|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 21:57 - |
|
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Kaveh enyhén émelyegve eszmélt. Nem tudta igazán merre van, és az itt uralkodó félhomály nem is segítette a tájékozódásban. Mikor mélyet szippantott a levegőből, a pára fojtogatni kezdte. Idegesen megrázta a fejét és felállt. Kissé szédült, de legalább az émelygés alábbhagyott, gyomra nem dobált többé szaltókat.
Bizonytalanul tett pár lépést, a napot, vagy a holdat kereste. Nem éjszaka volt, legalábbis így érezte, hanem csak valami elemi gonoszság lengte be a területet.*
- Ó, , segíts meg... - Lehelte maga elé, és nem annyira hangjában, semmint ugyan ennek a mondatnak a gondolatában volt sok erő. Inkább szívével kívánta mindezt, mint szájával, de megnyugtatólag hatott kimondani a szavakat.
Idegesen pillantott körbe, érzékei egyre inkább kiélesedtek. Nemsokat látott, orra és füle azonban lényegesen több információt volt képes befogni.* |
Vörösödő szemek, szájnyalogatás...baljós. Jenn megrezzent mikor felkiált. Hátrál ismét s undorodva húzza el száját. Fél-e? Igen...de nagyon nehezen tudja levetkőzni azt amilyen.
-Fogd vissza magad! Miért hazudnék egy idegennek?- kérdezte felemelt hangon ő is. A vörös szemek szinte égették az ő narancs íriszét, de peóbálta állni a pillantást, mintha nem félne...mintha nem félne eléggé. |
Kalandmester
A hím öblösen fenevet majd elhátrál.
- Egy eltévedt gyöngyszem... még jobb! - nyalja ismét körbe a száját és szemei bevörösödnek.
- Hazudsz! - kiált rá hirtelen. - Tudom, hogy Anacchet küldötte vagy! |
Meg is érkezik a várva várt vendék. Szürke teste pár centiméterrel a föld felett lebeg. A vörös nősténynek ez már furcsa volt. Hátrált még egy lépést de a fénycsóvával körülvett farkas közeledik s mikor orra hozzá ér szinte a bétáéhoz felmorran.
-Eltévedtem...- nem túl bő szabú. Főleg nem idegenekkel...pedig most lehet jobban tennék ha engedne arroganciájából. |
Kalandmester
Ugyanaz a hím farkas jelenik meg Jenn előtt, mint ami nemrég Midorit piszkálta. Átlagos szürke farkas... kívülről.
20 centivel a föld felett lebegve érkezik Jennhez, annyi fény jön vele, hogy Jenn láthatja őt.
- Ó, még egy kincs! Elmegy az egyik, jön egy másik... - nyalja meg a száját.
- Mi járatban a legrosszabb területen, ahova csak kerülhetsz? - suhan Jennhez oly közel, hogy orruk szinte összeér. |
Már késő... korom sötétség veszi körül s csak két piros szempárt lát közeledni felé, na meg az égtelen hangot. Lejebb ereszti fejét, hogy ha belé is kap az állat ne a szemét kaparja ki, de az tovább is repül. Feljebb emeli fejét, de nem teljesen...
Rémisztő...sehol senki, és semmi...vagy mégis? Ismeretlen szag csapja meg orrát s szinte rögtön kezd is hátrálni. De minek? Lehet épp onnan 'támadnak'. |
Kalandmester
Mintha egy hatalmas stadionban lekapcsolták volna az összes villanyt. Korom sötétség... ijesztő hangok... mi a fene ez?
A varjú vörös szemeit Jennre szegezi. Felborzolja tollait, károgva Jennek támad, de csak belekapaszkodik annak hátába, sebet nem ejtve tovarepül. Figyelmeztetés... rossz ez a hely.
Jenn nem lát, nem hall. Csak szaglása hívja fel a figyelmét arra, hogy valaki közeledik.
|
~Biztos vagyok benne, hogy erre van...~ morogta magában s orrát a földhöz tapasztva észre sem vette, hogy ez már nem az Északi terület.
Egy mókus szaladt végig előtte s hirtelen megrezzent az ismeretlen terep láttán s a gyors állattól. Meglepődött.
Lehet mégsem erre van amit ő keres? |
Kalandmester
A farkas elengedi Shikit, de nem ugrik ismét támadó pózba. Elmosolyodik majd ismét kámforrá válik.
Kivilágosodik a terület, a virágok bontják szirmaikat, madarak csiripelnek. Egy fénylő farkas lép Shikihez a lágy füvön.
- Bár azt hittük, Shiki, rögtön segíteni próbálsz majd elgyötört társadon, megdícsérünk, mert végül harchoz folyamodtál. Minden farkasnak tudnia kell, még ha nem szeret is!
