|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:30 - |
Száraz, forró sivatag. Egy helyre tömörülnek a fák amiknek inkább elszáradt leveleik vannak. Vigyázz a kígyókkal! Viszont arrébb, a hegyek felé haladva egy-két kisebb szarvascsorda is található.
Funkció: -
Zsákmány: kevés szarvas a hegyek felé menet |
[48-29] [28-9] [8-1]
Rauck már éppen megnyugodott volna, amikor legnagyobb megdöbbenésére Causle(!) sétált oda elé. Rauck nem tudott válaszolni a béta kérdésére, annyira szét volt esve. ~ Figyelmeztetnem kéne Midorit, hogy tűnjön el... ~ De erre nem volt lehetősége, így inkább enyhén lekushadt, és úgy próbált valamit makogni:
- Én... én semmit sem keresek... - felelte, de alig figyelt rá mit válaszolt, ugyanis az idegei darabokban voltak. Aztán rájött, hogy ez akár szemtelenségnek is hangozhat, úgyhogy hozzátett egy kicsit - Csak egyedül akartam lenni - végülis ez félig-meddig igaz volt, hiszen tényleg egyedül akart lenni, csak éppen találkozott Midorival... aki sajnos már nagyon közel járt ~Jajj, ne... Midori, menj el, menj el...~ De Midori nem ment el, hanem Causle háta mögött közeledett, halkan akár egy szellem ~ Ebből nagy baj lesz. Nagyon nagy baj ~ Rauck idegesen mélyesztette tappancsát a forró homokba, és azt kívánta bár elsüllyedhetne benne...
Midori alig tett meg egy kis utat, amikor meglátta az ismeretlen hímet, amint Rauckhoz közelít. Midori adrenalin szintje azonnal megnőtt, ahogyan egy kezdődő kaland illatát kezdte érezni a levegőben. Olyan halkan közelítette meg őket, amennyire csak tudta, nem törődve Rauck érezhető aggodalmával. Még pont halotta a hím szavait, és bátyja után rögtön Midori maga szólalt meg Causle háta mögül.
- A nevem Midori, nem Júlia. És én viszont téged kereslek. - Midori élvezte a helyzetet, ahogyan a hím megmerevedik előtte - Ez itt a Déli falka területe. Remélem sejted, hogy bajban vagy.
 |
Causle észrevette, hogy a másik kettő nagyon halkan beszél aztán a nőstény elindul valamerre. ~ Ennyi? Ennyi volt a találkozó? ~ gondolja megsemmisülten.
~ Hát jó. Eljött a faggatás ideje! ~ Causle úgy vélte itt az idő felfednie magát. Felkelt, méltóságteljesen kihúzta magát, hiszen nem akárki ő, az egyik legerősebb falka bétája!
Fennkölt kifejezéssel pofáján lassan odasétált Rauckhoz. - Mi a baj, Rauck? Itthagyott Júlia? - kérdi vigyorogva a támadót. - Megmondanád, hogy mit keresel itt? Mielőtt megkérdeznéd, én téged.
 |
Midori teljesen elbambult. Már nem látta a hímet aki követte Rauckot, talán elbújt valahol, hiszen tompán érezhető volt a szaga. Ám Rauck kérdése felrázta őt a mélázásból, neki a háta mögül fújt a szél, biztosan nem érezte a másik farkast, aki lehet, hogy csak méterekre volt tőlük, így minden szavukat hallhatta.
- Igen. Vagyis nem - Midori vett egy nagy levegőt, majd folytatta - Valaki követett igen, de most már nem látom. De érzem a szagát. Valahol itt van a közelben.
Mielőtt még Rauck kérdezhetett volna, Midori már válaszolt is:
- És nem, nem tudom hogyan néz ki. Túl messze volt amikor még láttam.
Ez egy érdekes kapocs volt kettejük között, sokszor megérezték a másik gondolatait.
Rauck megrémült. Ha valamelyik falkatag ideáig követte, az azt jelenti hogy... neki lőttek. Abban ugyanis biztos volt, hogy a falkájában ezt senki sem nézné jó szemmel, és ez elég enyhe kifejezés. De szerette volna tudni, hogy ki az akinek kíváncsisága vetekszik a húgáéval, és képes volt ilyen messzire eljönni utána.
- Midori - súgta, hogy még testvére is alig hallhatta - Tegyél egy nagy kerülőt, és keresd meg a farkast. Ha megtaláltad, jelezz! Ő az egyik falkatag, ne félj, nem hiszem hogy bántana - Nem mintha Midori bármitől is félne, de ezt azért hozzá akarta tenni Rauck.
Midori bólintott, és csendesen, mint egy árnyék, elsuhant hogy leleplezhesse a kíváncsi farkast. Rauck örült hogy a húga ilyen nagy specialista a lopakodásban, ez most pont kapóra jött.
|
Causle gondolatai elkalandoztak, gyártott magának egy előtörténetet; Midori és Rauck történetét. ~ Aha, szóval a nőstény nem tudta, hogy Rauck idejön. Akkor összeveszhettek és most Rauck megkereste, hogy kibéküljenek. Midori hmm... micsoda név! ~ közben képén folyamatosan nagy vigyor tartózkodott.
