|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:34 - |
A sivatag szélén nagyobb kősziklák állnak és azok szélén található egy tó. Amikor esik az eső itt mindig összegyűlik a víz és sokáig megmarad. Jó fürdőző hely.
Funkció: ivás, úszás
Zsákmány: inni jövő állatok |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Nadja komoly pofával, magasra tartott farokkal lépett a tóhoz. Orrát a magasba emelte. Meleg volt, de már hozzá volt szokva, ugyan a nyári hőség zavarta.
~ Szép vadászat lesz, sokan vagyunk. Biztos siker! ~ Szögezi le magában majd hátranéz. Elmosolyodik.
- Mi ez a búskomorság? Vadászni fogunk! Gondoljatok a finom hús ízére! Én már a számban érzem! - Mondja nekik biztatóan majd a távolba mered. - Indulás! - parancsolja és füleit hegyezve, hallgatózva, szimatolva keres egy nyomot.
 |
Bezor arrébb, a tótól messzebb várakozott. Kushadva várta a megfelelő áldozatát: egy ügyetlen nyulat. Ám a szerencse nem járt a mancsára, minimum fél órát kellett várnia. Ám ekkor egy vékonyka tapsifüles ugrándozott a tóhoz inni. Bezor már türelmetlen volt, kilőtt, hatalmas teste egész ruganyosan mozgott, bár mindkét állat nehézkes volt a meleg miatt. A nyúl így is lihegett, most elég lassan menekült a nagy hím elől, gyötörte a meleg. Bezort és átjárta már a hőség amíg várakozott, és már elszokott ettől az időjárástól, de tudta, hogy ezt a nyulat nem halaszthatja el! Hamarosan cselezve oldalra billent, a nyúl pedig elvétette az ugrást és pont szemközt a végzettel rohant: Bezor elkapta. Megrázta magát majd kifulladva elügetett az árnyékba, hogy visszahűljön.
//Bezor el.//
 |
Fontolóra vette a válaszát. - Hmm... megtalálsz fél holdtölte múlva ugyanitt, ugyanekkor. Ekkor kérni fogom a jelentésedet. - Biccent Eliának. - Sok szerencsét! - Kívánja, még egy utolsó düháramlatot visz a nősténybe szórakozásképp, majd felkuncog és lassan eltűnik a sziklák között.
//Saych el.//
 |
Végig hallgatta Saych mondandóját, majd egy pillanatnyi szünet után határozottan bólintott: igen, érti a feladatát és legjobb tudésa szerint fogja elvégezni. Lassan feltápázkodott a földről és megrázta magát, ennek hatására minden por és falevél lerepült róla.
- És hol talállak meg? Mármint hol keresselek? - Kérdezte a nőstény és látszott rajta, hogy indulásra készen áll már csak a másik farkas válasza tartja vissza. Ha megtudja a szükséges információkat már el is indul az Északi falka területére és felkutatja testvérét. |
- Jó,jó.
- Információ? Neem,neem... csak kérd meg, hogy álljon a mi oldalunkra. Vázold fel a tervünket, az okait... És, hogy mindig jelentsen milyen az alfahím kedélyállapota.
|
- Hát elég kockázatos, az Északi falka elég erős, bár egy hamis indokkal talán megúszhatom ha meglátnak. Rendben, megpróbálom megbeszélni vele. - Hangosan gondolkozott, de most nem érdekelte, hogyha a másik is hallja azt amin töpreng. - És pontosan milyen információkra lenne szükség? -
|
- Természetesen - biccent.
A Kréges sztorit átugorja, neki Biryomra van szüksége. - Kiváló,kiváló! Azt a Krég fazont majd megtaláljuk, de Biryom... egy falka tagja! Tökéletes. Nem tudnád rávenni, hogy kémkedjen nekünk?
- Nekem.. hát, talán megkérhetem Wacotát. Vakon bízik bennem - vigyorog ravaszan.
