|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:51 - |
A kölykök egész 4-5 hónapos korukig itt vannak, mert kint legtöbbször borzasztóan hideg az idő. Tele van gyökerekkel, ezek is melegítik valamennyire a barlangot. A gyülekezőhelyek bent, mélyen szoktak lenni egy nagyobb részen.
Funkció: központ
Zsákmány: - |
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Csillogó szemekkel nézi a kölykök érkezését. De egyik sem olyan színű mint ő... vagyis az egyiknek hasonlít a színe de az is inkább apjára ütött mocskosabb narancs színével.
Mindegyik kicsi megnézi magának nagynénjüket ilyenkor Jenn büszkén húzta ki magát. Az egyik teljes erőböl esik neki a lábának.
Jenn oldalra biccenti fejét és érdeklődve szimatol a kis fehérség velé.
-Szervusz!- böki oldalba a kis Harmony-t... már most elkezdi a kicsit kiképzését.
Érezte magán bátyja aggodalmas tekintetét de már csak azért sem akart olyan dolgot tenni ami Severonak szemet szúrhatott volna. |
Helenia a kölykök "kirepülésére" odakapta figyelmét. Neki nem volt nagy találkozás, de el kellett mosolyognia azon, hogy bírnak ilyen édesek lenni? Kissé szerencsétlenkedtek, de ez előfordul. A mély hóban nehezen közlekedtek még, de a nőstény meg volt róla győződve, hogy az örökösökből erős és bátor falkavezér lesz, és tudta, hogy az ügyetlen kis szőrgombolyagokból majd nagy vadász - vagy ami akar, az - lesz. |
Pamuya épp ábrándozni kezdett, amikor az odúból kirohantak a kölykök szüleikkel együtt. A nőstény érdeklődve felemelte fejét és szemeivel kiváncsian fürkészte a kicsiket. Zero nem különösebben érdekelte, személyisége nem volt olyan, hogy időt szenteljen neki. Harmonyval is ugyanúgy volt, ahogy a kis barnásas kölyökkel. Viszont Ivyt és Ythast már nagyonis érdekelte a gyógyítót. Mindkettő rosszcsont volt és nem sokban tértek el a többi kölyöktől, mégis Pamuya szemében különlegesek voltak. Pár percig figyelte a piciket, majd fejét unottan mancsaira helyezte és úgy nézelődött.
 |
Négy kis szőrös energiabomba rohan ki az odúból.A két hím rögtön ugrál,egymást cibálják,az egyik nőstény Biryomnak rohan,a másik Jenn-nek.Rehvenge jól megnézi mindegyiket,figyeli viselkedésüket.Egyenlőre egyik sem szégyenlős,még nem tudják mi az az irigység,és nélkülözés.Ha jól járnak,nem is fogják tudni.Rehvenge lefekszik,és nagy fejét a mancsára hajtja.Őt nem fogta el semmiféle izgalom a kölykök látványától.Ő csupám arra kíváncsi,hogy a kölyökrangsorban ki lesz az utolsó.Idővel majd kiderül. |
Nagyon figyeli a kicsiket olyan édesek mikkor kijönnek a barlangból és próbálják kibírni a hideget, de ez gyorsan ment nekik. Mindegyiket megfigyelte elsőnek a fehér hímet figyelte ki majd a kis vörösest utána pedig a lányokat. Úgy nézte őket, hogy alig vete észre mikkor neki ment valami vagy valaki. Amikkor lenézett csak egy fehéres szörgombocott láttott.
-Szia törpilla.-
Hajolt le Ivyhez egy nagy mosolyal arcán. |
Mint mindig hugicája legelől foglalt helyet aminek viszont nem számolt a következményeivel.Ismerte Jennt, és tudta nem az a nagy kölyökkedvelő, így remélte nem harapja le az összes kicsi fejét mikor azok nekiütköznek.A nagy izgalomba, ahogy megcsapta őket a hideg levegő, és a fény, szinte mind a négy a vörös nőstényt találta el.Severo nagyobbakat lépett ugyan, de nem sietett, így talán egy-két kölyök előbb kiért mint ő.Őszínte mosoly szökött pofájára, olyan mikor elsőnek látta meg az örökösöket.Leült nem messze a barlang bejáratától, és figyelte a falkát. |
Ana kicsit későn érkezett, így csak hátul jutott neki hely, de onnan is tökéletesen látta az új jövevényeket. Érdeklődve figyelte őket amint kezdik felfedezni az eddig számukra ismeretlen világot.
 |
A kis nőstény elvigyorodott amikor meglátta a falkatagokat,így valamilyen szinten ki is villantotta apró fehér fogait.Még meg sem várta a szülők engedélyét,már futott is ki a barlangból.Bukdácsolt párat a hóban,futott és futott amíg neki nem ütközött Jenn lábának.-Elnézést.-húzta össze magát,farkát persze csóválta.
