|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 21:56 - |
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Kalandmester - Melody
Melody egy nyüzsgő barlangban ébred. Farkasok veszik körül, játszó kölykök, komoly vadászok, kedves dadák és... egy hím szuszog mellette. Mindenki, aki elhalad mellettük fejet hajt. Hiszen akkor... egy falka alfanősténye! De hát melyik falkáé? Hol van? Ahogy ránéz a mellette lévő, békésan alvó alfahímre, szíve akaratlanul is megdobban. Nahát... szereti ezt a farkast! Ez az ő falkájuk...
Hirtelen farkassikoltás hangzik fel, párja felkapja a fejét. |
Mikor felébred, elképzelni nem tudja hol lehet most. De abban biztos, hogy nem itt feküdt le pihenni. ~ Hol vagyok? ~ kérdi magától és körbenéz. |
Kalandmester - Negro
Miközben Negro a nőstényt követné, nem jut el odáig, mert egy másik nyugatis hím dönti le a lábairól és a torkának ugrik. Mellső mancsival tartja a földön Negrot. |
A fekete nem hagyja magát egykönnyen, kissé még fáj neki Rugens támadása, de könnyedén, kissé szapora lélegzetvétellel követi a nőstényt, s megint nekiront, amikor megtallálja. Ismét ugrik, s teljes erejéből, ami nem az állkapcsában, hanem a lábaiban van, szorítja a farkas torkát. Meg kell védeni a falkát, ez a legfontosabb... |
Kalandmester - Negro
Rugens reflexszerűen belekap Negroba, azt hiszi ellenség. Aztán feleszmél, otthagyja Negrot. Mással van elfoglalva...
A keletisek így is az életükért harcolnak, nincs szükségük biztatásra.
A nőstény akire ráugrott Negro, felvonyít majd dühösen leveti magát a földre Negroval együtt, otthagyja és eltűnik a tömegben. |
Negro Sokka eltűnésére gyorsan reagál, és hamar ott terem Rugensnél.
-Irányíts! Ha visszavonulunk, a nyugatié lesz a területünk!-mondja, de ha a béta nem reagál, akkor Negro kiáltja el magát.
-Keleti falka, harc! Ha elmegyünk, nem lesz hova visszajönnünk! -s hamarosan ő is egy gyengébb nőstényre veti magát. |
Kalandmester - Negro
Rumor Sokka nyakához nyúl, hogy végleg átharapja azt, de ekkor egy másik farkas dönti le a keletis alfáról. Rugens, a béta! Rugens támadó pozícióba vágja magát és fenyegetőzve morog Rumorra. De ekkor Negro elől eltakarja a kilátást egy másik harcoló pár. Mire eltűnnek, Sokka már nincs a helyén. Na de hova tűnt? Ilyen gyorsan elszaladt? Harcolnia kellene! Szüksége van a fakának rá! Negro észreveheti, hogy egyre több keletis keresi szemeivel alfáját megdöbbenve. |
-He? -csak ennyit tud kinyögni az eseménydús pillanatokra. Ekkor viszont már Rumor le is terítette akkori alfáját, és Negro semmit sem tudott tenni, hiszen túl könnyű egy alfa leterítéséhez. De ha ez az a kor, amikor Lynceus eltűnt.. nem tud semmit sem tenni. Inkább elrejtőzik, s mire Rumor elhagyja az alfájukat, Negro csendesen odasunnyog.
-Alfa, mit tegyek?-tekint a vagy halott vagy haldokló farkasra. Ha halott, akkor hagyja a csudába, és a lehető leggyorsabban elhagyja a helyet. Meg kell találnia Lynceust... |
Kalandmester - Rayna
A morgás abbamarad, ahogy Rayna nem reagál rá és tovább megy.
A morgás okozója, a hiúz megnyalja pofáját leshelyéről majd eltűnik a bozótban. Nagy tappancsait olyan gyorsan szedi, ahogy csak tudja. Szinte dübörög a föld alatta.
Megérkezett a barlanghoz, bundáját felborzolta, támadó pózba vetette magát majd úgy lopakodott be a barlangba. Farkasvonyítás hallatszik.
Kalandmester - Negro
Negro egy csata közepén ébred. Kissé szédeleg még, de kiveheti a harcoló alakokat. Most már élesen lát, felmérheti a helyzetet: hiszen ez a régi Keleti falka! És kikkel harcolnak? Kik ezek? Ó... a Nyugati falka! Visszacsöppent az időbe, mikor a két falka között nagy harcok voltak és akkor... mi is volt akkor? Lynceus! Mikor Lynceus eltűnt!
- Negroo! - üvölt neki alfája, Sokka, miközben ő is egy nagyobb hímmel harcol. - Vigyázz!
Ha Negro hátranéz, éppen egy barna nőstény ugrik át felette, mit sem törődve a földön fekvő Negroval. Azt hiszik halott!
