|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.26. 20:08 - |
FAGYOTT FENYVES
Préda: rénszarvas, őz, nyúl, vaddisznó
Időjárás: hűvös, hideg |
[31-12] [11-1]
RÉNSZARVAS
Egy kisebb csapat karibu legelészett a fenyves környékén. Nemrég váltak le a csordától, mivel az egyik öregebb tehén fájlalta a lábát. Két fiatal zárta közre és füleiket antennaként emelték a magasba. Ha az egyikük lehajolt kutatni pár friss, zsenge tavaszi fűszál után, a másik helyette emelte fel a fejét. Az idős tehén zavartalanul lefeküdt a hóba és hemperegni kezdett. Élvezték a tavasz új illatokkal teli kellemes szellőjét, a Nap lágy cirógatását. A fiatalabbak figyelme is inkább bendőjük megtömésére irányult.
|
|
 Damona szőre egy pillanatra felborzolódik, de hamar lelapítja és üresen pillog. ~ Hogy képes ennyire vidám lenni? ~ Őszintén szólva, Damonát zavarja ez a sok pozitív energia. - és a hő a központi fűtésből xD - Túlságosan hozzászokott a merevséghez, a falkatagok bizalmatlan pillantásaihoz, és erre Noris... képes úgy viselkedni, mintha puszipajtások lennének. Már csak az hiányzik a képből, hogy Damona elkezdje csóválni a farkát és belehemperegjenek a hóba, mint két buta kölyök...
Megvetően horkant magában.
Kívül pedig bólint, majd a nyúlhoz lép és egy-két kaparással betemeti hóval. ~ Később visszajövök érte ~
Felcsapja a füleit és Norisra néz.
- Uraké az elsőbbség. |
 Nehezen állja meg, hogy ne vigyorogjon,ahogy Damona bamba képét figyeli.~Álmodozó kisasszony~ Nyilvánvalóan megint a múltban jár...Abban a titokzatos múltban. Egyszer Noris úgy is rá fog kérdezni, akkor is ha nem kap választ.
-Na, végre egy kis mosoly-cukkolja kedvesen a nőstényt.
-Ezt felírjuk a kéménybe-kacsint rá, majd beleszimatol a levegőbe. Bár messziről, de ígéretes préda szagát érzi.
-Szarvasvadászatra gondoltam-mondja csevegő hangnemben.-A falkának szüksége van húsra, és a tavasz szarvasok tekintetében is kegyesebb hozzánk- bár Noris nem rajong az ölésért, most, ebben a pillanatban úgy érzi, hogy szívesen belevájná a fogait az élő húsba. Talán a tavasz miatt neki is forr kissé a vére. |
 Noris szónoklata közben Damona a sugárzó Nap felé fordítja szép fejét, és elmereng a távol ragyogó fényében. A tavasz. Igen, úgy van, ahogy Noris mondja. ~ Régen én is éreztem ~ Lehunyja a szemeit és csendben áll.
Előbukkannak képek a nyári melegről a Keleti falkánál. Emlékszik, még Chrocanttal kergettek két mókust, ó, milyen ijedten rohantak fel a fákra! És a fák! Tele voltak ilaltos virágokkal és termésekkel...
Damona megremeg. ~ Nem... akarok... arra.... gondolni! ~ szorítja össze a száját, majd bambán Norisra mered. Kérdeztek tőle?
- Öö... -
~ Ja, vadászat! ~
- Nem szándékoztam, de ha bármilyen segítség kell, én készen állok - egy apró mosoly suhan át az arcán. |
Valami ilyesmire számított. Tipikus Damona.
-Nos, a tavasz, az inkább egy életérzés-fejtegeti.-Egy szívdobbanás, egy bizsergés, ami szertefut végig az ereiden és új erővel tölti fel a lelked. Egy új virradat, egy új élet kezdete, a fény ígérete. És ez szerintem csodálatos. Hiába élünk itt fenn Északon, én itt is érzem. Ezt a meleget nem a fizikai valóddal kell megélned, hanem ott belül.-ha lennének olyan jó kapcsolatban, akkor Noris most rátenné a mancsát Damona mellkasára, oda, ahol a nőstény szíve dobog, de nem teszi. Csupán továbbra is tartja a szemkontaktust.
-Egyébiránt nem állítom, hogy nem jó a hideg.Ellenkezőleg. Észak az életem-jegyzi meg egy mosollyal az álmodozó. Tekintete Damona prédájára siklik.
-Szándékozol még tovább vadászni?-érdeklődik. |
A "kedvesemre" megrebben a füle, de Damonán még mindig egy érzelem sem észlelhető. Akár egy buta kölyök, akinek nem járnak gondolatok a fejében, csak bámul előre. A kérdésre elfordítja a fejét és kinéz magának egy pontot a hóban. Meredten nézi.
"Én jól vagyok, mint mindig" Damona magában felhorkant.
Kisvártatva visszafordul partneréhez.
- Mi a jó a tavaszban? A meleg? Mi nem kapunk belőle. Miért nem jó a hideg? Az jár nekünk - kíváncsian, vizslatóan pislog Norisra. |
Halkan elneveti magát.
-Ennél semmitmondóbban nem is tehetted volna fel ezt a kérdést, kedvesem-jegyzi meg. Tekintete kutatóan mélyed Damonáéba, és vidámság csillog benne.
