|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:56 - |
Itt enyhébb az idő, szétszórva állnak a fák. A Daltar falka fő vadászó helye.
Funkció: vadászás
Zsákmány: jávorszarvas, sarki nyúl
Egyéb állat: sarki róka, hiúz |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
A kis nőstény azonnal rávetette magát a nyúlra,evett amennyi csak belé fért,persze Ivynek is ahgyott bőven,a legjobb részek közül is.Mikor jóllakott,elfeküdt egy fa alatt és véres pofáját nyalogatta.
-Köszönöm,ez jól esett.-ám ekkor felfigyelt a fehér hímre is.
-Ő kicsoda?-bökött Shiver felé a kölyök.
 |
Shiver éhesen járta az erdőt valami élelmet keresve, mikor megpillantott egy nyulat a bokrokban. Lelapult a földre, majd lopakodva megközelítette és hirtelen támadt rá. Gyorsaságának és ügyességének köszönhetően elkapta. Jól esett neki a friss hús. Aztán megpillantotta Anat és Heleniat két kölyökkel. Megette a húst, majd oda kocogott hozzájuk. A két kölyök épp egy nyulat evett. |
Ana felfigyelt Harmony kérdésére, és rögtön hallgatózni kezdett. Hamarosan apró neszezésre lett figyelmes az egyik bokorból. ~ Ez biztosan egy nyúl lesz ~ A kis állat nem volt elég figyelmes, rosz helyen volt rossz időben. Bár, ha a farkasok szemszögéből nézzük, akkor pont fordítva.
Mialatt Helenia megválaszolta Ivy kérdését, ő hirtelen és gyorsan, alig pár ugrással ott termett a bokornál, és már mozdult is volna... De a nyúl mégsem bizonyult annyira ügyetlennek, alighogy Ana odaért már iszkolt is. De a nőstény sem volt rest, átugrotta a bokrot és üldözöbe vette a kis állatot. Ez nem okozott nehézséget számára.
Ana hamarosan ügetve tért vissza a fehér szőrcsomóval szájában, úgy szűrte a szavakat fogain keresztül:
- Na, ki éhes? - lerakta a zsákmányt a kölykök elé, ő maga pedig letelepedett a hóba, és arra gondolt, hogy legalább amíg esznek addig nem tudnak elszökni.
 |
A dada elmosolyodott... de csak a szája. Mint szinte mindig most is levegő volt, bár már megszokta, azért valljuk be nem a legjobb érzés még annak se akit életébe nem vettek még észre.
~ Kár azért... na de legalább nem vagyok egyedül a...vagyis a testem... ~ gondolta. Hűs szellő lengette meg hollófekete bundáját, úgy nézhetett ki mint a legméltóságteljesebb királynő. A falkatagok szaga egyre-egyre gyengült. A kölykök nagyon izgatottak voltak, már felnőttek akartak lenni - akárcsak bármelyik kölyök - és ez tetszett neki. Azért válaszolt Ivy kérdésére, még ha nem is ő mondott befejezetlen, sejtelmes mondatot.
- Itt vannak még más, nálunk nagyobb állatok is, és erősebbek.... majd ha megnősz tudni fogod, most még jobb is ha nem. - nézett rá kedves mosollyal, szeme ellágyult. |
A kis nőstény szimatol,szemeit a fákra függeszti.Leskelődik,a nyulat is meglátja.Toporog,kíváncsian fürkészik utána.Maga sem tudja,miért nem kezdi kergetni.Talán mert túl nagynak tűnt.Harmony viszont megpróbált elejteni egyet,amiből egy kecses esés lett.~Hát,tanulj mások hibáiból...~Szokták neki mondani.Ana félbehagyott mondatára is felfigyel.-Miért veszélyes?Nem csak mi,farkasok vagyunk nagyok,és erősek?
