|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 15:04 - |
Kellemes hely, madarak csiripelnek a környéken, hallani lehet az osonó állatokat. Itt nevelik a dadák a kölyköket, a gyülekezések,gyűlések pedig előtte, a kis tisztáson szoktak lenni.
Funkció: központ
Zsákmány: őz, erdei nyúl, kis emlősök |
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Megijedve elrugaszkodik, ugrik egyet majd hátranéz Horusra. A csattogó fogakra újra megindul és a rét felé iramodik.
//Causle el Rétre.//
|
-Hát... azért ha megfigyelted az alfának sem csak oda fújta a szél az izmait.- mondta majd figyelte ahogy Causle nyulat akar fogni.
Hangosan felnevetett mély, öblös hangjával nyomatékot adva a másik hím bohóckodásának. Mikor visszatért a béta már csak vigyorgott hangját nem hallatva.
-Komolytalan kölyök.- morogta de még mindig mosollyal arcán.
Hívó szó! Hegyezni kezdte fülét, hogy merről is hangzik a vonyítás. Nem sokkal mellőlük így a bétára nézett.
-Na mutasd meg mennyire jó az állóképességed!- és ismét elkezdett morogni, csapkodni fogait a másik felé és ha az nem futott az alfa szava után lehet meg lett cifrázva a formás hátsója. Persze Horus sosem bántotta volna. Még nem...
//folyt. köv. Rét // |
Megállt és elfintorodott. - Igyekszek majd olyan ellenséget választani, akinek az ereje nem az edzőm erejével vetekszik.
Szuszogva leült. - Tyűű! Az lehet, de egy tapsifüles most jól jönne - felpattant és lekushadt. - Először becserkészném... - közeledik egy bokor felé, elég zajosan. - Aztán ráugranék! - vetődik a bokorra és eltűnik mögötte. Levelekkel, ágakkal gazdagan megrakodva tér vissza, morcos képpel.
|
Mikor végül Causle kinyögi, hogy meddig kell még Horus megáll. Az ő nyelve is lóg nem kicsit de megérte. Ha a béta is megáll ismét oda kap neki.
-Az ellenségnek is hátra ordítassz majd, hogy meddig futtat még? És meg is állsz neki?- vonta fel a szemöldökét. Végül elvigyorodott és felpillantott az égre.
-Sok dolgot kell még megtanulnod az biztos. |
Causle megszeppenve ugrott egyet majd nekiiramodott és először is csak kellemesen szaladt, ám amikor Horus még vicsorgott és oda-oda kapott Causlenak a hím belehúzott, hogy ne 'csípjenek' bele a farába. 3 perc után már hevesen lihegett, de bírta. Aztán a duplájakor kinyögte: - Meddig kell még?
|
-Hát rendben... akkor tűnés futni!- mordult fel s mintha meg akarná harapni Causle-t ösztökélte, hogy kezdjen el futni. Ha ez megtörtént Horus rögtön utána eredt s nagy testét próbálta futásra bírni. Csak akaratára volt szükség ehez és ez meg is volt.
-Rohangj!- morgott irdatlanul, közben vicsorgott is hozzá, hogy élethű legyen a 'játék'. |
Elmélázva, száját féloldalasan húzva pillant fel. Látszik rajta, hogy nem tetszik neki a gondolat, hogy valaha is a földre kerüljön. Sértené a büszkeségét. Ezért is kérte meg Horust, hogy tanítsa.
Bólint, szemeit Horusra szegezi. Elmosolyodik. - Várom a további utasításait.
|
Izgatott volt a béta...és miatta. Horusnak ez kicsit furcsa volt még ennyire senki nem foglalkozott vele főleg nem az erejével. Imponált neki, hogy valaki elismerte erejét, hatalmasságát...izmait.
