|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 21:56 - |
|
[31-12] [11-1]
Kalandmester
Hirtelen a bogyók eltűnnek Nira szájából. Az álom megakadályozza Nira cselekedeit. Bogyók? Hiszen tűz van! Az összes megperzselt hamuvá vált. Talán az a sötétvörös, az masszív és meg megmaradt. De hogyan tovább? A fák Nira körül már mind égnek, hatalmas lángcsóvák nyújtózkodnak az ég felé, az eső már abbamaradt. Ágak reccsennek, dőlnek a földre hamut fújva fel a levegőbe. Fojtogató, meleg a levegő. Innen menekülni kell mielőtt az összes menekülő út el lesz zárva! De mi legyen a barna farkassal? |
NIRA - DÉLI FALKA - SÁMÁN
Mikor a tűz lassan alábbhagy Nira hatalmas megkönnyebülést érez, holott még mindig nagy a gond. De legalább, már tudja, magát mentheti, ha esetleg a barnát már nem tudná. Eddig ez is bizonytalan volt...~Gyerünk Nira...ez csak egy próba, amit Trebut állított elém. A hitem próbája.~ Győzködi magát gondolatban, és mintha ebből erőt nyerne sikeresen átvonszolja a barnát és magát a faágon. Érzi, hogy néhol megperzselődik a bundája, és éles fájdalom mar belé itt-ott, de ez rögötn el is múlik. Nem törődik vele, csak arra figyel, hogy a hideg, csípős levegőből minnél többet a tüdejébe szívjon. Azonban még mielőtt túlságosan megnyugodna, a barna farkas hirtelen rosszabbul lesz. - Tenni kell valamit... - Motyogja magának, hatalmas szemeivel a haldokló farkasra meredve. Gyorsan előkaparja az agyából gyógytudományát, és elinal egy kis gyógyfűt keresni. Nem messze meg is találja a keresett füveket, amikből párat gyengéden leszakít, és a szájában viszi vissza a farkashoz. Először a külső sérüléseket kezeli, majd ismét elszalad egy különleges, sötétvörös bogyóért, ami elvileg segít a vérzésen, és jó a belsővérzésekre. Visszatérve nagy nehezen megpróbálja leerőszakolni a barna bundás torkán a bogyókat, miközben szorgosan fohászkodott az istenekhez, de leginkább Trebuthoz. |
Kalandmester
Az ág ég még egy darabig majd teljesen hamuvá lesz így tiszta a kiút, ám vigyázni kell a forró hamuval. A barna farkas pillái megrebegnek, mintha ébredezne majd feje újra lekókad. A tűz egyre csak terjed, az odúra dőlt fáktól pedig föld szóródik Niráékra. A farkas felhörög és vér bugyog fel a száján. Meg fog halni ha Nira nem segít rajta! |
NIRA - DÉLI FALKA - SÁMÁN
Nira egyre inkább ideges és zavart lesz. A folytogató, erős füsttől kezdi úgy érezni, hogy szédeleg, sőt, talán már inbolyog is, csak ő nem észleli. A nem messze ropogó tűz pedig páni félelmet kelt benne. Még mindig erősen küzd a barna farkassal, próbálja vonszolni, de a barlang hirtelen nagyon szűknek tűnik. Mikor már a barlang szájánál járnak, hirtelen egy égő ág dől a kijárat elé, megperzselve a két farkas bundáját. Nira rémülten hátraugrik, farkát magaalá húzva felnyüszít, de miután kezdeti félelme elmúlik visszasiet a farkashoz. Fürgén egy kis földet kapar az ágra, hogy a tűz lohadjon, majd újra megfogja a farkast, és cipeli tovább.