A nagy hím bólint,meghallgatja Sheyát.Orra hamar észreveszi azonban a jövevényeket.Mivel nem épp az a társaságkedvelő fajta,Sheya távozására hamar rábólint.-Rendben van.Úgy legyen.Köszönöm,hogy meghallgattál.-Aztán megfordul,és a dadáknak hátat fordítva elüget.
//Rehv el// |
Párszor elszökött útközben,hol figyeltek a dadák hol nem,de végül ott kötött ki közöttük.Vadászni viszont megpróbált.Lelapult,figyelte a fehér nyulakat,majd amikor azok nem figyeltek futni kezdett.A vadak gyorsabbnak bizonyultak nála,meg amúgy is megbotlott és oldalra esett.Kicsit megütötte a bal oldalát,de nem lett baja,hamarosan visszatért.
~Franc vigye el ezeket a nulakat.~morgott a kis nőstény.Körbenézett.Nagyon szép volt minden,de éhes volt.
-Mikor ehetünk?Éhes vagyok!-erre még gyomra krgása is rásegített.
|
Hangosan hümmögött párat majd a hímre nézett.
-Biztos, hogy van valamitől félelmed. A tehetetlenség is erre utal, a düh. Figyelj. Aludj ma rá egyet és ha elő jön ismét ez az álom keres fel az odóban. Mert lehet, hogy könnyebb lesz a lelkednek, hogy ezt most kibeszélted magadtól és ezzel együtt az álom is elmúlik. Ki tudja.- mondtja mosolyogva, bátorítóan.
végül körbe pillant s mikor meglátja a többi farkast a hímre néz.
-Ne haragudj de most megyek. Keress fel holnap mindenképp. Szeretnék segíteni és meg is találom a magyarázatot. Beszélek a fentiekkel.- bökött orrával az ég felé majd mosolygott még egyet s végül eltűnt fehér aurája a fák között.
//Sheya el.//
|
Ana élvezte a hideget, amiért talán kicsit különcnek is számított. Igaz, hogy a falka területének ezen részén enyhébb az idő, de azért közel sem volt melegnek mondható.
A nőstény látott pár nyulat útközben, de a kölykökkel esélyük sem volt elkapni őket. Már pedig, arra nem kérheti őket, hogy maradjanak egyhelyben. Úgy sem tennék. Valószínűleg még mindig morcosak voltak amiért apjuk őket nem tanítja, úgyhogy Ana jobbnak látta, ha ezt a programot későbbre halasztják.
- Amint láthattátok - fordult hátra a kölykökhöz, kedves mosollyal az arcán - errefelé sok a zsákmányállat, ez az egyik fő vadászterületünk - itt abbagyta a beszédet, és kicsit elmélyedt az erdő szépségében. Persze fél szemét folyamatosan a kölykökön tartotta. Hamarosan folytatta mondandóját - De nektek egyenlőre tilos egyedül idejönnötök. Nem csak növényevők élnek itt... - a ki nem mondott szavak ott lógtak a levegőben. Bizony, a kölyköknek egyedül veszélyes lenne, nekik a legbiztonságosabb hely a barlang. De hát milyen farkas is lenne belőlük, ha nem ismernék a saját területüket? Egyébként is, a dadák mellett biztonságban vannak.
|
Nagy recsegéssel-ropogással érkeztek az erdőbe. Minden ág ami alattuk volt megroppant, ezzel nagy zajt csapva. Minden kisállat elrohanhatott rögvest rettegve, tehát lefújva hogy megmutatja/ják a kölyköknek a zsákmányállatokat, bár ez csak az ő agyszüleménye volt... Ahogy a fák alacsony ágai beleakadtak Heleniába, mindig újabb hógolyók estek a hátára, vagy éppen a fejére. Szép libasorban haladtak.
- Huhh... Na, érzitek ezt a jó erdőillatot? - mosolygott a kölykökre. Orra csupa hó volt, amit el is tüntetett egy fejrázással magáról. Mulatságos lehetett az arckifejezése akkor. |
Sheya bátorító szavai jól estek neki,bár ezt nem mutatta.Ösztönösen elrejtette az érzelmeit.