A farkas eltűnik és Shiki felébred.
Grat :) 5# |
Mostmeg hova tűnt? Kérdi Shiki,majd hátrapillant. Valaki hátrafelé húzza. Körmeit a homokba mélyeszti,hogy az idegen ne tudja továb húzni. Hátsó lábával megpróbálja megrugni a támadóját,ami többá kevésbé sikerült...
Felkecmereg a földről,majd a farkasra morog. |
Kalandmester
Ismét eltűnik Shiki, de a farkas már rögtön meg is perdül. Most ellensége ugrik felé, de az álomlakos hirtelen eltűnik, köddé válik. Shiki mögött jelenik meg, ráharap annak farkára és maga felé húzza. |
-Harcoljak?-kérdi Shiki. Ő is egyetért azzal,hogyha nem harcol halott így ő is komolyan veszi ezt...
Kitér a farkas támadása elől. A farkas épp mögötte van a támadás után ugyanis ott landolt. Shiki gyorsan megfordul,hátulról a farkasra ugrik. A földre dönti. Száját a farkas nyakához teszi ahogy az már a földön fekszik. Lábaival leszorítja,hogy netudjon mozogni,ő maga pedig bocsánatkérő szemekkel néz a farkasra.
-Megöljem?-kérdezi magát Shiki amire választ sem vár. Gondolkozik pár percet,majd tekintetét a farkasra szegezi.
-Legyőztelek ennyi nem elég?-kérdezi... |
Kalandmester
- Harcolj, harcol, harcolj... - visszhangzik Shiki fejében.
A farkas újra megmutatja fogait Shikinek és már ugrik is a másik felé. |
Shiki vállában a fájdalom egyre erősödött. A farkas felmorrant. Nem tudta mire vélni ezt a gyors hangulatváltozást. Lihegve felkecmergett a földről. Egyenesen a farkas szemeibe nézett. Nem állt szándékában rátámadni egy farkasra, aki már így is halott. Vagy mégsem..? A szél még mindig nem mozdult. A nap nem sütött. A köd is takarta a farkast. Sötét bundája beleolvadt a környezetbe. Az ijesztő hely egyre sötétebbnek hatott, ahogy kezdte megérteni mi is történik. Lehetséges, hogy álmodok? Nem az lehetetlen. A fájdalom valóságos. A vállára meredt a fognyomok tényleg ott voltak. Megnyalta a sebeket. Elhúzta a száját. Ez az öregember meg halott lenne? De miért támadt rám hirtelen? Miért, ha egyszer én nem is csináltam semmit? Hogy lehet, hogy azt mondta "halljátok?"? Többen is vannak ezek a szörnyek? Az bizony nagyon valószínű. De ha meg akart támadni, akkor miért nem kezdte úgy az elejétől,hogy ilyen igazi farkas alakban nekem támadt volna? Ezt nem értette Shiki. A farkasra morgott. Füleit hátracsapta. Nem tudta mit tegyen. Régebben harcolt már,de még nem volt dolga komoly ellenfelekkel az erdő állatait kivéve...
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte Shiki morogva... |
Kalandmester - Midori
Hirtelen fénysugár tör ki Midori környezetében. Vakító fehérség, a csillagból árad. Midori támadója kivilágosodik, sötét bundájából patyolatfehér lesz. Mosolyog, rákacsint Midorira majd eltűnik.
Elviselhető fénnyé válik a vakító, egy szárnyas farkas lépdel Midorihoz. - Midori. Bátorságod, csípős nyelved sokat segíthet az életben, de mindig van egy határ ahol meg kell hunyászkodnod mások előtt. Ezt most szépen megtetted. Trebut büszke rád - A farkas kitárja szárnyait majd futva elrugaszkodik és Midori felébred.
Grat! :) 7# |
Midori látta a fényt, és azt is, ahogyan eltűnik, és ő újra védtelen maradt. ~ A fenébe! Most mit csináljak?! ~ Csak arra tudott gondolni, hogy még élni akart. Nem tudta, hogyan került ide, és azt sem, hogy hazajut-e még. De ő akarta. Akarta még látni a testvérét, és elakarta mondani neki, mennyire sajnálja, hogy mindig olyan ridegen viselkedett vele, miközben belül annyira szerette őt. Meg akarta keresni az anyját, hogy megtudja, miért hagyta őket egyedül, miért nem jött velük azon a szörnyű napon. És... bármennyire nehezére esett is beismernie, még látni akarta Causle-t. Csak egyetlen egyszer.
- NE! - ordította el magát, mivel nem látott más kiutat, hiszen semerre nem tudott mozogni, így csak lekushadt, hogy az ugrás ne őt érje - Kérlek, ne!