-Egyébként én jól vagyok, mint mindig. A tavaszról álmodtam, arról, hogy minden újjáéled és felfrissül. Mi lehetne szebb jel a falka jövőjére nézve?-nagyot ásít, és kinyújtóztatja lábait.-Gondold csak el...A hosszú tél után ránk fér egy kis melegség. Mindenkire.-puhatolózva tekint Damonára. Vajon ez a nőstény mindig ilyen volt? Szó se róla, érti a dolgát, de Noris nehezen viseli hogy olyan érzelemmentes.-Te várod már a tavaszt, hölgyem?-teszi fel könnyedén a kérdést, miközben körbenéz. Ha az orrába zsákmány szagát hozná a szellő, akkor Noris már készen is állna hogy kövesse az illatot. Persze közben Damonára is figyel. |
Az alfahím bukkan fel a fehér fenyők mögül, Damona megnyugodva leereszti a farkát. Követi a szemeivel az eléje lépő hímet, majd annak szavai után lassan leteszi a nyulat a hóba. Némán álldogál, a mancsait nézi, majd pár perccel később felemeli a fejét és végre hajlandó megszólalni:
- Jó reggelt neked is! - mondja alig hallhatóan.
Biccent egyet a dícséretre, orcáján semmilyen érzelem nem fedezhető fel.
Felemeli a fejét, félrebillenti és egyenesen Noris képébe néz, mozdulatlanul mered a fekete szembogarakba. Mintha meg akarná babonázni, mintha olvasni akarna belőle, mintha manipulálni akarná... De Damona minden szándéka tiszta. Nem engedi el Noris tekintetét, így szól:
- Hogy vagy? - Az alapvetően barátságos kérdés most üresen hangzik... |
Az alfahím csendes árnyként bukkan fel, nem olyan messze Damonától. Noris is vadászni jött, nem csevegni, de látja hogy a nőstény már észrevette. Nagy nyugalommal lecövekel, és végigméri a vértől csöpögő szájú Damonát a nyuszival a fogai között. Hát persze...Ő még nyomát se látta zsákmánynak, de az alfanősténynek sikere van. Hisz kiváló vadász. Noris ajka egy kis mosolyra húzódik.
Egy pár pillanatig mérlegel, hogy most odamenjen-e vagy sem. Tudja jól, hogy a nőstény nem szereti ha ilyenkor megzavarják, és egyébként is, alig ismerik egymást. De meglehetősen hülyén jönne ki, ha most fogná magát és csak úgy elmenne. Meg hát, az sem ártana ha a fagyos hangulat kissé felengedne köztük...Mégis csak ők az alfapár.
A szokásos lassú, kényelmes lépteivel sétál oda Damonához, majd megáll előtte.
-Jó reggelt.-köszönti egy kedves mosollyal.-Látom, te nem lopod a napot. Szép fogás-mondja elismerően a nyúlra sandítva. |
Csendes mozdulatlanság. A hó a 3 méter magasságot is eléri, a fák törzse magasan beborítva.
Vakító fehér alsó ágak között egy mancs jelenik meg. Finom, lassú mozdulattal rakosgatja lábait a vadász. Ha úgy érzi, most nagyot roppant a hó, megáll és türelmesen vár. Semmi sem mozdul.
Ekkor egy bak nyúl ugrik ki az odújából, idegesen csapkodja a füleit és hevesen mozgatja az orrát, összekuporodva figyel. Keresi a veszélyt, mert akkor bizony ma ki nem mozdul otthonról.
Damona leengedi a fejét és kiles az ágak közül. A pokolba is, túl messze van! Mire odaér, a nyúl már rég hetedhét országon túl.
Ám a tavaszi illatoktól ittas, óvatlan nyuszi máris közelebb ugrál hozzá. Egész télen borzongott és az üregében kuksolt, ki szeretné használni a tavasz érkeztét és minél előbb finom falatok után kutatni.
Damona csak erre a pillanatra várt. Egy hosszú, megnyúló vetődéssel ugrik a havasi nyúl felé, akár egy macska. Csakhogy az ugrás végén nem karmait, hanem a száját nyitja ki és egyenest a megdöbbent nyuszi előtt landol. A tapsifüles menekülni kezd, de már elkésett. Damona utána "nyúl" és ráharap a gerincére. Halk roppanás. A nyuszinak vége.
A vadászat rövid izgalmától lihegő Damona hátranéz, szájában zsákmányával. Nagy porhót kavart fel ugrása közben, látszik a nyúl halálának helye. Vörös vércseppek pöttyözik a havat Damona lába előtt.
Az alfanőstény idegesen körbenéz. Úgy érzi, valaki a közelben jár. Már pedig utálja, ha vadászat közben figyelik. |
FAGYOTT FENYVES
Préda: rénszarvas, őz, nyúl, vaddisznó
Időjárás: hűvös, hideg |
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Damona szőre egy pillanatra felborzolódik, de hamar lelapítja és üresen pillog. ~ Hogy képes ennyire vidám lenni? ~ Őszintén szólva, Damonát zavarja ez a sok pozitív energia. - és a hő a központi fűtésből xD - Túlságosan hozzászokott a merevséghez, a falkatagok bizalmatlan pillantásaihoz, és erre Noris... képes úgy viselkedni, mintha puszipajtások lennének. Már csak az hiányzik a képből, hogy Damona elkezdje csóválni a farkát és belehemperegjenek a hóba, mint két buta kölyök...