-Hogy rettegek-e valakitől?Nem.Tudtommal senkitől.-Nem érzett félelmet egyik farkas iránt sem.-És álmomban sem féltem.Fájt,mert megmartak,és haraptak,de nem féltem.Inkább dühös voltam,dühös a tehetetlenségtől.-Észre se veszi hogy ismétli magát.Zavartan körülnéz,mvagy a havat piszkálja maga előtt.
-Szerinted van valami jelentősége,vagy...csak egy átlagos álom volt?Mert...ilyen még sosem volt velem.Nagyon valóságos volt,és arra a fénylő farkasra kristálytisztán emlékszem. |
Figyelmesen és türelmesen fürkészte a vadász pofáját. Látta, hogy nehezére esik megnyílni a sámán előtt és meg is értette, hisz ő sem szeretett beszélni a saját kis életéről, dolgairól.
-Csak bátran!- nézett bátorítóan Rehv-re s végül megeredt a hím nyelve. Sheya ficánkolt kicsit ültő helyében amjd csöndesen hegyezte fülét.
-Mondd csak Rehvenge... van olyan farkas a társaságodban akitől rettegsz?- kérdezte kíváncsian. Látta, hogy szégyelli magát de ekkor Sheya bátorítóan elmosolyodott.
-Köszönöm, hogy megosztottad velem...- halkan mondta nehogy kizökkentse Rehc megnyílását más irányba. Kicsit elgondolkodott rajta, hogy ez az ismeretlen hely az álmában...Sheya érezte, hogy van valami a levegőben és az Istenek is ezt mondták neki. Nem tudta mi ez az egész, de elég furcsán érintette...és ahogy észrevette nem csak őt. |
-Nos..- Nehezére esett olyasmiről beszélni,ami személyes,sosem volt az a túlzottan nyílt fajta.De Sheya barátságos,érdeklődő tekintete meghozta Rehv-nek a bátorságot.
-Rendben.Szóval...volt egy álmom.Amit nem tudok értelmezni,egyszerűen...nem tudom miért volt,és hogy van-e jelentősége.-Habozik elmesélni az álmát,de Sheya valószínűleg erre bíztatja.Ha igen,Rehv sóhajt,és belekezd.
-Szóval...sötét helyen voltam.Koromfekete volt minden,semmit nem láttam.Éreztem,hogy futnom kell,szorongó,idegesítő érzés volt.Mintha valaki azt akarta volna,hogy rettegjek.Aztán valami hatalmas,fekete...azt hiszem farkasok voltak...igen.Két hatalmas,sötét farkas kezdett üldözni.Beszéltek is,de már nem emlékszem.Nem láttak szívesen ott ahol voltam,az biztos.Meg akartak ölni.És akkor valami fehér pont jelent meg az égen,és segíteni akart,már nem tudom hogyan...-szemét szorosan összezárja,hátha így emlékszik madj a történtekre.De nem.- A lényeg az,hogy segítséget kértem tőle,és akkor..leszállt,és a két fekete alak eltűnt,ő pedig ott állt előttem.Tudom hogy fényes volt,és gyönyörű.De többre nem emlékszem.Utána felébredtem. -Nem mert a sámán szemébe nézni a mondókája közben,de most felpillant,hogy kiröhögte-e a másik. |
Hallotta a hím lépteit de várt amíg ő közeledett hozzá. Elmosolyodott majd szembe fordult a támadóval.
-Szervusz Rehvenge!- köszöntötte tisztelettel, majd biccentett neki egy aprót. -Nem zavarsz... csak nyugodtan.- ő volt az a nőstény akihez mindig mindenki örömmel fordulhatott. Sheya sosem mondta senkinek, hogy távozzon...neki ez volt a feladata az élete, hogy segítsen és most valaki segítségre szorult.
