|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 15:01 - |
Télen totálisan be van fagyva, úgy kell lyukat kaparniuk a farkasoknak bele, hogy tudjanak inni. Egyéb évszakokban nagyobb jégdarabok vannak benne - ezeken jól átlehet ugrálni a másik oldalra - és gyors folyású. Lassan kell kortyolni belőle a vizet. Kölyköknek roppant veszélyes lehet a közelébe menni.
Funkció: ivás
Zsákmány: inni jövő szarvasok, bölények |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Már épp elengedné Exitet mikor az ellenállást tanusít. Biryom rászorít a nyakára és arrébb löki, ekkor engedi csak el. - Mihaszna - morogja és megnyalja a száját. Egy mozgásra figyel fel, falkatárs a közelben. Falkatárs. Akkor jó, Biryomnál itt az érdeklődés el is veszik. Újra Exitre figyel. - Hogy képzeled, hogy nem alázkodsz meg? - Biryom Exit fölé magasodik, fogait megmutatja az omegának.
 |
A nagy hím lebandukol a folyóhoz.Még alvás előtt benyomott egy nagy nyulat,úgyhogy éhesnek nem éhes,szomjasnak sem mondható,de jobb itt,mint a sok farkas erős,számára fullasztó szagától émelyegni.De itt sincs teljesen nyugta.Biryom szagát érzi meg,halványabban pedig az omegáét.Kíváncsian megy közelebb,de látótávolságban megáll.Nem akaródzik odamennie,így inkább a folyóhoz megy,és nagyokat kortyol. |
 Hirtelen egy láb akad belé, Exit ijedten felkapja a fejét. Lesunyja füleit mikor meglátja Biryomot. Sosem kedvelte a támadót, sokat az alfa körül sündörgött és olyan titokzatos képe volt. Fájdalom hasít a nyakába, Exit felemeli a farát míg feje a földön. Ha Biryom elengedi vicsorogva hátratándorodik. |
Biryom céltalanul szédelgett. Az alfát kereste, de sehol sem találta Severot. Alig vette észre a fehér bundájú Exitet, egyenesen belebotlott. Biryom morogva fordult meg. - Eszement! Muszáj az út közepén lefeküdnöd? Kotródj innét! - harap bele Exit nyakába, miután felmérte, hogy az omegával van dolga.
|
Exit megrázta vértől latyakos bundáját majd elterült a sárban. Nyár van, Hála Anacchetnek nincs hideg, de minden most olvad... Exit beletúrt mancsával a sárba majd szunyókálni készült. Nem volt már arra sem ereje, hogy elbújjon, nem érdekli, ha rátalál egy falkatárs, neki most pihennie kell... |
Apjának csak egy halk mordulással válaszol. Ythastra rá se néz, túlságosan megsértődött ahhoz. Szintén felszegett fejjel indul a barlang felé. Magában elátkozza párszor a bátyját, de aztán azon kezdi járatni az agyát, hogyan számoljon be többi testvérének az itt történtekről. Pontosabban fogalmazva: hogyan ferdítse el a dolgokat.
//Zero el a barlanghoz//
 |
Ythast elvigyorodik, érzékeny füle természetesen meghallotta testvére gyomrának kordulását. Felemeli fejét, megnyalja csupavér, piros száját. Zero ismét közeledik, Ythast fenyegetően morog és meignt távolodik pár métert. Közben persze a nyúlból csöpög a vér, a háromnegyede már elfogyott. Leteszi, nekiáll megint, de tulajdonképp már nem is kívánja, hiszen kis pocakja tele van és Zero is hajkurássza. Elfogyaszt még három falatot aztán leül a kipécézett nyúl mellett. Nem valami szép látvány, Ythast testvére idegesítésére még rákapar a maradványra egy kis havat.
Tündéri szemekkel néz apjára.
A parancsra kidudorodott hasával nehézkesen kel fel majd feltartott fejjel és farokkal halad el Zero mellett.
//Ythast el Barlanghoz.//
Severo feláll, még végignézi a kölyök "játékát"XP, nevetve tisztázza, hogy Ythast már elfogyasztotta a nyulat és Zero hoppon maradt. Megcsóválja a fejét majd megszólal:
- Zero! Ythast! Indulás! Gyerünk vissza az barlangba. Majd fog neked az egyik dada valamit, Zero - mondja fiának és elindul a falka fő helye felé.