Még mindig hasalt, egy bucka elrejtette őt, de sajnos a szagát nem.
|
Amikor közelebb ért, felismerte az egyik farkast~De hát ez Rauck! Hogy került ez ide?~ Rauck szokás szerint túlizgulta a dolgot, legalábbis Midori így gondolta. Ő sosem vitte túlzásba az üdvözléseket, búcsúzkodni pedig nem is szokott. De azért egy picit odagörgölte fejét Rauckéhoz, hiszen nagyon rég találkoztak. Ez több volt mint amit testvére elvárt volna tőle, és Midori büszke volt magára amiért tud kedves is lenni. Ha nagyon akar. A másik farkassal egyenlőre nem foglalkozott, és Raucknak sem kívánta felhívni rá a figyelmét.
- Rauck! Honnan tudtad hogy itt vagyok? - érdeklődött a nöstény, titokban pedig az idegen farkast méregette. Úgy vette észre, hogy az is őket nézi a távolból.
Rauck nagyon boldog volt, úgy érezte mintha újra kölyök lenne. Minden gondolatát kitöltötte Midori. Nagyon imádta őt, és most végre megnyugodhatott hogy nem történt vele semmi baj. Ugyanolyan hűvös és távolságtartó volt mint mindig, de Rauckot ez sem érdekelte. Meggyőződése volt ugyanis, hogy ha egyszer talál magának egy hímet (aki képes őt elviselni), akkor meg fog változni. Midori feltett neki egy kérdést, és Raucknak rögtön eszébe jutott a falkatársa.
- Nem tudtam. Én... csak egyedül akartam lenni. De azt hiszem valaki követett.
Midori szeme megvillant. ~ Ó a drága húgom. ~ sóhajtott magában Rauck ~ Imádja a veszélyt. ~
- Midori, van valaki mögöttem? - kérdezte Rauck, ugyanis nem akart forgolódni, hátha el tudják hitetni azzal a bizonyos személlyel hogy nem vették észre.
|
Mikor átlépik a Nyugati falka határát Causle nyel egyet. Egyre jobban biztos abban, hogy Rauck nem engedéllyel teszi ezt. Így hát kötelessége követni falkatársát. Nos, az indok már meg is van.
A sivatag forrósága eltér a nyugati falka vizes területeitől. Causle zihál, nyelve szájából kint lóg, a homok perzseli puha mancsait.
~ A fene egye meg ezt a Rauckot, mégis minek jött ide? ~ morog magában, de az Istennek sem állna meg. Rauck nem néz hátra, Causle tudja, hogy a vadász tisztában van vele: Causle követi.
Tisztes távolban a támadótól Causle is megáll, figyeli. Causle észreveszi Rauck izgalmának okát: egy másik farkas közeledik feléjük. Nősténynek néz ki. ~ Aha! Rómeó és Júlia, üdv a valóságban! ~ vigyorodik el, ki akarja hallgatni a szerelmes párnak hitt farkasokat. De nincs hova elbújnia. Lehasal, reménykedik abban, hogy majd nem törődnek vele. ~ Íme a kiváló példa: mikre rá nem veszik a nőstények a hímeket. Sőt, egy délis nőstény! ~ Causle halkan felhorkant. Büszke arra, hogy már sikerült neki is pár délis nőstény fejét elcsavarnia, de tudja, hogy őket a legnehezebb és közöttük is van olyan akik olyasfajta életmódot folytatnak, mint Causle.
|
Midori magában bosszankodva próbált haladni a sivatagban ~ A fenébe ezzel a sok homokkal! ~ ezt nagyon utálta. Viszont a klíma épp megfelelő volt neki, imádta a forróságot. Kedvence az oázis volt, de most szeretett volna egyedül pihenni egy kicsit, a saját, titkos búvóhelyén, egy kis, maga ásta lyukban. Már nem volt messze céljától, amikor megmerevedett. A távolban egy gyorsan közeledő farkasra figyelt fel, akit egy másik követett. Egy valamiben biztos volt: Ők idegenek. De ahhoz túl kíváncsi volt hogy rögtön szóljon a falkának, így inkább a két ismeretlen felé vette az irányt.
Rauck már nagyon szomjas volt, és rémült is, hiszen ismeretlen területen járt. Nem tudta, hogy követi-e még őt a másik falkatag, de már ahhoz is fáradtnak érezte magát hogy megforduljon. ~ Nem érdekel, lesz ami lesz... ~ Kis hezitálás után megállt, és leült a forró homokba. Muszály volt pihenie. És akkor észrevette. Köpni-nyelni nem tudott, amikor rájött, ki tart felé. Midori. ~ A húgom... Tényleg ő az!~ Farokcsóválva ugrott fel, nem érdekelte hogy minden egyes testrésze tiltakozik. Ez akkor is Midori volt, neki kijárt az üdvözlés még félholtan is.
|
Száraz, forró sivatag. Egy helyre tömörülnek a fák amiknek inkább elszáradt leveleik vannak. Vigyázz a kígyókkal! Viszont arrébb, a hegyek felé haladva egy-két kisebb szarvascsorda is található.
Funkció: -
Zsákmány: kevés szarvas a hegyek felé menet |
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