- Szóval? Tudnál beszélni Biryommal?
|
- Értem...később majd mesélj erről a bizonyos "megbízóról". - A hím kérdésére elgondolkozott. Nem biztos, hogy szerencsés bevonni a testvéreit. De Saych-nak igaza van, minnél többen vannak annál nagyobb az esélyük. - Van két testvérem. Kréget is száműzték velem együtt és még ott van az északi falkában Biryom. Más nincs... - Elia megkockáztatta a leülést, végülis a másik farkasnak nincs oka rátámadni és egyébként is szövetségesek. - Na és te? Tudsz valakit vagy valakiket akik esetleg mellénk állnának? -
|
~ IGEN! ~ kiáltott fel magában majd önelégultség ült ki pofájára. ~ Narged büszke lesz rám... végre! ~
- Ó, ha azt tudnád, kicsikém... - motyogta nagyon halkan. - Igen, van. Ő... hogyismondjam, a megbízónk. Hatalmas ereje van, de még régen leláncolták erejét, hogy ne pusztíthassa el ezeket az öntelt férgeket. Ki kell szabadítanunk és akkor nyert ügyünk lesz, de ezt csak akkor tehetjük meg, ha toborzunk még pár farkast - nem kell sok, lényeg, hogy minimum 2 falkából legyen 1-1 és mellettünk álljanak. Ismersz ilyen farkast? Szülők, barátok.... testvérek? - vigyorodik el.
|
- Elia - Jól végig gondolta a dolgot miközben érdeklődve méregette a másik farkast. ~ Végülis mi bajom származhat belőle? Majd mindenki hálás lesz, hogy megszabadítjuk Frosty Wood-ot az ilyen aljas dögöktől. ~ Ez a gondolat mosolyt csalt pofájára, de amint "magához tért" ismét komoly lett. Még egy pillanatig némán állt és úgy tűnt töprengett, majd sóhajtott. - Rendben. - Kezdett bele mondandójába. - Esetleg van valaki más, vagyis valakik akik még csatlakoznak hozzánk? - Érdeklődött és kicsit lazított merev tartásán.
|
- Én sem ismerlek téged, hát mi okom lenne megkérdezni? - ráncolja össze homlokát. - Természetesen csak barátian ajánlom fel. Nézz meg, tudnék én ártani neked? Válladig se érek - vigyorog a hím. - Saych a becsületes nevem - biccent.
|
- Mint szövetséges? Nem is ismerlek...honnan tudjam, hogy nem akarsz becsapni engem? - Kérdezte meglepetten a nőstény és mostmár szinte teljesen nyugodtan. Ez az ötlet elterelte gondolatát az alfáról és a két nőstényről így dühe is mintha egy szempillantás alatt elpárolgott volna...legalábbis egyrésze.
- Miért kéne bíznom benned? - Bármennyire is gyűlölte azt a hármat, valahogy ösztönösen tartózkodott attól, hogy ilyen merész dolgokba belevágjon. Hiszen ha becsapják könnyen otthagyhatja a fogát.
|
Saych magában ujjongott. ~Igen-igen! ~ Pofáján a vigyor már nem is lehetett volna nagyobb. - Úgy, ahogy mondod - biztatta bólogatva Eliát. Ám amikor a nőstény dühe egy fokkal lenyugodott az eléje tárult kép miatt, Saych felmordult. ~ Gmanäy, ha jót akarsz magadnak, maradj ki ebből az idióta illúzióiddal! ~ fintorgott majd rámosolyodott Eliára és eltorzította a képet: a száműzött Barlien visszatért, több farkas csatlakozott hozzá, akik őt még mindig tisztelték. És Héra is vele volt, elmenekült vele együtt. A párocska boldog volt és büszke. Együtt akarták legyőzni Eliát.
Ám ekkor Saych abbahagyta a manipulálást és megszólalt - Mit szólnál, ha csatlakoznék hozzád? Úgyis egy cipőben járunk (cipőxD) és talán együtt... képesek lennénk összetoborozni annyi farkast, hogy visszaállítsuk a rendet Frosty Woodon? Van is egy ismerősöm... - felcsillannak szemei.
|
Elia nem vette észre, hogy valójában a másik farkas csak fokozza amúgyis nagy dühét. Túlságosan elvakította az a sok érzés és ezek egyre inkább átvették felette az irányítást.
