|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 21:55 - |
|
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Rehvenge nem tudja hol van.Szemeit kinyitja,és körülnéz.Egy kissé homályosan lát,ezért egy fejrázással igyekszik kiverni mindent a szeméből.AMikor mégegyszer körbepislog,már sokkal jobban érzi magát.~Már megint hol vagyok?~Egy kicsit olyan érzése van hogy figyelik,de egyben megnyugtatja a táj.Persze,nem sokáig lesz nyugodt. :)
|
Kalandmester
Ythast egy mezőn ébred, finom langyos szél járja át a tájat és a közelben folyó zúgása hallatszik. A táj csendes, békés, semmi nem utal támadásra vagy veszélyre. Amennyiben Ythast a folyóhoz megy és figyelmesen körbenéz, 3 másik farkast pillanthat meg. Egy szép, fényes bundájú nőstény, aki láthatóan alfák szülötte. Egy dúrvább bundájú, erős felépítésű hím áll mellette aki vadász lehet első ránézésre. A harmadik farkas, akitől kicsit elhúzódva áll a másik kettő egy koszos, szutykos, csomós szőrű hím. Közelebb érve még az erős orrfacsaró szaga is érzősik a hímnek. A másik kettő, ápolt kinézetű farkas érdeklődve néz Ythast felé. A folyón egy leszakadt, korhadt híd ível át. |
Ythast hunyorogva kelt fel, de szokatlan volt neki a csend. Általában zajos testvérei keltik fel. Kinyitotta pilláit és körülnézett. Egy szép mezőn feküdt, Ythast a hátára fordult, mancsait az ég felé emelte.
 |
-Köszönöm hogy megmentettek...Mégha álom is volt csupán.-már nem nyöszörög.Szemeit kinyitja,minden eltűnik.
 |
Kalandmester
A víz lelassul majd hamarosan eltűnik Azula alól és újra szilárd talajon áll. Aztán ez a kép is eltűnik és egy fénylő szárnyú farkas lép elé a levegőben.
- Azula, lányom. Mi küldtünk neked figyelmeztetést. Mi adtunk időt. Az ér, a gát még nem rögtön tört el... lett volna időd futni. Ne félj a futástól! A bátorság néha a menekvésben rejlik.
Az apró szárnyakkal rendelkező faraks elrugaszkodik majd eltűnik. Azula felébred.
4# azért, mert hitt Azula és, hogy nem tértél el a kaland témájától :D De sokat kellett noszogatni és lett volna időd futni a víz elől |
-Komolyan gondolom.-nyöszörgi amennyire tudja.Már csak levegőt vesz,átadja magát a víznek,vigye amerre akarja!Őt már nem érdekli,csakis az Istenekben hisz.
|
Kalandmester
~ Mondod vagy komolyan gondolod? Mutasd meg nekem ~ Mintha a víz árja beszélne Alinához. A hang nem parancsoló, szimplán kíváncsi és bölcs. Nem Trebut az, a Főisten nem jelenik meg csak a sámán előtt. Akkor ki lehet ez?
Közben a víz olyanná lassul, hogy Azulát már nem ide-oda dobálja, hanem szimplán csak viszi,de még így is erős. |
~Akkor hiszek.Hiszek abban hogy Trebut és a többi Isten,Szellem segít abban hogy megmeneküljek.~sóhajtott a nőstény.Szemeit lecsukta,inkább nem akarta látni mi fog történni vele.
|
Kalandmester
A víz hamarosan eléri a tengert. Ha ez bekövetkezik Azulának vége, amint kisodródnak a sós vízbe.
Egy hang szólal meg Azula fejében ~ Nincs szükségünk a könyörgésedre, lányom. Higgy! ~ |
Reménykedni kezdett hogy valami vagy valaki segít neki.
~jaj Szent Trebut add hogy megmeneküljek,a többi Istent is kérem ússzam meg ezt élve és ébredjek fel ebből a rémálomból.~fájdalmasakat felnyüszített,talán a tehetetlenség miatt. |
Kalandmester
A magasról érkezett víz hatalmas ereje nem engedi Azulának, hogy megkapaszkodjon. Az ár magával viszi. Sokáig volt fenntartva a víz, most kiszabadult és szilaj csikóként vágtat, ahogy élvezi a szabadságot. Itt már csak a hit segít. |
A nőstény nem teljesen volt eszméleténél,de attól még sejtette hogy valamit cselekednie kell.Ha a kövekhez ér és nem veri be a fejét megpróbál valahogyan beléjük kapaszkodni,hogy megtartsa magát és ne sodorja tovább a víz. |
Kalandmester
A víz rácsapódott Azulára ezzel hatalmas fájdalmat okozva a nősténynek. Majd felkapta és eszeveszett iramban kezdett lefelé sodródni a köves vízmosáson. Széles folyó volt és nagyon gyors. Halálos. Azula talán még eszméletét is vesztette a fájdalomtól. |
Azula nagyon meglepődik,hirtelen kapálózni kezd a vízben,meg valami úszásfélét produkál,de nem tu tenni semmit sem.Sóhajt egyet halkan,közben próbál a part felé úszni és kitalálni a megoldást. |
Kalandmester
A gát omladozik, nyekereg, recseg. Aztán pár perc múlva egy nagy csattanással vége is van. A gát feladta, a víz hatalmas óriásként emelkedik fel majd alábukik. Egyenesen az alatta álló Azula felé. Elnyeli, ha nem történik valami csoda. |
A fák hirtelen eltűntek a vadász szeme elől.Nem sokkal később egy gátat vett észre,ami nagyon magas volt.Lefelé nézett,és észrevette hogy az építmény egyik fasora kettétört.Ilyedten arrébb ugrik de tudja hogy valamit tennie kell.Tudja hogy ez csak álom,de akkor is fél hogy esetleg valaki erre téved.Mintha valóság lenne.
Ilyedten körbenézett,hátha tudna találni valami megoldást arra,hogyan "szerelje meg" a gátat. |
Kalandmester
Az érnek vége nem akad, utat tör magának lefelé a csapáson. Azula egyre feljebb kapaszkodik az egykori vízmosáson, ami mostanra már teljesen száraz, kövekkel borított, úgy kell kikerülgetnie a nagy köveket.
És pár méter után a fák végre eltűnnek és Azula szeme elé tárul: a gát. Egy vízesésnyi magas kőfalat torlaszol el, tetejénél víz. Ám ekkor, ha a farkas szeme alább téved... alul kettétőrt a gát egyik fasora és most onnan folyik a víz! Recsegés támad, korhadt fa jajgató kiáltása. A gát egyre jobban beszakad, alul-fölül ömlik az eddig sikeresen feltartott víz. |
~Mi a manó...?~néz hátra.Mindenhol világosság,előtte viszont olyan sötét van mintha az ég beborult volna.Pedig nem.
~Na mindegy.~gondolta ismét a vadász,miközben tovább ment.A semmiből azonban víz folyásának hangja hallatszódott.
-Ez meg honnan jön?-nézett körbe. |
Kalandmester
A sötétség Azula előtt tornyosodott, mögötte világos nappal volt. Csend volt, halálos csend. Ha Azula tovább megy egy csörgedező ér szalad át lábai között. Honnan jöhet? |
Lecsukta szemeit,úgy hallgatta a madarak énekét.Ám azonnal kinyitotta mikor elhallgattak.
-Vihar lesz?-kérdezte magától,mert hirtelen olyan sötét lett mintha beborult volna az ég. |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
