|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:46 - |
Rengeteg itt a vihar, sziklák és zátonyok találhatóak a tengerben. Dagálykor nagyon veszélyes. A kölykök kedvelik ezt a helyet.
Funkció: fürdőzés, játék
Zsákmány: - |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Abba hagyta a prüszkölést és Sanuyeval együtt nevetett ügyetlenségén, ügyetlenségükön. MAjd ő is a dada nyomába szegődött. Mancsai mellé lépett és felnézett a nőstényre.
-Te mindig velünk leszel?- kerekedett ki apró gomb szeme miközben Lä-t figyelte.
//Electra el.// |
Branie is abba hagyta a pancsolást és engedelmesen ment LÄ után.
//Branie el// |
Lina hallotta Lämuun szavait, és rögtön követni kezdte. A tengerben való ugrálástól eléggé kifáradt, meg amúgyis, az egész naptól. Jól esett volna neki, ha végre pihenhetne kicsit. De azért rendíthetetlenül ugrált egész visszafelé úton, figyelmbe sem véve fáradtságát.
|
Sikerült megúsznia azt, hogy a homokba zuhanjon. Ő sem értette hogyan, de valahogy visszamászott a szikla tetejére majd észrevette Electrát. Hangosan elkezdett nevetni. - Vigyázz Electra a hullámok csak arra várnak, hogy ne nézz oda. - Mondta nevetve, majd hirtelen eltűnt a lába alól a szikla. A nagy kacagásban kibillent egyensúlyából és egyenesen a retteget homokba. Ijedten felpattant, majd a dada hívására kis mancsait szaporán szedve utána futott. Fekete orrára most homok tapadt, teljesen beborítva a kis szaglószervet. |
Lämuun kedves "nagymamaként" nevetett egy jóízűt. Felnézett az égre, jól be volt már borulva. - Na látjátok, a tenger csupa móka! De most irány vissza az odú! Anyátok már biztosan hiányol titeket és vihar készülődik. - Választ sem várva elindul, de szép lassan, hogy a kölyköknek legyen ideje feleszmélni és összekaparni magukat.
Lämuun szemeiből egy könnycsepp gördül le és a finom homokba esik, miközben a nőstény még mindig mosolyog, de a szeme szomorú. Rálép a könnycsepp helyére és feltartott fejjel, nedves szemekkel lépked a megfelelő irányban.
// Lämuun el odúhoz.//
 |
Vörös testvérét nézte ahogy ügyetlenkedett... elkezdett nevetni de másodperceken belül ő is nevetés tárgya lehet. Ugyanis figyelmetlenül nézte hugát miközben a tenger csak csapta a partot egyenesen a kis Electrának menve. A nagy sodrás kihúzta lábait a kölyök alól aki orral előre esett a homokban.
Prüszkölve próbált feltápászkodni, rázta jobbra-balra fejét, hogy kijöjjön az orrából a homok. |
-Csak le ne csússz! - kiáltott Sanuyenak félszeg vigyorral Branie, miközben jót mulatott húga előadásán. Közben ismét visszament ő is a vízbe pancsolni. |
Ha valamit, hát akkor a tengert igazán imádta Lina. Meg egyébként is, mindenféle vizet. Az sem érdekelte, ha pofája, orra és füle tele megy vízzel, ő csak azért is a tengerben akart maradni. Ám egyszer csak észrevette, ahogyan Sanuye imbolyog a szikla tetején, és ő nagy nehezen kikászálódott a tengerből, majd lelapulva, füleit hegyezve közelítette meg a kis nőstényt, aztán hátulról fölugrott, és egy hatalmas nevetéssel kevert vonyítás közepette ráugrott fogadott testvérére, és valószínűleg mindketten a homokban végezték, ami Linát annyira nem zavarta, ő már a Déli falkában hozzászokott ehhez.
|
Sanuye érezte ahogy lába a homokba süpped és valaki hátára ugrott. Egyből észhez tért. Kimászott Electra alól, majd egy sziklára ugrott mancsait pedig fejére helyezte, így nem látott semmit. - Miez? Megfog enni! - Mondta a kölyök kis félelemmel hangjában. Még sosem látott homokot és eddig nem is érezte milyen is valójában. Az, hogy kicsi mancsai eltűntek a pici porszemek rengetege között elsőre rémisztőnek tűnt, mostmár inkább nevetségesnek. De a kis kölyök még nem szállt le a szikláról.
