Témaindító hozzászólás
|
2012.03.07. 21:41 - |
Taumatawhakatangihangakoauauotamateaturipukakapikimaungahoronukupokaiwhenuakitana
barlang
NEM FÉRT KI A TOPIKCÍMBE! |
[27-8] [7-1]
With your wisdom inside me
Biccentett a nősténynek. -Köszönöm a bizalmadat- mondta halkan, és elfordította a fejét. Arréb sétált néhány lépéssel, és a messzeségbe meredt. Mostanában többet gondolt elveszített családtagjaira, mint általában. Mind hiányoztak neki kissé, leginkább talán az apja, Severo. Talán az idő megszépítette az emlékeket, de a hím Anubist is nagyon hiányolta, rivális bátyját. Ha újra láthatná őket...Persze kivéve az öccsét, a feketebundást, a gyilkost...Amikor Noris rágondolt, borzongás futott végig a gerincén. Nem, nem tartott a Nurdur bosszújától, de Rodin bosszújától annál inkább. Az a farkas kiszámíthatatlan volt és őrült, s talán még mindig életben van... Rémálmok kínozták Norist egy ideje, arról a napról, mikor végleg száműzte testvérét. Jó lett volna valakinek beszámolni róluk, könnyítenie a lelkén, de nem volt senki, akiben megbízhatott. Aki meg elviekben a párja volt...Noris kissé keserűen elmosolyodott, miközben a néma tájat fürkészte. Damona jégkirálynő. Minden tettét áthatja a tartózkodás és a merevség, hogy bízthatnának egymásban valaha is?
|
I'm gonna marry the dark!
Figyelmesen végighallgatta Norist, és ahogy egyre tovább fülelt, úgy kerekedtek a szemei nagyobbra. A végén elismerően bólintott, többre nem igazán volt képes. ~ Mindent számításba vett. Ez igen! ~ Hirtelen hátrált egy lépést, amikor észbekapott, hogy már megint mosolyogni készült. Dühös lett, a szemöldökét ráncolta és nem szólt egy szót sem. Balra nézett, kiválasztott magának egy kényelmes sarkot a jégtömbök között és odasétált lefeküdni. Nagyot szusszanva dobta le magát a földre, fejét mancsaira hajtotta. - Rendben. Ha te nem aggódsz, akkor én sem - alulról felpillantott Norisra, akár egy kiskölyök. Nagyon szép szemeit csak a hímre szegezte. - És ha mi nem, akkor a falka sem fog. |
Meglepetten felcsapta a füleit, mikor Damona hozzáérintette az orrát, de aztán elmosolyodott. A rideg nősténytől nem volt megszokott effajta gesztus.
-Biztos igazad lesz-mondta, és tűnődve figyelte az ezüstbundást, ahogy kiüget a barlangból. A vonyítása gyönyörű volt, zene a hím füleinek, még mindig mosolygott ahogy hallgatta a hívószót. Kár, hogy olyan fagyos természetű...Jól meglehetnének, ha a lány adna neki esélyt. Magában sóhajtott egy aprót és úgy válaszolt.
-A Nurdur eléggé szétszórt falka volt. Bár sokan voltak, nem képeztek egységet, sem területi, sem falkai szempontból. Viszonylag újnak számítunk a terepen, ezért nem hiszem hogy megtámadnának minket. Nem tudják, mennyire vagyunk erősek, mennyire vagyunk ismerősek az ehhez hasonló vidékeken. Szerintem egyenlőre még figyelnek, és megpróbálnak minket kiismerni.De egyébként sem tartok a bosszújuktól...A hely, ahová vándorolni kényszerültek, közel sem olyan jó mint a mi területünk. Itt könnyedén meg tudunk erősödni és visszaverhetjük őket-mondta pozitívan állva a dologhoz. |
I'm gonna marry the dark!
Látta Noris idegességét, magában megforgatta a szemeit, a külsején azonban csak merevség látszódott és rideg tekintettel bámulta a másikat. Aztán egy belső sóhaj kíséretében odalépett a hímhez, leheletnyit megérintette az orrával Noris szája sarkát.
- Azt gondolom... - ahogy kifújta a levegőt, az nagy valószínűséggel csiklandozta Norist -, hogy mindjárt megérkeznek - Egy hirtelen mozdulattal elfordult az alfahímtól és kiügetett a barlangból. Körülnézett, az eget is megvizsgálta aztán vonyítani kezdett. Hívószó volt, hosszas és magas hang. Végeztével a messzeségbe bámult és lazán elmosolyodott. - Portyáznak. Jól teszik. A terület már a miénk, de ezt a régi falka nem igazán tolerálja. Mi a véleményed erről? Nem félsz a bosszújuktól? - pislantott Norisra. |
Damona mellett haladt, zajtalanul, fejé magasra emelve. Néha beleszimatolt a jeges levegőbe, de nem igazán érzett semmit a tömény vérszagon kívül, ami a vadászatból még rajtuk ragadt. Karmai koppantak a jégen, ahogy előresétált, ezen kívül dermedt volt a csend. Túlságosan is. Noris szívébe aggodalom markolt: hol lehet a falkája? Merre járnak? Amikor Damona megbillentette a fülét, a hím aprót biccentett. Tekintetében megcsillant az idegesség, ahogy az alfanőstényre pillantott.-Mit gondolsz, hol van mindenki?-halkan beszélt, mint általában az ilyen rideg és magányos helyeken. Noris meggyőződése volt, hogy a Télisten nem szereti a zajt és a lármát, és ő ezt mindig alázatosan tiszteletben tartotta. Amúgy sem volt az a harsány típus... |
I'm gonna marry the dark!
Damona rosszat sejtve lépett a barlangba, mancsa óvatosan szinte alig érintette a talajt. Minden egyes zajra megállt és fülelni kezdett. Most is így tett. Egy vízcsepp hullott alá, hangosan mégis könnyedén ért földet. Damona lélegzete kis pamacskákban távozott a szája körül. A hideg megpróbált behatolni a bundája alá, de hatalmas ezüst burkolat nem engedte. Ujjai elváltak egymástól, ahogy ránehezkedett a jégre. Szimatolni kezdett. Kisvártatva hátrafordult, megbillentette bal fülét. - Tiszta! |
Taumatawhakatangihangakoauauotamateaturipukakapikimaungahoronukupokaiwhenuakitana
barlang
NEM FÉRT KI A TOPIKCÍMBE! |
[27-8] [7-1]
|