- Pontosan, ha így folytatják FrostyWood elpusztul. Nem, ezt nem hagyom. Rohadt kis dögök megfgotok fizetni ezért. Soha nem bocsátok meg nektek. - A nőstény úgy érezte mindjért felrobban, talán jobb is lett volna. - Barlien, Héra és Sierra. Az alfát elüldözöm, hadd éljen ő is száműzetésben és szégyenben. Héra és Sierra az aljas árulásért pedig omega rangra kerül. Majd mindennap megtépem őket, megtanulják majd hogy velem nem szerencsés szórakozni. - Elia mindent szépen eltervezett és a kép ami elétárult picit lenyugtatta.
|
Saych vigyorgott. Megkapta amit akart, a nőstény kiöntötte szívét neki. Saych tekintetét Elia szemeibe fúrta, nem engedte elfordulni. Dühöt vezetett át a nősténybe, haragra gerjesztette, minél nagyobbra a Nyugatiak iránt. - Micsoda senkiházi banda! Összefogtak ellened, igaz, drágám? Rühellem az ilyeneket. Ki nem állhatom. És még ők az alfák! Hol tart már a mai világ? Széégyen - csóválja meg fejét.
|
- A Nyugati falka alfája száműzött annak ellenére, hogy mindig mellette álltam, segítettem és tanácsokat adtam neki. Még mindig nem tudom miért tette azt amit. - Elia szívét ismét elöntötte a harag, utálat és düh. - Biztos Héra beszélte rá, vagy Sierra hazudozott össze-vissza neki. Amíg ők nem jöttek addig minden rendben volt. -
|
Felkuncogott, szemeit összeszorította. - A nevem nem fontos, de nem jelentek veszélyt rád. Ugyanolyan vagyok, mint te. Már nincs falkám - itt egy kissé szomorú képet vág majd a ravasz csillogás visszatér szemeibe. - Mondd, mi történt veled? Láttam, hogy dühös vagy. Magadra vagy aki miatt most itt kell lenned?
|
Riadtan hátrafordult, a hang amit hallott és a kép ami elétárult nem volt ismerős. Emlékeiben sehol sem találta a barnásas farkast. - Ennél fontosabb kérdés, hogy ki vagy te és mit akarsz? - Hangjában érezni lehetett, hogy a nősténynek egy kicsi is elég ahhoz, hogy a másiknak ugorjon. Pedig most nem hiányzik neki a harc. Így sincs helye itt, de ha még balhézik is. Sőt az is lehet, hogy a terület tulajdonosába botlott, ezért próbálta kicsit visszafogni magát.
|
Saych ismerte FWt, mint a mancsát. És a szaglása is kiváló volt. Még napokkal ezelőtt járt a nyugati falka területén, megjegyezte merre ment Elia. S most használva emlékezőképességét elsompolygott a tóig.
Megnyugodott mikor meglátta Eliát, képére kiült szokásos vigyora. Lassú léptekkel, ráérősen ment a nőstény felé, végignézve annak dühös csapását a tóba.
- Lám-lám, miért vagyunk ilyen dühösek? - Annyira jó volt kiejteni ezt a szót! Düh. Saych körbenyalta a száját, közben kíváncsian nézte a volt alfanőstényt.
|
Elia kicsit elszontyolódva ballagott a tó felé. A meleg leszívta minden energiáját de nem is volt baj, sőt a csalódottság és a düh annyira elöntötte adrenalinnal, hogy egy sziklát is széttudodt volna tépni. Fogai kimutatta, ahogy Barlien-re gondolt. Még mindig nem értette miért ette ezt vele és testvérével, de főként vele. A tóhoz lépett és kortyolt párat a hideg vízből, majd inkább a tükörképét bámulta. Nem tudta mit rontott el, sőt úgy gondolta mindent tökéletesen csinált mégsem értékelték. Jobb mancsát felemelte és dühösen a tóba "csapott". Morrogni kezdett de a hideg víz picit legnyugtatta.
|
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