|
Kalandmester
A barnás farkas elég nehéz és nincs is eszméleténél, hogy segíteni tudna Nirának. Az odú pedig elég szűkös. Hát még a kijárat. Megint csattanás, ropogás és, hogy még rosszabb legyen ez az álom egy égő ág dől hirtelen az odú elé, keskeny kijutási utat biztosítva. |
NIRA - DÉLI FALKA - SÁMÁN
Amikor hirtelen furcsa nyöszörgést hal a barlang mélye felől ijedten összerezzen, és megpördül a tengelye körül, hogy láthassa az idegent. Meglepetésére egy elég rondán kinéző, beteg, barna farkast pillant meg. Már indulna felé, amikor kintről rémes csattanás üti meg fülét, mire újra összerezzen, kicsit fel is vonyít. Azért kinéz a barlang elé, és ijedten veszi észre, hogy egy villám csapott be nem messze a barlangtől. Egy pillanatig zavarában rögtön megindulna kifelé, de aztán eszébe jut a barna farkas. Meg kell mentenie! Őrült gyorsasággal - amit valószínűleg a félelem hozzott ki belőle - odalép a másikhoz, megragadja a nyakánál fogva, és vonszolni kezdi a barlang szája felé. ~Most legyeket hozzám kegyesek istenek!~ Fohászkodik magában, morogva ráncigálva a nehéz testet. Erősen reméli, hogy lesz olyan gyors, és kijut, mielőtt a tűz túlságosan is elterjedne.
|
Kalandmester
Ahogy bent üldögél nyöszörgés hangja üti meg a füleit. Ha hátrafordul egy cakkos fülű, szaggatott bundája, véres, eszméletlen, barna farkast pillant meg. Nagyon rossz állapotban van. Ha Nira felkelne és elindulna egy hatalmas csattanást hall. Meg kell néznie mi az! Ugyanis füstszag terjeng. Ha kinéz borzalmas dolog fogadja: egy villám belecsapott a közeli fába ami égni kezdett és a tűz terjed...
Most mit tegyen? A maga épsége vagy a másik farkas épsége a fontosabb számára? És ha a másiké, hogyan menekítse ki a szűk odúból mielőtt a tűz teljesen szétterjed? |
NIRA - DÉLI FALKA - SÁMÁN
Lassan kezdi magát otthon érezni a helyen. Minden olyan harmóniában volt egymással, amiről Nira mindig is álmodott. Olyan érzése támadt, hogy valami szent helyen jár: gondolkodni sem volt kedve, csak nézni a csodás tájat. Élményrombolóként azonban hirtelen megérkezik az esőnek első kis hírnöke, ami egyenesen a nőstény fekete orrára cseppen. Bár Nira szereti az esőt, ázni kevésbbé szeret, és mikor meglát egy kényelmesnek tűnő odút, sietős léptekkel megközelíti. Mikor beér a barlangba röviden megrázza a bundáját, amibe néhány esőcsepp ragadt meg, és leül. |
Kalandmester
A madarak csicsergése barátságos befolyást nyújtott Nirának. Kedves helynek tűnt. Ahogy sétál mókusok rohangálnak el mellette, néha egy-egy rovar felciripel.
Ahogy felnéz az égre meglátja, hogy borús az ég. Hamarosan dörgést hall majd egy nedves csepp pottyan az orrára. Esni kezd az eső. Hirtelen meglát egy odút nem messze tőle. |
NIRA - DÉLI FALKA - SÁMÁN
Furcsán szédelegve kelt fel. Egy hatalmas fa tövében feküdt, az oldalán, amit a sápadt nap sütött. Még sosem látta ezt a helyet, de tudta, hogy álmodik, mégis mindent olyan valódinak érzett. Kedve támadt sétálni egyet, így röviden talpra küzdötte magát, nyújtózott egyet, és elindult a furcsán kihalt területen. Orra a levegőben szimatolt, farkát merészen feltartotta, fülei a legkisebb zajokra is meg-meg rezzentek. Mikor már pár méterrel elhagyta a hatalmas fát, megállt, pofáját az égre szegezte. Valamire várt, de úgy, hogy nem tudta pontosan, mire és miért is vár.
|
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