-Futunk, úszunk, vadászunk. Először a kitartásodat és az izmaidat fejleszjük, hogy ne fáradj ki és ne add fel ha lekerülsz a földre...mivel hidd el lesz olyan is.- vigyorgott itt magára gondolva, hogyha rajta múlik ő nem fogja kímélni, persze ha tudja már, hogy elég erős...most ha neki ugrana valószínűleg szabad lenne a béta poszt. De Horusnak ebből semi jó nem származna...ígyhát...minek? |
- Huhú, ez nagyon izgalmasnak hangzik, Mester - csillannak fel szemei majd felnevet. - Rendben. Állok rendelkezésedre, ne kímélj! Mit kell tennem? Edzünk? Futunk? - toporogni kezdett.
|
-Hát akkor azzal kezdjük, hogy legyen mire építeni. Az odú is összeomlik ha nincs alapja.- mondta halvány mosollyal s mikor Causle 'lekever' neki egyet. Morogva ugrik hátra.
-Hé, Öcsi! Most én mondom mi a pálya.- vigyorgott. Nem gondolta ő komolyan de szeretett viccelődni ha csak ő maga is tartotta a poénjait humorosnak.
-És ha lesz mire építeni megmutatok pár alap dolgot.- |
- A futás nem rossz. Szeretek futni. Ha kell 2 perc alatt elhúzom a csíkot és nem találnak meg. Meg egész csöndesen osonok. És ennyi - megvonja a vállát. - Sosem harcoltam még. Mint mondtam a szám nagyobb az izomzatomnál - vigyorog.
Arra, hogy van mit fejlődnie vicsorogva mosolyog és ő viszont lekever egy fejespacsit a másiknak.
|
A haver megnevezésre csak feldören de nem kap oda vagy lendíti mancsát. Ahoz túl lusta jelen helyzetben.
-Jah, hogy már most rögtön elszeretnéd kezdeni?- kérdezi a hím majd elmosolyodik. Látja a másikon a buzgóságot és erre már lehet is alapozni. Kíváncsian méri végig Causle-t.
-Először is... kitartással, hogy állsz? Szeretsz futni, ugrani? Van valami alap izomzatod?- nézett végig s hirtelen megbökte a másik mellkasát orrával.
-Van mit fejlődnöd.- vigyorgott magára pillanatba kidudorítva mellkasán izmait. |
Causle elvigyorodott. - Kösz... haver - nevetett fel és ugrott egyet, hátha Horus egy pofonnal gazdagítaná.
- Na, szóval... rajtad a sor! Mondd meg hol és mit csináljak vagy épp tömd tele a fejem hegyibeszéddel, hogy mik a harc elméleti alapjai - kuncogott.
|
Megforgatja a szemét mikor Causle lehordaj, hogy még ő a béta. De mikor elkezdi igazi mondandóját felcsillan szeme. Ha valahol az erejével és harctudásával meg lehetett fogni. Apró jég szíve mintha egy pillanatra olvadni kezdene a finom napsütésben.
Elmosolyodott egy pillanatra...kicsit furcsának tűnt számára is, hogy pont a béta kér tőle leckét. De neki ez nem volt akadály.
-Hát... rendben.- bólintott és gyermeteg csillogó szemeit próbálta elrejteni. Mert igazából ez most iszonyatosan felajzotta a hatalmas 'medvét'. |
Elfintorodott Horus véleményén. - Héhé, vigyázz a szádra, egyenlőre még én vagyok a béta.