-Hallgatlak...- |
Rhevenge a kölykökön agyalt,miközben elhagyta a barlangot.Úgy döntött hogy ha muszáj lenne se lenne a kölykök közelében.~Még szerencse hogy nem muszáj.A végén még elpuhulnék.~Orrába sámánjuk jellegzetes illata szállt.Rehv-nek rögtön eszébe jutott az álma,persze csak homályosan,de nagyjából emlékezett rá.Egy pillanatig tétovázott,de végülis összeszedte magát,és Sheya felé indult.
-Bocsáss meg,ha zavarlak...-kezdi meghajlással-de ha ráérsz,szeretnék veled beszélni valamiről. |
-Elgondolkodtató...- mondta csöndesen maga elé. Érzett valamit a levegőben, változást... mintha napokon-heteken belül valami új történne Frosy Wood területén.
Az erdőben csöndesen sétálgatott majd leült szinte az erdő közepén és maga elé meredve gondolkodott mi lehet ez az új. Kissé tartott a változásoktól, de lehet ez jó lesz az ő világuknak... |
 REHV-ÉSZAKI FALKA-VADÁSZ
Rhev egy halvány bólintással nyugtázza az utasításokat.Körülszalad a területen,szimatol,de nem érzi az alfa hím szagát.Helyette a sámánét igen.Sosem szerette azokat akik ennyire odavannak az istenekért,bár az az álom...tyű...Mindegy,most nincs ideje rá,hogy azzal foglalkozzon.Muszáj megkérdeznie a sámánt az álmáról,de nem most.Jenn adott neki programot,és ő nem hagyhatja figyelmen kívül.Így egy kicsit még agyal,hogy most menjen-e oda a sámánhoz,de végülis a vörös nőstény szava erősebbnek bizonyul.Követi a kölyök,és Jenn szagát.
//FOLYT. KÖV. FOLYÓ// |
Sheya-ÉSZAKI FALKA-sámán
Sheya lassú léptekkel sétálgatott a falka területén de eddig nem talált egy farkast sem. A sámán érzett farkas illatot,de úgy gondolta ha valaki szeretne odamenni hozzá akkor odamegy.
bbf |
Alike megnyalta még egyszer pofiját és elindult Jenn után.Probálta tartani az iramott és mennt
is neki egy darabig.Mikor már túl közel volt hozzá Rhev rákapcsolt és Jenn mellé futott
nem hiányzott neki egy segbe ''rugás''
Alike el folyó
ALIKE/ADAVANDO FALKA/WOLF MOON/KÖLYÖK
 |
Jenn # Északi falka # Béta
Mikor a kölyök és ő is végzett Rehv-re nézett.
-Elöl megyek a kölyökkel te maradj kicsit le, hogy nem követnek-e. Nem szívesen futnák össze a bátyámmal vagy valamelyik mancsnyalójával.- morogta végszónak oda a hímnek majd a kicsire nézett és elindult a folyó felé.
Csak baktatott, könnyedén szedte lábait egyszer sem nézett vissza. Tisztában volt vele, hogy Rehv követi az utasításait, ha meg nem majd szalad...azt bizony tud.
Egész út alatt egy szót sem szólt csak tompán bambult maga elé arany szemeit a hóra szegezve.
//FOLYT. KÖV. Folyó// |
REHV-ÉSZAKI FALKA-VADÁSZ
Sejtette hogy nem ő fog lakmározni,ezért marad ülve.Jenn kezelésbe veszi az egyik nyulat,a kölyöknek adja a másikat.Rehv elhúzza a száját,amikor látja,hogy Alike az egészet megeszi.~Micsoda szégyen...én vadászok mások kölykének...Chh...~Türelmesen kivárja amíg Jenn is végez,közben nézelődik.Tud ő várni ha muszáj. |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
REHV-ÉSZAKI FALKA-VADÁSZ