Sokkát hirtelen leteríti ellenfele, Rumor, Barlien apja, az akkori alfa! |
Negro csendesen lépkedett egy ösvényen, maga sem tudta, merre. Csak ment, mert így érezte jól magát. Minden tócsát kikerül, minden utban lévő akadályon ügyesen átugrik. És csak megy egyre beljebb... |
Egyre beljebb haladt,morgás ütötte meg fülét.Vállat rántott,körbenézett majd tovább sétált.
~Biztosan csak halucinálok.~gondolta a fehér nőstény.
 |
Kalandmester
- Vigyázunk! - mosolyodik el, de még mindig aggódik. Még Rayna után néz, addig amíg a nőstény el nem tűnik a látóhatárról. Aztán beterelegti a kölyköket az odúba.
Eközben ahogy Rayna egyre beljebb halad az erdőben mély morgás hallatszik nem messze... |
-Rendben,körbenézek a területen.Ha maximum egy vagy háromnegyed órán belül nem térek vissza riadóztasd a falkát mert lehet hogy...-elharapta a mondat végét.-Ti is vigyázzatok!-hozzádörgölőzik Severohoz,megnyalja a pofáját,majd mindegyik kölyöknek ad egy "farkaspuszit",és otthagyja az odút.Még nem tudja merre indul,merre tart,de óvatosnak kell lennie.
|
Kalandmester
- Nem messze innen kószált, benn az erdőben. Rendben, akkor most én vigyázok rájuk, oké? - hozzábújt párjához. - Vigyázz magadra, ez a hiúz nagyon veszélyes. Amint meglátod, rohanj! |
A nőstény rájött,hogy ott van,ahol elaludt:a Daltar odújában.Párja jön oda,a fehér alfa megcsóválja farkát és hozzádörgölőzik Severohoz,nagy mosollyal a pofáján.Ám amikor az elújságolja a hírt,ledermed.Pofájáról eltűnik a mosoly,helyét aggodalom veszi át.Ijedten a négy kölykére pillant.
-Javaslom hogy valamejőnk vigye magával a kölyköket,a másikunk pedig járőrözzön.Vagy esetleg megosztjuk őket.Merre láttad?-kérdezi a vörösesbarna alfahímet.
|
Kalandmester
Rayna a Barlangnál kel fel, ott ahol el is aludt. Szép nap van, meleg és napsütötte. A madarak vidáman csiripelnek, boldog hangulatot hozva. Rayna körül 4 kölyke játszik vidáman. Mi lehetne ennél szebb? Severo hazatér, szájában 2 nyúl.
- Rayna - mosolyodik el a mindigmorcos hím és leteszi a nyulakat.
Megnyalja párja nyakát aztán leül és vidáman a kölyköket nézi. Aztán elkomorul arca, mint az égen a sötét felhők. - Láttam a közelben... egy hiúzt. Rayna... ez a legnagyobb hiúz amit valaha láttam! - kerekednek ki a szemei. - Megpróbáltam nekimenni, de elrohant... érzem, hogy nem az erejét használja, hanem az eszét... az ereje csak szükség esetére van neki. Vigyázz vele! A kölykök... - aggódva pillant a hempergő,guruló,nevető csöppségekre. - Aggódom értük. |
Az alfanőstény nem tudta hogyan került ide,biztosan csak egy újabb rém vagy jó álom lesz ez.Rayna legalábbis remélte,hogy amikor kinyitja a szemét,ájön hogy csak álmodik.
|
Kalandmester
A kaland témája a gyorsaság! Te ehelyett pont megálltál. Nem futnod kellett volna (vagy harcolni a medvével), de még így sem azt választottad. Sajnálom, nincs persh :S |
A nőstény morgolódik,és ismét éles fájdalom hasít a hasába.~Hát,ez nem jött be.~Jön rá elkeseredve,amikor a medve durva,hangos lépteit hallja közeledni.Gyorsan kitér,de nem sok esélye van már a menekülésre.A vonyítás is egy kétségbeesett "B"-terv volt,mivel odút nem talált.A táj egyhangú,mindenhol gyéren állnak a fák,nincs fű,nincs búvóhely,víz amiben elveszne a szag,vagy emelkedő,aminek Lily nekivethetné a lábát.De nem fogja feladni.A végsőkig küzdeni fog a medvével.Ismét görcs rántja össze a testét,erősebb,mint az eddigiek.Ebből rájön,hogy a medve valószínűleg egy manccsal lazán lemossa a pályáról.Ha a medve közelebb ér és meglátja őt,Lily megáll,és morogni kezd hangosan,vészjóslóan.Nem akarja hogy a medve lássa,hogy milyen gyenge.Szőre felborzolódik,fogait mutatja. |
Kalandmester
A fák szétszórtan állnak, a fenyők csupasz törzse vékony, de nagyon magas.
A medve amint meghallja a vonyítást megáll és fülel. Kíváncsi lett. Cammogva, még gyorsabban elindul Lily felé, legalább már pontosan tudja merre van a farkas. |
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