Mellsőlábaival felnyomta magát és körbenézett. - Huh, tiszta a levegő. - Mondta megkönnyebülve, amikor hátsó lábai megcsúsztak. Sanuye kapaszkodott, közben kapálódzott és igyekezett nem leesni a szikláról bele a borzalmas homokva(xD). |
Lämuun nem tud nem nevetni Sanuye műsorán.
- Sanuye! Állj meg és lélegezz nyugodtan! - Mondogatja a kölyöknek és utána szalad, de a vigyor még mindig ott van a képén.
- Sah... - mindig felkuncog, ezért alig bírja kimondani a kölyök nevét. - Kicsit jobbra! - navigálja a tengerhez. A kölykök eközben vidáman játszanak.
Lämuun felnéz az égre. ~ Még egy kicsit maradhatnak, aztán irány az odú! ~
|
Mikor a dada megszólal, hogy rohanjanak Electra is rohanva közelíti meg a vizet. Többször bukfencezik a parton, mancsa belemélyed a friss homokba s végül egy utolsót fetreng majd laccsan egyet a sós vízben. Tele megy orra és szeme egyaránt...szinte rögtön ugrik is ki a vízből egyenesen Sanuye hátára. |
Végre Branie is betoppan harmadik helyen. Az ismertetőt végighallgatja, majd szépen leül, és vár. Majd csak feláll, s már közelít is a vízhez, ami langyos. Kis ideig még vár, majd szépen belegázol a vízbe, de nem megy messzire. Kicsit pancsol, majd ismét kijön. Bundája csurom víz, hamar kirázza magát. Majd vár az indulásra.
|
Lina már eddig is eléggé izgatott volt, ám amikor kiértek a tengerhez, mintha kikapcsolt volna az agya, és csak egy dolog jutott el a tudatáig, amit Lämuun mondott: 'Nyomás!'
Mivel Lina nem éppen az a parancs-megszegő típus volt, rögtön eleget is tett a dada elvárásának, és teljes sebességgel indult meg a hatalmas vízözön felé. Nem számított neki, hogy futva, gurulva, vagy bukfencezve, a lényeg az volt, hogy elérhesse a tengert.
 |
Ahogy a sós levegő orrába kúszótt vad prüszkölésbe kezdett, de felfigyelt Lämuunra is aki elengedte őket. Ő még mindig prüsszögött, de lábai már ösztönösen vitték és rohant ahogy csak tudott. Össze-vissza rohangált és egyenesen egy kőnek ütközött. A prüszkölés abbamaradt már csak a szédüléssel kellett megbírkóznia. - Jól vagyok, jól vagyok. - Vihogott a kis nőstény majd felállt és szédelegbe futott tovább közben remélte a tenger felé megy és nem vissza, de csak körübelül tudta, hogy mi merre van. |
Most Lämuun haladt elől, közben figyelve a kölyköket. Farka akár a zászló, jelezte a kölyköknek merre tart. Néha így kántált: "Egy-kettő,jobb-bal..."
Már messziről érezhető volt a tenger sós illata. Amint megérkeztek Lämuun megtorpant majd a kölykökre mosolygott. - Nyomás!
Valószínűleg a kicsik, mint a torpedó, elindulnak, Lämuun mosolyogva nézi őket majd utánuk kocog.
- Vigyázzatok a kövekkel! Ne menjetek be messzire! - kiáltja nekik, bár tudja, a kicsik valószínűleg nem mennek doa, ahova nem tudnak, hiszen úszni is képtelenek még a hullámzással szemben.
|
Egy barnás-szürke bundás sietett át az átjátón a Jylland-szigetről. Szemeivel a környéket pásztázta, majd gyorsan elsurrant a területről.
//Saych el Déli falka területére.//
 |
ALINA - KELETI FALKA - ALFA NŐSTÉNY
Úgy dönt elindul,megkeresi a többieket vagy csak egy jó társaságot,jobbat mint a kölyök.
//Alina el// |
ALINA - KELETI FALKA - ALFA NŐSTÉNY
Bólint,majd röviden elgondolkodik.Kizárja Silvert a gondolataiból,és úgy próbál helyet csinálni sa fejében.Türelmetlenkedve várja,mikor érnek vissza a vadászatból. |
SILVER-KELETI FALKA-KÖLYÖK
-Nem, jól vagyok de azért fáj.- Mondta a kicsi halkan |
Alina - Keleti falka - Alfa nőstény
Morogva kergeti még pár másodpercig a ragadozód,mielőtt a coyote eltűnt volna.majd Silverhez rohant.
-Nem sérültél meg súlyosan?-a kölyköt kezdi vizslatni. |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