//Severo el.//
 |
- De! Vagyis neeem, nem vagyok éhes...
Nagyot nyel, ahogy a nyúl eltűnik apja szájában, aztán gyorsan elkapja a tekintetét. Ekkor hatalmasat kordul a gyomra. Ijedten néz körbe, lecsekkolva, hogy hallotta-e valaki. Aztán dühös pillantást vet Ythastra, mint minden probléma okozójára, és eldönti, hogy ha már neki nem jutott semmi, hát akkor a bátyja se ehessen nyugodtan. Egyre közelebb lépked a fehérhez, egészen addig, amíg az abba nem hagyja az evést. Aztán kicsit hátrál, egy figyelmeztető támadástól tartva. Szándékában áll teljesen feldühíteni testvérét.
|
Gurgulázva morog majd Zero után kap, ha eléri bele is kap annak farkába. Majd felkapja a fehér nyulat és felemelt fejjel odébb lépked a másik kettőtől. Ott lerakja és mellé telepszik. Folytatja ebédjét.
Megforgatja a szemeit majd magához vonja a barna nyulat. - Biztos, hogy nem kéred? - pillant Zerora majd meg sem várva a válaszát átharapja a nyulat, nagyot roppan szegény pára gerince. Severo három harapással elintézi a vézna nagyfülűt.
|
Apja nem hogy nem segít neki, még vigyorog is rajta!
~ Persze, persze... Ythasttal kivételezik.
Savanyú arccal húzza magához a barna nyulat, de hiába éhes, nem eszik belőle. Az egója nem bírná ki, hogy csak úgy átengedje bátyjának a nagyobb zsákmányt. Visszalépked Ythasthoz, nem törődve a figyelmeztető morgással. A fehér kölyök felé kap, de azonnal vissza is húzódik, és hátrál pár lépést. Ahogy látja, Ythast tényleg ideges, és valószínűleg nem hagyja annyiban Zero megmozdulását.
 |
Szájában egy finom falat, úgy morran föl testvérének közeledésére. Ha az megtorpan tovább nyammog, de ha Zero továbbra sem ért a figyelmeztetésből a kis kölyök végig morog, persze hangja elég vékony. Kimutatja szeme fehérjét, idegesen néz Zerora.
Severo gondterhelten ráncolja a homlokát ahogy Ythastot nézi. Esze ágában sincs segíteni, végül meg is van az eredmény: Ythast falatozhat.
Zero pillant rá segélykérően, Severo csak gonoszul elvigyorodik és felvonja egyik "szemöldökét". A morgó Ythastra néz majd újra Zerora aztán a barna nyúlra bök.
|
Először követni akarja Severot, de aztán pár méter után mégis leül. Kíváncsian hallgatja a furcsa hangokat. Aztán szélesen elvigyorodik, mikor megpillantja a két nyulat. Rögtön kiszemeli magának a fehéret, csakhogy Ythast hamarabb lecsap rá. Zero elhűlve figyeli. Mi az, hogy csak úgy lenyúlja a nagyobbat? Közelebb lép testvéréhez, de az egyáltalán nem törődik vele, tovább tépkedi a hófehér szőrt. Zero kérdőn apjára pillant, de ha az nem reagál szóvá is teszi a problémáját.
|
Szó nélkül feláll, megrázza havas bundáját majd eltűnik a fák sűrűjében. Hamarosan kisebb tappancsok dobolása hallatszik majd morgás, nyekkenés. Csend. Aztán az egész előről, de távolabbról, halkabban.
Negyed óra múlva Severo két nyúllal tér vissza, az egyik vékonyabb és barna szőrszálak tarkítják, míg a másik hófehér és egész tömött.
Ledobja a kölykök elé a zsákmányt majd lefekszik. Piheg.
