|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 15:11 - |
Széles, lassú, komótos folyó. Tavasszal néha kiárad. Rengeteg állat szokott ide jönni inni, rengeteg és mindenféle.
Funkció: vadászás, ivás, fürdőzés
Zsákmány: szarvasok, bölények, egy-két őz stb. |
[135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
- Csak tessék, tudja én a szívósabbik fajtából való vagyok. Egy kis tépés naponta párszor meg sem kottyan. - Vigyorgott miközben várta a tépést. Nem fogja fülét farkát behúzva menekülni. Ugyan minek? Mert Elia azt mondta? Először ki kell érdemelnie Sierra tiszteletét, legalábbis ő ezt gondolta, ami Elia esetében egyenlő a lehetetlennel.
Egyből felkapta fejét Barlien szavaira. A két nem túl hosszú mondatból is leginkább az enni szócskát értette meg rendesen, de az különösen felkeltette figyelmét. Nem törődött azzal, hogy Elia eszik ő is kitépett egy hatalmas falat húst az áldozatból, majd játékosan farkát csóválva elrohant vele, mielőtt a nőstény elkaphatta volna.
 |
Arrébb
Mikkor Sierra elkezdte monologját az egyik szemöldökét felhúzta és csak nézet.
~Istenem mindjárt megeszem ebédre, de várjunk csak az ebéd ott van a többieknél mindegy jó lesz vacsorának is.~
Elia megmutatta szép agyarait és morogva ugrott volna rá a kis drágára, de valaki közbeszólt.
Barlien üvöltött nekik, hogy menyjenek enni. A morgást abba hagydta és a képe is lesimult.
-Elég nagy a szád a tiszteletlenséged meg egyenesen förtelmes, de ne agódj majd én kikupálak.- Kacsintott a nőstényre közben olyan képet vágott ''majd jól moresrre tanítlak édes.''
Elindult a kaja irányába és azzonal rávetette magát. |
Tim nincs túl közel Hérához evés közben,úgyhogy egyáltalán nem zavartatja magát,és kezdeti kissé lelapult testhelyzetéből felengedve,egyre jobban ráhajol a tetemre.Elszabadul benne egy kis területféltő ösztön,és hogyha Causle közel van Timhez amikor enni kezd,a hím halkan megmorogja.Gyorsan eszik,amolyan farkasmódra.Amikor végez,a fehér rész a pofáján,és az álla alatt csupa vér,Tim nyelvével tisztigatni kezdi magát,miközben kissé távolabb áll meg a tetemtől. |
Arrébb
Causle némán, nagy szemekkel figyelte a két nőstényt majd halkan megköszörülte a torkát. Sierra "nyelvbotlásán" nem bírt nem elmosolyodni ezért elfordította a fejét. Rendezzék le egymás között a dolgaikat, ő nem szól bele csak jelenlétével támogatja az újoncot.
Ekkor kiált Barlien a tetemre felhívva figyelmét Causlenak, a béta megböki Sierrát. - Én megyek, majd gyertek ti is. - pillant Eliára is aztán a bölény felé üget majd, ha odaért mohón habzsolni kezd.
Héra lép oda hozzá, Barlien felemeli a fejét. Megrezzennek a fülei. - Nincs mit. - halkan mormogja aztán mikor elmegy a nőstény sóhajtva lehajtja mancsaira fejét. Megvárja míg Tim és Héra befejezik az evést aztán odakiált az arrébb fecsegőknek. - Ha még ma enni akartok akkor azt ajánlom most gyertek, mert nem fogom őrizgetni a kojotok elől!
Causle meg is indul, Barlien a fákra néz, közben gondolkozik.
 |
Arrébb
- Mi? Az alfa? Ki hitte volna...no mindegy ez is egy emlékezetes találkozás volt. - Sierra csak nevetett, Causle viszont nagyon úgy tűnt nem tartja annyira viccesnek a dolgot, mint a nőstény.
- Oh, bemutatkozás elmaradt. Eme gyönyörű fekete nőstényt, szépen csengő Sierra névre keresztelték. Ez az elbűvölő farkas, aki nem csak szép és erős, de még humoros is vadász posztal jutalmazták erőfeszítéseiért. - A nőstény nem bírta ki, hogy ne fényezze magát, természetesen csak, hogy oldja a kicsit feszült légkört.