Midori fogait összeszorítva, próbált nem vicsorogni, de benne még mindig ugyanaz a tűz égett, és majdnem újra kiegyenesedett, hogy a farkas képébe ordíthassa, mit gondol róla. De nem tette.
 |
Kalandmester - Shiki
A farkas nyálcsorgatva, vicsorogva megfordult és hirtelen felugrott a levegőbe majd Shiki felé repült és a farkason landolt. Fogait annak vállába mélyesztette. ~ Nincs menekvés! ~ sugallta Shikinek, mert nem beszélt, csak Shiki a fejében halhatta mit mondott.
Fogai mélyen belevágtak Shiki húsába. A farkas elengedte, megnyalta véres száját.
Kalandmester - Midori
Kitérnek támadása útjából. Midori nehezen bújhatott egy fa mögé, mert gyakorlatilag semmit sem lát, olyan sötét van és... üresség.
Sípolva felnevet, látni lehet ahogy a száját nyalja és beleremeg a nevetésbe. - Jaj, Trebut! Ó, védj meg nagyhatalmú Istenem! - változtatja el a hangját gúnyolódó vékonyra. - Hol van itt Trebut, hogy megvédjen? És a csőcseléke? Hol? Csak te vagy itt! Meg én... ketten! Ha lenne egy csöpp eszed, rájönnél, hogy cserbenhagyott! Nem is létezik! De én igen, hiszen itt állok előtted! - Egyre közelebb lépdelt Midorihoz, sarokba szorítva a nőstényt két - hirtelen megjelent - szikla elé. Bőrét felhúzta tűhegyes, nagyra nőtt agyarairól. - Látod ezeket itt? EZ A HATALOM! - kiáltja majd nekiugrik Midorinak.
Ha tudna.
Egy apró, fényes csillag jelenik meg az égen, eleinte bizonytalanul remeg. Aztán megszilárdítva helyzetét csillog Midori szemében. A rátámadó nem látja, csak azt érzékeli, hogy valami nem engedi Midori közelébe. Meghökkenve vicsorog és a semmit karmolja. Aztán a csillag halványodni kezd, a védőburok eltűnik. Szabad az út! Újra előreugrik! |
Midorinak nem volt ideje kitérni az első támadás elől, de a másodiknál gyorsan beugrott egy fa mögé, így a farkas vagy elvéti a találatot, vagy ami jobb, nekimegy a fának, amiben Midori reménykedett. Hirtelen azonban szúrós fájdalmat érzett pofáján, és szapora vércseppek kezdtek aláhullani.
- Mi a... - Midori kissé megszeppenve nézte az apró pöttyöket a sötét földön. Még sosem volt rajta egyetlen vérző seb sem. Őt mindig mindentől megóvta valaki. Régen a szülei... aztán Rauck... majd a falka. És akaratlanul is arra gondolt, mi lesz ha Causle így meglátja, sebbel az arcán. Vagy mi lesz, ha egyáltalán nem láthatja többet... ~ Na, azt már NEM! ~ Midori vicsorítani kezdett, mindez alig pár pillanat alatt gondolta végig, így nem veszített sok időt. Úgy érezte, gyomrában tűz csapott fel, és így ordította oda a farkasnak:
- Minek nevezted Trebutot, te senkiházi!? Az én istenemet senki sem gyalázhatja meg, főleg nem egy ilyen nagyszájú nyomorék, mint TE! - Midori nagy levegőt vett, majd folytatta, bár lábai kicsit remegtek - És honnan veszed, hogy védtelen vagyok?! Trebut milliószor nagyobb hatalmú, mint te, és ugyanannyiszor több tiszteletet is érdemel!
Midori kiugrott a fák védelméből, és vicsorogva meredt a farkasra. ~ Trebut, kérlek ne hagyj magamra! ~ kérlelte magában.
|
Mi a..? Gondolta Shiki. A percek gyorsan teltek. Hirtelen egészséges farkas lett belőle és Shikinek ugrott. Shiki gyorsan reagált. Testével balra mozdult,hogy kitudja kerülni a támadást. Sikerült is neki. A farkas szemeibe nézett. Megállt. Semmi kedve nemvolt a harchoz. Ő sem szerette ő a békés megoldások híve volt.
Úgy nézki ez az öreg nem így gondolja... |
Kalandmester - Shiki
Az öreg nem moccan. Pár perc múlva megszólal:
- Hogy segíthetsz-e? - Odacsoszog Shikihez és ismét belenéz annak a képébe.
- Egy halottnak? - A zombi hirtelen átváltozik, egészséges farkas lesz belőle, fekete bundája beleolvad a környezetbe. Túlvilágian felkacag majd elrugaszkodik és Shikinek ugrik! |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
