.
-Ha úgy gondolod én jó alfanőstény lennék...hát rendben. Legyen. Én bízok benned.- mondta mosolyogva s orrát a másikéhoz nyomta s szemeit lehunyta. |
Szomorúan elmosolyodott. - Ha te úgy gondolod... én már nem. De te tudod - megvonja a vállát majd feláll és lerázza magáról a bundájára ragadt fűszálakat. Elkeseredetten sóhajt. ~ Hülye vagy, Barlien. Az érzelmeknek nem tudsz parancsolni. Mit is gondoltál? Valakiből nem csak úgy lesz alfanőstény. Te sem csettintésre lettél alfahím. ~
- Ideje lenne mennem. Rég néztem körül a területen.
|
Végül felpillantott a hímre aki viszont minden megrázkódtatás nélkül nézett Hérára.
-Értem!- mondta tényleg megértéssel hangjában. Tényleg megértette s mondta volna, hogy Ő ittvan akármikor ha támaszt kell nyújtani de Barlien gyorsabb volt. Kikerekedett szemmel nézett a hímre.
-De hát...- fújtatott egyet idegességében. Szíve hihetetlen gyorsasággal és erővel verte bordáit. -...még alig ismerem a helyet, a farkasokat...- szeme Barlienre siklott a fákról. -...téged.- |
Könyörgő tekintettel nézett Hérára. - Héra! Én nem szerettem Eliát! Elküldtem, mert nem voltam képes tovább tolerálni azt a viselkedését, hogy ő felsőbbrendű mindenkinél. Én az alfanőstényt nem kordában akarom tartani, hanem támaszként szeretném magam mellé - szemei Héra pofáját pásztázták, ide-oda forgatva őket. Beszéde komoly volt és őszinte. A szívéből jött. - Héra... - érzelmekkel telve mondta ki a nőstény nevét. - Én azt szeretném, ha te lennél az alfanőstény.
|
-És...miért? Már ha szabad megtudnom...- mondta csöndesen s csak épp, hogy egy másodpercre nézett Barlienre még felült fekvő helyzetéből.
-Igazából te döntésed... ha jónak véled amit tettél akkor rendben.- mosolyodott el de nem nézett az alfára talán meglátta volna szeméből, hogy mennyire örül. Talán. Így inkább a füvet nézte s játékosan babrálta mancsával a szélfújta fűszálakat. |
Megköszörülte a torkát. Mostanság ez a szokásává vált. - Én... mert én úgy akartam - közli a fehér nősténnyel. Csendben fürkészi Héra pofáját. Nem tudja milyen reakciót várjon a nősténytől, de kíváncsi rá.
|
-Óóh az sosem baj.- dörgölte pofáját még egyszer a hím vállához aztán hátrébb húzta fejét és ő is a felhőkre meredt. De mikor fülében újra hallotta azt a dörmögő medve hangot... meglepődött. Nem mutatta ki megrökönyödtségét így nem nézett arany szemeivel az alfára. Megvárta még hangja nem remegett annyira s csöndesen szólalt meg.
-Önszántukból vagy a te akaratodból?- kérdezte teljesen normális hangvételben, pedig...talán...lehet ha most azt kérték volna tőle, hogy fussa körbe az egész Frosry Wood-ot megtette volna. |
Barlien kuncogott, szemei csillogtak. - Ne félj. Csak szórakozós kedvemben vagyok - Héra válasza dörgölőzés volt, Barlien pislogott párat majd elmosolyodott. A felhőket nézte az égen, formákat keresett bennük. Nemsokára megszólalt. - Elia és Krég távozott a falkából.
|
Összébb húza magát mikor látja, hogy Barlien felcsapja farkát s fülei, arcvonásai is megfeszülnek. Végül levetődik mellé a hím és vigyorogva fürkészi Héra vonásait.
-Mire gondolsz?- kérdezte óvatosan... izmai már megfeszültek, hogy arrébb tudjon ugorni ha valami olyasfajta dolog éri. Végül mégiscsak közelebb húzta magát az alfához és pofáját a másik vállának dörgölte s ott is hagyta egy darabig... hagyva, hogy a két hasonló bunda színe szinte egymásba olvadjon. |
[135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