- És ha szabad megkérdeznem, hogy hívják az ome... a nagytiszteletű alfa nőstényt? - A vadász pofáján hatalmas vigyor volt és ezt képtelenség volt levakarni.
|
Arrébb
Elia nagy merengése közepette egy érdekes beszólásra lett figyelmes. A hang írányába kapta fejét és akkor felfedezte a idegen nőstény és a bétát.
Morogva forrdult a nőstény irányába majd közelebb lépet hozzá. Szemeivel jól felmérte.
~Szép nagy fekete nőstény pont jó választás Causlenek.~
Mikor végzett a feltérképezéssel egy fontos, de elkerülhetettlen kérdést tett fel.
-Te ki vagy?- |
Folynak az események s mikor lefekszik Barlien nyílt utat kap a kis csapat az evéshez. Héra megköszörüli torkát és közelebb megy lépdel hozzá, kissé feszülten de megszólal.
-Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy elmenjek.- mosolyodott rá majd hátat fordított minden testi érintketés nélkül és ő is falatozni kezdett. Ő a bölény nyakának esett neki. Csodálkozott, hogy Barlien nem várta meg amíg az alfanőstény is eszik de neki mindegy volt már csak egyen. |
A vadász hátrébb ugrik Barlien figyelmeztető morgására.Ért ő a szóból.Bár kopog a szeme az éhségtől,kivárja amíg Barlien telerakja magát,és utána cammog vissza a helyére,ahonnan az előbb elüldözték. |
Arrébb
Elérték Eliát, Causle kissé meghajolva biccent az alfanősténynek. Már épp nyitná a száját, hogy bemutassa Sierrát mikor olyat mond a fekete, hogy szája-szeme tátva marad. - Ööö... heh... - vigyorog ártatlanul Eliára. - Ő az alfanőstény. Én sem akarnám az idődet omegákra pazarolni. Bár Zibetet meg kell ismerned. - motyogja halkan Sierrának.
Elégedetten ette a bölény bensőségeit mikor a szeme sarkából Timre lett figyelmes a tetem lábánál. Rávicsorgott, ha kellett megijesztésként Tim felé ugrott.
Amint kielégítően jóllakott arrébb sétált a megcsonkított bölénytől és nehézkesen lefeküdt, nyalogatni kezdte mancsait, száját. Felőle most már ehetnek a többiek.
Hirtelen figyelme Causleékhoz terelte szemeit. Ekkor vette észre Eliát. ~ Biztosan Causle bemutatja neki Sierrát. Okos ez a hím. ~ mosolyog.
|
Sierra is csak mosolygot, mikor az alfa közölte vele a jó hírt. Farkát kedvesen megcsóválta. - Köszönöm vezérem. - Mondta kivételesen alázatosan, ami nála már nagy szó. Rá nem jellemző, hogy olyan könnyen elfogad mást a főnöknek. Megvárta amíg a hímek kihúzzák a bölényt, majd követte Causlet.
Amint Elia elé ért, jól felmérte a nőstényt. ~ Nem is tűnik olyan nagynak és erősnek, mint azt hittem. ~ Töprenget magában, végül kicsit közelebb hajolt a bétához.
- Arra kértelek az alfa nőstényhez vezess. Már ne is haragudj, de omegákra nem pazarolnám időmet. Legalábbis most nem. - Bár Sierra még nem találkozott Eliával, nevét sem tudta, de valahogy sejtette kivel áll szemben. Direkt gúnyolódott, nem volt neki túl szimpatikus az alfanőstény. Tudta, ezért még csúnyán megverik, de nem volt az a fajta farkas akit ez érdekelte.
|
-De... elég meleg van, a víz sem sok de épp amennyi kell.- mosolyog s mikor Barlien szól, hogy emeljék ki a bölényt egyedül marad. Ugyanis a két új farkas Elia felé lohol. Héra csöndesen sétál a három hím után mikor Causle is visszatér. Nem akar belekontárkodni a dolgokba így mivel nem kérték nem is segít. Csak a partra sétál s nézi a munkájukat. Ha nehezükre esne a dolog remészetesen segítene kihúzni az állatot.