-Néha úgy érzem egy zsák bolhával könnyebb lenne mint ezzel a négy kis virgonc kölyökkel.-dörgölte fejét a hím bundájához.Megvárta míg a hím megy ki elsőnek,végtére is ő az alfahím.Rayna csak a vöröses Severo után megy ki.
 |
A kis nőstény apjára vigyorog,majd mintha mi sem történt volna visszabaktat testvéreihez.A többiek is izgatottak,Ivy alig bír egy helyben maradni.A kis nőstény amint megkapja a jelet kisuhan a barlangból.Amikor kiront a fénybe hirtelen nem lát semmit,és nekirongyol az egyik felnőttnek,ugyanis csukott szemmel is futott tovább,a világért meg se állt volna.Egy nagy,vöröses hímnek rongyolt neki,Ivy visszapattant,leült,és pislogott.Amikor kitisztult a szeme és meglátta a felnőttet, bájos kis mosolyt vetett rá. |
Zero nagyon boldog volt Ythast úgy ugrált nagyon boldognak tünt, de őt ez most nem érdekelte csak nyugodtan ült anyja mellett és várt várt míg el nem jött a pillanat.
Gyors futással rontott ki a barlangból a fény és a hideg sorendben érkezett felé a fény az nem zavarta nagyon, de a hideg brrrr.
Mikor körbenézett egy csomó alakot látott tök idegen az egész banda. Megrázzta kicsi fejét majd mikor tesója ráugrott kicsit morcin fogadta, de aztán már ment is tovább. Az egyik nőstény érdekelte nagyon az a vörös amilyik a legközelebb volt. Színe hasonlított apjáéra, de ő mégis szebb volt. Kicsit még járkált a hóban majd talált valami érdekeset egy ággat a hóban. Kiásta és elkezdet vele játszani.
|
Hallotta kis füleivel a mancsok toppanását ahogy a barlang elé megérkeztek a falkatagok. Izgatottan megcsóválta farkát majd apjához rohant. - Mikor megyünk? Mikor apuu? - Ha megkapja az engedélyt a kimenetelre hátranéz, maga mellé néz testvéreire és szüleire majd velük együtt kiront a barlangból.
Megcsapja a hideg szél. Tüdejét betölti a hideg levegő. Prüszköl egyet és lehuppan a fenekére majd gyorsan mit sem törődve az üggyel felpattan és kitágult szemekkel a többiekre néz. Még sosem látta őket, talán csak Heleniát. Jenn vörös színe kitűnik a többi közül, Ythast vele kezdve végighordozza tekintetét a többieken majd elmosolyodik és megcsóválja a farkát. Egyik testvérére ugrik aztán rohangálni kezd a többiek gyűrűjében örömek közepette. Milyen szép is itt kinn az élet! Minden egyes új tárgyat megnéz magának, megszagolja, megcsócsálja. Mindezt némán.
|
Kiharcolta magának, hogy a barlang legközelebbi kis helyén lehessen. Mindenki tiszta izgatott volt...még Jenn-t az az egy dolog érdekelte igazán, hogy valamelyik hasonlít-e rá. Remélte. Egy kis vörös nősténynek annyira tudott volna örülni. Figyelte volna minden mozdulatát az ő csodás Jenn nagynénjének.
Narancs szemeit a barlang szájára szegezte és vártha az ifjak megjelenését. |
Helenia sietet hogy odaérjen még a kölykök bemutatására. Gyorsan ment, de csak kocogva,mert még feltűnést kelt. A hó minden kis lépténél kissé megroppant, ezzel jelenzve közeledését. Háta csupa fehér, mivel esett a hó. Nem túl előnyös ruha a fekete. Épp hjogy odaért. Lerázta magáról a fehér pelyheket és leült nem túl messze de nem is a csapat közepén. Nem késett el!
~ Huhh,mázlista vagyok! ~ mormogta gondolatában. |
Pamuya is befutott és úgy tűnt nem is késett. A kölykök még sehol sem voltak. Gyorsan választott magának egy helyet ahonnan jól láthatta az odút, de mégsem volt túl közel a többiekhez. Inkább tartja a távolságot. Nem igazán melegedett össze falkatársaival mivel alig ismerte őket. Újoncnak számított a falkában, ezért inkább várt. Idővel majd biztosan jobban kijön a többiekkel.