- Na jó, nem húzom az időt, látom nem fecsegős hangulatodban vagy. Figyelj... - Causle toporogni kezdett. - Én... - felsóhajtott. - Nem vagyok a harc nagymestere. Ne kérdezd meg, hogy miért és hogy akkor hogyan vagyok béta. Vegyük úgy, hogy a szám jobb a harcban, mint a többi testrészem - vigyorgott. - Hallottam rólad valamit. Állítólag te jól megállod a helyed a harcban. Nekem... szükségem lenne a harctudásra. Terveim vannak és... úgy tűnik változások sorozata történik velem. Horus... megtanítál egy-két fogásra? - féloldalasan figyelte a másik reakcióját. Sokat nem veszíthet. Na jó, sokat veszíthet... Causlenak mindig fontos volt, hogy mit gondolnak róla. De most el kell rejteni az egóját valahova az agya leghátuljába.
|
Hallotta, hogy közeledik valaki de lusta volt kinyitni szemeit.Még érezni akarta, hogy beszívja a napot bundája minden egyes szeglete. Viszont mikor valaki megköszörülte a torkát és elállta előle a napot...
-Causle.- biccentett neki. Megadta a tiszteletet mivel csak felette való volt a hím de attól még nyugodt szívvel szólalt meg. -Szebb napunk lenne ha nem állnád el a napot!- nézett csak fél szemmel a bétára s ha az arrébb állt akkor behunyta szemeit s morgott egyett egy olyan 'hallgatlan' címszó alatt futva. Ha a másik hím nem áll arrébb Horus feláll megrázza hatalmas bundáját s kérdően néz le Causle-ra.
-Segíthetek?- dörmögte. |
Causle egész vidám képpel, de már szorongva érkezett meg a falkájának területére. Szinte füstölgött a délis Midori szagától, ezért muszáj volt belehemperegnei valami szagos dologba. Causle fintorogva nézett egy kupac ürülékre. ~ Na jó, a biztonságom érdekében...~
A következő állomása a folyó lesz, ezt már most eldöntötte. De előtte is pihen egyet.
Mikor az odúhoz ért Horust vett észre az odú előtt heverni. Megakadt a szeme Horus harci sebein. ~ Igaz, meséltek is róla valamit, hogy sokat harcolt vagymi. ~ morfondírozott. Aztán Causle felvilágosodott, egy ötlet jutott az eszébe. ~ Itt lustálkodik az orrom előtt egy harcos, én pedig béta vagyok... ~
Odasétált Horushoz. Megköszörülte a torkát. - Szevasz Horus! Szép napunk van, nem? - nem akart rögtön a tárgyra térni, először is egy kicsit fel akarta mérni milyen hangulatban van a másik.
|
Semmi dolga nem volt egyenlőre így lajhár múdjára lassan botorkált ki a napfényes barlang elé mikor sikerült felkelnie. A nap melege másodpercek alatt járta át bundája minden szegletét s ő elégedetten morogva vetődött le a barlang szája mellé. Most úgyis mindenki valahol máshol romantikázik, vadászik vagy isten tudja... Majd ha az alfa szól neki, hogy ugorjon akki megy. Addig meg... élvezi a friss tavaszi levegőt. |
Csak követte a jó pár elinduló farkast kissé lemaradva a többiektől illatokat orrába tárolva. Viszont ahogy közeledtek elhúzta száját. Újabb konfligtus forrást érzett a levegőben de csak ment tovább. Közben Tim mellé szegődött s egy mosollyal válaszolt kérdésére.
-Így is fogalmazhatunk. Amúgy Délről jöttem.- Tetszett neki a hím bohókás jelleme.
// Héra folyt. köv. Főfolyó// |
Sierra némán bólintott és azonnal elindult, ügetésbe gyorsított. Minnél hamarabb ott akart lenni és egyébként is türelmetlen volt. Hirtelen eszébe jutott valami amit már rég megakart beszélni a bétával. Odalépett Causle mellé.
- Causle ha megkérlek vezess majd az alfa nőstényhez. Szeretnék neki bemutatkozni és ha nem is megismerni, de legalább találkozni vele. - Magyarázta Sierra, nem várta, hogy a hím válaszoljon, vagyis most nem. Megint előrement és úgy vezette a kis csapatot. Élvezte a helyzetet. Ha nem is sokáig, de most rájuk hagyatkoznak a többiek és ez tetszett neki.
// Sierre folyt.köv. főfolyó //
 |
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