Az alfa rögtön neki is esik a leghúsosabb résznek még Tim a lábát rágcsálja. Héra inkább vár amíg az alfa azt nem mondja szabad. Nem lesz szemtelen akármennyire jóban is van Barliennel. Náluk mikor még régen falkában volt az volt a szokás, hogy csak akkor evett mindenki mikor az alfa mondta, és ezt itt is tiszteletben fogja tartani.
Leült és figyelt. Eliánál sem akarta kihúzni a gyufát, bár valószínűnek tartotta, hogy így sem lopta magát az alfanőstény szívébe. |
Tim figyelmesen(magyarul bambán,de csillogó szemmelxD) figyel Hérára.
-Délről?Arra nagyon meleg van,nem?Mást nem tudok róla,csak hogy ott kevés a víz...bezzeg itt! Mindenhol víz van.-Megint saját magát lelkesíti fel utolsó mondatával,és sétatempójú ügetésbe megy át.Amikor megérkeznek még megvárja Héra válaszát,aztán rögtön a tetemhez lépdel.Megrgadja ahol tudja,biztos fogást keres,aztán húzni kezdi a bölényt.Mire kiszendevik a vízből, Tim a háta közepéig vizes,és körülbelül ugyanoda kívánja az egészet.Nagyokat szuszog amikor kiérnek a vízből.Barlien rögtön feltépi az állat hasát,Tim csak szimatol az állat felé.De Causle és az új fekete farkas elmennek Elia felé,akit Tim csak most vesz észre.A hím ezért úgy gondolja hogy itt a lehetőség,Barlien fejétől távol kezdi csócsálni a bölény lábát,közel sem a legfinomabb részt,de legalább eszik. |
Bólint Sierra kérésre még az Odúnál. Majd a fekete nőstényt követve vezetik a többieket.
- Igen, ki kéne. Majd kihúzzuk. - mosolyog. Aztán Eliára néz ahogy Sierra felhívta a figyelmét rá. - Igen. Mindjárt odavazetlek hozzá. Ha Barlien nem bánja. - amint megkapja az engedélyt Elia felé kocog Sierrával az oldalán.
De addig is segít a többieknek kihúzni a bölényt a folyóból. Ha mindez sikerült örömmel fogadja Sierrát a falkában aztán tényleg elindul Elia felé.
Próbál Héra mellé szegődni a folyóhoz menet, de végül egyedül marad középen. Lehajtott fejjel menetel Causleék után, közben Timék beszélgetését hallgatja.
Hamarosan megérkeznek, Barlien megköszörüli a torkát majd a bölényre néz. - Szép. Úgy látom minden igaz amit Causle mondott rólad, üdv a falkában! - mosolyog Sierrára.
Causle kérésére alig figyel, csak reflexből bólint neki. A bölényt szemléli. - Tim, Causle segítetek kihúzni? - Ha Tim és a béta beleegyezik belemászik a folyóba, ellubickol a bölényig majd megfogja annak egyik lábát. - Háromra! - mondja és számol háromig majd húzni kezdi a tetemet. Nehéz testű állat, nem valami könnyű vonszolni főleg, hogy a folyó is sodorná lefelé, de a három hímnek végül sikerül a partra húzni. Szuszogva megáll mellette. - Ez lesz ám a lakoma! - rárakja a bölény hasára mellső mancsát majd feltépi azt és falatozni kezd.
|
A nőstény határozott léptekkel közeledett a folyó felé. Úgy tűnt még egy ragadozó sem csapott le zsákmányukra, csak egy nagyobb testű nőstény ólálkodott a folyó közelében. Egyenlőre nem törődött vele, mivel nem zavarta a zsákmányt. Egyenesen a döghöz ment, a víz frissen tartotta a húst és egyébként sem voltak távol sokáig.
- Ki kéne valahogy halászni onnan. - Egy pillanatig még a vizett figyelte, majd Causlehoz lépdelt. - Ő is falkatag? - Kérdezte a nőstény, majd orrával Elia felé bökött.
|
Elia a folyópartján mászkált és gondolkozott.