Megszeppenve néz Severo után mikor az eltűnik a sűrűben. - Hova...? - akarja kérdezni, de torkán akad a kérdés vége, mert morgást hall. - Nahát! - suttogja, apja két nyúllal tér vissza. Csóválni kezdi kicsi farkát. - Kettőt is fogtál, apa! - ugrik Severohoz és ráveti magát a nagyobb, fehér nyúlra. Morogva tépkedi annak szőrét. Csalódottan néz fel, de apja nem segít neki. Ythast elszántan újra nekilát, mancsival lefogja áldozatát és addig piszkálja míg annak oldala fel nem "nyitódik". Mohón csap le a véres húsra.
|
A szemrehányó pillantásra nem reagál. Mikor végül megkapja a válaszait, elégedetten elvigyorodik. A problémák súlyát nem érzi át, nem nagyon tud (és nem is akar) elképzelni egy falkaháborút. A kérdés hallatán viszont nagyon fellelkesül.
- Én is, én is! Mit eszünk?
|
Egy szemrehányó pillantással elhallgattaja Zerot. - Igen, kockázatos lenne, talán túl sok farkas halna meg... a saját fajtánk!
- Mert Barlien élhetett falkán kívül is, fiam! Nem tudjuk. - felsóhajtott a sok kérdéstől. - Azért, mert csak a Nyugati falkának nagyobb a területe a miénktől, ha tőlük vennénk el az nem ártana nekik. A Déli falka túl messze van, a Keleti túl kicsi. Ha tőlük elvennénk a falka is felbomlana azt pedig sosem bocsátaná meg Anacchet! Mindent az idejében, fiam... majd te magad eldöntöd, hogy mit érzel irántuk - kacsintott a kölykökre majd felállt. - Rendben. Biztosan éhesek vagytok már. Kértek valamit?
Szemrebbenés nélkül issza magába Severo válaszait. Zero helyette is megkérdezte amit tudni akart. - Értem... - suttogja. Elkönyveli magában, hogy a Nyugati falka se nem jó, se nem rossz. Ha segíteni kell egy nyugatison, ő majd segít, de ha harcolni kell ellenük akkor szívesen harcol! - Igen! Én éhes vagyok - tör ki belőle.
|
Tőle szokatlan komolysággal hallgatja apja szavait. Épp elég szidást kapott már ma, szóval elhatározza, hogy most az egyszer igenis figyel. És amúgy sem hazudott, amikor azt mondta, érdekli a dolog. A mese végeztével aztán meg sem várja, hogy Severo válaszoljon Ythastnak, elkezdi kérdésekkel bombázni apját.
- Ha mi voltunk az egyetlen falka, akkor miért nem biztos, hogy itt élt Barlien? És miért csak a nyugatiaktól tudunk területet szerezni? És akkor én most szeressem vagy utáljam őket? - pislog kíváncsian az alfára.
|
Kételkedve nézi a két kölyköt, de pofáján már nem észlelhető düh vagy harag. Szinte órákig tűnő ideig csend van. Aztán Severo hirtelen felmorran majd megfordul és elindul a folyó mentén. Hátranéz, várja, hogy a két örökös kövesse. Ha mellé értek belekezd:
- Mint mondtam már... az Északi falka a legöregebb. Azt mondják Barlien is az Északi falkában élt, de ezt nem tudjuk biztosan. Lényeg a lényeg, hogy Anacchet erős manccsal vezette a Daltart. Erősek voltunk, a legerősebbek. Akkor még az egyetlen falka. Mikor Narged megölte Maryamot és elűzte Barlient, Anacchet nagyon szomorú volt, mondják a legendák. Anacchet jó barátja volt Barliennek... nem tudta elviselni, hogy meghalt. Elindult felkeresni Nargedet. Persze, mint mondtam már Narged Barlangját azóta senki sem találta meg, így hát Anacchetnek sem sikerült. Többé nem tért vissza... az Északi falka szétesett és megalakult a Nyugati. Neveletlen banda... és sok északis farkas csatlakozott oda! Fiatal hímek. Ezért a falkánk még jobban szétesett, elvesztettük a falka területének több, mint felét! Ez borzalmas csapás volt, ám a Nyugatiaknak csak áldás. Legyőztek minket. Eltiportak. Aztán persze kitört a háború... Anacchet fia, Jorgamon úgy döntött a háborúban visszaszerzi majd a falka területét. Nagyjából sikerrel járt, megküzdött a Nyugati akkori alfájával, Reefel. Reef majdnem letaszította egy hegyoldalról, de akkor... segítségére szaladt egy Nyugatis nőstény! Máig sem tudjuk ki volt az, de megmentette Jorgamon életét. Jorgamon élete végig kereste megmentőjét, de nem találta. Ezért kétféleképpen érzünk a Nyugati falka iránt: gyűlölet és hála. Értitek már miért fontos megkülönböztetni a jót és rosszat? Különben ilyen rizikóba kerültök, mint mi most... nagyobb területet kéne szereznünk, a mostani elég kicsi, de csak a Nyugatitól tudnánk, viszont nem akarjuk felbomlasztani eddigi békénket... talán csak egy új háborúval lenne lehetséges - sóhajt fel Severo.