Igaz őt annyira nem érdekelték a kicsik, mint amennyire az alfák elvárták volna. Persze minden falkában a kis porontyok jelentették a megújulást, ők lesznek később az Északiak oszlopos tagjai, de mégsem valóak neki. Nem dada, nem ért a kölykökhöz, ő inkább marad a gyógyításnál és a felnőttekkel való értelmes beszélgetésnél. Ugyanis a kicsik még csak most fedezik fel a világot, kevés tapasztalattal és tudással rendelkeznek. Mit kezdhetne ő velük? De azért érdekelte milyenek lesznek. Melyik hogyan néz ki,mekkora milyen színű, de leginkább a személyiségük. Mind a négyük mást fog kapni az élettől és jellemük ezáltal fog változni. Annak ellenére, hogy nem dada azért oda fog figyelni a kicsikre.
|
A nagy hím unottan néz a feje elé.~Most van a kölykök bemutatása,viselkedj jóól!~Gúnyolódik magában extravékony hangon.Biryomtól megtartja a tisztes távolságot,így a barlanghoz sincs túl közel(így az alfákhoz se) és a másik vadászhoz se.Miután nyugtázta helyzetét,a barlang felé les.Kíváncsi a kölykökre,bár nem mutatja.Érdekli melyik milyen személyiségű,és hogyan reagálnak a helyzetekre.És persze arra,hogy melyik lesz az elnyomott,aki annyira nem érdekli a többieket,mint a többiek. |
Biryom már nagyon kiváncsi volt a kicsikre. Már eltelt 4 hónap mostmár megnézheti rendesen őket.
Leül a barlang elé és izgatottan és várt. Az első amit meglátott az az alfanőstény volt. |
Négy hónap után a kölykök arra ébredtek,hogy Rayna bökdösi őket nedves orrával,majd hozzájuk szól:ideje indulni!
A négy kis kölyök szépen felcseperedett,a legkíváncsibb talán a kis Ivy volt.Mikor Severo visszatessékelte,Rayna elmosolyodott.Kilépett a barlangból,persze csak két mellső lába és feje látszott ki.
A négy kis gombolyagból négy hónap után négy kis gyönyörű kölyök lett.Harmony sokat játszott,bár inkább talán testvérei közül ő volt a legvisszahúzódóbb.A sorban Zero és Ivy között álldogállt,várva a jelet,amikor kimehetnek a barlangba. |
Mindegyik kölyök izgatott volt, de talán Ivy volt közüllük az leginkább.A többiek anyjuk mellé sorakozva toporzékoltak, de a kis fehérség már rögtön ügetett ki a barlangból.Severo, aki amugy is a kijáratnál állt, kölyke elé lépett, akadályozva, hogy az kijusson.
-Csak türelmesen ifjú hölgy.-Hajolt le, pofáján egy mosoly jelent meg.A kölykök szépen felcseperedtek, ez a 4 hónap alatt, látszott, hogy két alfa kölykei.Orrával lágyan megbökte a nőstényt, jelezve, forduljon vissza és menjen anyjához.
|
Ivy is gyorsan nőtt,bár kisebb volt hím testvéreinél.Sokat bújt anyjához,de apját is zaklatta játékkal,vagy hogy meséljen neki ezt meg azt.Rettentő kíváncsi volt minden újra,mindenre,amit még nem látott.Márpedig ebből elég sok minden van.Sokat játszott testvéreivel,amikor a többiek aludtak volt,hogy kisomfordált az odú bejáratához,de nem ment ki.Csak szimatolt kifele,és nézte,ami odakint volt.Már távolról is eldöntötte hogy szereti a havat.Olyan csillogó,olyan fényes,és szép!Aztán egyik nap,amikor épp Zero gyötörte,anyjuk odaszólt nekik.Ivy szeme rögtön csillogni kezdett,és ha anyja nem elég gyors,akkor azon nyomban vágtázik ki a barlangból.
|
Zero már kiskorában látszott, hogy életere valo kis jószág.Elég szépen cseperedett szép vöröses sárgás bundája állandoan csupa latyak volt anyja nem gyözte mozsdatni mert mikor kész volt vele már jött is vissza megint csak nyakig sárosan. Nem lehetett leöli olyan kis energikus kölyök, hogy az csak na.
Kedvenc szórakozása a testvérei zaklatása volt még Ythast is piszkálta néha bár utána nem volt kegyelem.
Egyre inkább érdekelte a kinti világ nem látott belőle semmit, de érezte a szagokat és azok nagyon tetszetek neki.
Egy nap ép Ivy piszkálása utáni szundiból anyja bhagját halja és valami olyat mónd amitől azonal felpettan.
|
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