~Lehet nem is rossz ha van pár nőstény a falkába legalább érdekesebbek lenének a dologok és nem csak a lököt hímeket kéne fegyelmezni.~
Megáll a part szélén és a tükörképét nézi. Elmereng azon menyire megváltpozott régen nem volt ilyen. |
Sierra farkát vidáman csóválta, örült hogy a béta elégedett volt teljesítményével. Igaz nála a mérce jóval magasabb volt, de egyenlőre ez is megfelelt neki. Némán bólintott. Remélte minden simán megy. Azt is remélte az alfákkal viszonylag jól kijön, bár azzal is beérte, hacsak elviselik egymást. Siettek, hogy még időben visszaérjenek, mielőtt bármilyen állat rátalálna a tetemre. Sok energiába és időbe telt levadászni a bölényt, kár lenne érte, ha nem fogyazthatnák el.
// Sierra Folyt.köv. Odú //
|
Causle vigyorgott. - Ugyan. Te is tudod, hogy egy bölényt nem könnyű leteríteni. Te fárasztottad ki, én csak elvégeztem a piszkos munkát. - Odalépett a bölényhez és megszaglászta. - Na, gyere, elmegyünk az alfához és dicsekszünk egyet a hatalmas vadásztudásoddal. - felnevetett. - És kérlek ne kérd tőlem számon, hogy hogy lehet mégis itt az alfa. Tudod, szeretek egy kicsit görbíteni az igazságon.
- Ez jó kis falat lesz, Barlien örülni fog. Add meg neki a legnagyobb tiszteletet, ha nem akarod, hogy íziben elküldjön. De a fejed nélkül.
- Amíg a vízben van egy prérifarkas sem fog idemerészkedni hozzá. De azért siessünk.
//Causle el Odúhoz.//
|
Sierra kicsit meglepődött, amikor Causle is megérkezett és nagy lendülettel leterítette az állatott. A nőstény egy pillanatig csak állt, nem tudja mit tegyen. Túlságosan koncentrált a vadászatra és most ebbe a képbe bezavart a hím. De hamar magához tért és aligláthatóan bicentett, majd a bölény vergödő testéhez lépett. Szerencsétlen állat nagyon szenvedett. A nőstény segített átlépni a patásnak a holtak világába, azaz egy erős harapással végzett vele. Szaporán szedte a levegőt és kiváncsian nézett Causle-ra.
- Elég gyengén teljesítettem, beismerem. - Mondta, most teljes komolyságal Sierra. Többet várt el magától, talán túl sokat is, de arra számított, hogy ügyesebb lesz.
|
Causle végig nézte Sierra szenvedését a bölénnyel. Hol vigyorgott, hol megfeszült. A végén csak kárörvendően nevetett majd mikor a bölény rohanni kezdett Causle is sprintelt utánuk.
Egyszercsak Sierra leugrott a bölényről, Causle addigra már a folyó közepén tempózott. Kipattant a vízből, megrázta magát majd a bölény után eredt. Oldalról ugrott neki, szájával elkapta annak nyakát és így megdöntötte a bikát aki végleg belezuhant a folyóba. Bömbölve zuhant majd 'vizet ért'. A sziklákba beverte a fejét plusz sokkos állapotban is volt.
Causle Sierrára mosolygott. - Tied a végzetes harapás.
KM Bölény
Megkönnyebbült mikor a súly eltűnt a faráról, de tovább vágtatott. Itt nem állhatott meg hiába égett a tüdeje.
Ekkor egy test lökődött neki, ráharapott a nyakára ami nagy fájdalommal járt a levegőért kapkodó bölénynek. És elvesztve az egyensúlyát a folyó felé zuhant. Ijedtében azt sem tudta mit csináljon így csak haloványan kapálózott, reflexből.
Placcs. Vízsugár ment mindenfelé ahol a bika landolt. A fejét beütötte, vizet nyelt. Az élet utolsó szikrái voltak benne. Jobb lenne, ha minél előbb megkönnyebbítenék neki ezt a szenvedést.
 |
A nőstény annak ellenére, hogy veszélyesen közel kerültek az erős sodrású folyóhoz, mégsem eresztette a kiszemelt áldozatát. Legalábbis még nem akarta. Minden futással eltelt másodpercet kihasznált, hiszen a bölény is egyre gyengébb lesz. Amikor már ő is úgy gondolta, hogy túlságosan kockázatos a rémült állat hátán ücsörögni leugrott. Oldalt, hogy viszonylag biztonságos távolságba kerüljön a szarvaktól és patáktól. Gyorsan megfordult, egy pillanatig figyelte az állatot, hogy az mit reagál. Aztán ha elég fáradtnak tűnik, akkor megtámadja.
|
[135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