Ythast megkönnyebbülve üget apja után. Mikor mellé ér, átkúszik annak lábai között és a másik oldalán köt ki, felnéz apjára és füleit hegyezve hallgatja a történetet. A közepénél szinte levegőt sem mer venni... a végénél pedig homlokráncolva gondolkozik. - Azt hiszem, értem... de a falkaháború túl kockázatos lenne, igaz?
|
Ő maga is elkerekedett szemekkel bámulja, ahogy apjuk átgázol a folyón. Azon a folyón, amely nemrég még őt dobálta össze-vissza, anélkül, hogy bármit tehetett volna. Ám Severot jobban feldühítették, mint gondolta. Kicsit arrébb ugrál, de esze ágában sincs elmenni.
- Mindketten tudunk figyelni, de tényleg! - bólogat ezerrel Ythast mellett.
Ha apjuk ezek után is el akarja őket küldeni, tesz még egy próbálkozást.
- De komolyan érdekel! Minden! Hidd el, tényleg!
|
Felhorkant és hátrébb lép. Szótlanul elindul a folyó felé, dühösen belerobog az erős sodrású folyóba, átgázol rajta, izmait megfeszítve felugrik egy jégdarabra. - NA? Ennyi a tudásotok? Így próbáljátok meg, utánam! Akkor aztán elkalandozhat a figyelmetek, majd, ha így sikerül, de nektek még ugorva sem! Ha olyan erősek lesztek, mint én akkor majd pofázhattok marhaságokat! - üvölti a kölyköknek. Idegesen felvonyít majd visszaugrál hozzájuk. Megnyalja szájának szélét. - Gyerünk! Menjetek a dadákhoz vagy anyátokhoz! Akkor gyertek majd újra hozzám, ha képesek lesztek egy csepp figyelemmel kísérni amit mondok! Induljatok! - kap a kölyök fara felé, ha azok nem indulnának el.
Sötét szemei aggodalommal telve kísérik dühös apjának útját. Példaképe simán átgázol a folyón! Ythast szemei kikerekednek. - Tejó Anacchet... - dörmögi.
Felpattan mikor apja újra hozzájuk szól. Lesunyja füleit. - Apám! Igyekszünk! - vakkantja, de Severo mit sem törődve ezzel útjukra bocsátja őket. Ythast először nem mozdul, de Severo villámokat szóró tekintetének láttán úgy gondolja inkább felkel és előre ugrik pár lépést. - Én tudok figyelni, apám! Kérlek, taníts!
|
Összerezzen, ahogy apja felpattan mellőle. Aztán fogait összeszorítva tűri az újabb büntetést. A földreérésnél azonban egy halk nyüszítés elhagyja a száját, ugyanis - természetesen - a fájós lábára esik. Szerencsére a hideg hó hamar elmulasztja fájdalmát, és nyugodtan figyelhet a szidásra, amit kapnak. Ythastra néz egy fura grimasszal az arcán. Hihetetlennek tartja, hogy bátyja így viselkedik. Minden egyes szidáskor meghúzza magát, és szinte esedezik a bocsánatért. Bár Zeronak is hasonlóan kéne reagálnia, ha nem akar bajt magának, mégsem képes erre. Túl sok az egója, hogy elfogadja, ha jogos a szidás. Valószínűleg az apja-féle szigort sem fogja sosem elfogadni. Talán csak akkor, ha a büntetés már olyan mértékű, hogy muszáj felhagynia a rosszalkodással. Azért elmormog ő is egy "bocsánatot", mielőtt összeszedné magát, és rendesen felülne.
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
