|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:38 - |
Itt nevelik a dadák a kölyköket és a gyülekezőket is itt szokták megtartani. Belül sötétes föld, kívül egy kissé poros. Mancsnyomok találhatóak körülötte. Közepes számú járatokkal rendelkezik.
Funkció: központ
Zsákmány: elszórtan egy-két nyúl |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Nagyon érdekelte a dada s mikor az bemutatkozott neki megvárta még mindenki bemutatkozik köszön és mikor ő is bemutatkozna jelenik meg egy másik idegen farkas egy apró kölyökkel. Electra sóhajt egyet s leteszi fenekét távolabb a többiektől. Hogy azért még hallja, hogy mi történik, hisz érdekelte miért hozták ide a másik kicsit. |
Bregan csak biccentett. Tudta, hogy a dadának most sok dolga van, de ezt a kis időt a fiatal nőstényekre kellet szentelnie. Hamar meghallotta a vonítást és már indult is a hang iráynában. Mondani akarta Alinának, hogy maradjon ott ahol van, majd ő mindent elintéz, de a nőstény rá sem hederített. Morrgolódott magában és arra gondolt, hogy igaz a párja mégis túl sokat megenged magának.
Felmorrdult és büszkén kihúzta magát, majd rápillantott Alinára tekintetével mindent elárult: nem tetszett neki ez az egész viselkedés.
- Khm...Bregan vagyok az alfa. Megtudhatnám mi késztetett arra, hogy behatolj a területünkre? - A hím nem volt elenséges, de azért mégsem nézte jó szemmel, hogy pont az odút választotta a nőstény. Itt van a központ és a legfontosabb számukra. A kölykök, ezek olyan dolgok amiket meg kell védeni és elég rosszul érinti az alfákat ha ide behatolnak.
 |
-Megbízom benned,ahogyan Bregan is,a te lelkeden szárad ha történik velük valami.-mondta komolyan majd elmosolyodott.-csak viccelek,tudom hogy a Keleti falka nem kívánhatna nálad jobb dadát.
Idegen farkas vonyítása hangzik fel,nem is olyan messziről.A hang felé fordul,majd párjára néz.Se szó se beszéd otthagyja őket és Lilyhez futott.Lefékezett előtte majd végigmérte,aztán megszólalt.
-Üdv.Alina vagyok a Keleti falka alfa nősténye.Miben lehetek szolgálatodra?-billentette odlalra a fejét. |
Rámosolygott a 3 csöppségre. - Igen, Bregan, megteszem amit tudok, de közben Silverre is felügyelnem kell.
- Tudom, hogy kik vagytok, igen. Én Lämuun vagyok, de nektek lehetek csak simán Lä. Én fogok rátok vigyázni. Dada vagyok.
- Ó, kislányom, örökös csak hím lehet - nyalta meg Sanuye fejét és ő is kuncogott. Halálos nyugalommal nézte a 3 pörgő, kis nőstényt. - Mit szólnátok, ha magukra hagynánk aput és anyut és körülnéznénk a területen? Úgy látszik most el lesznek foglalva - pillantott Lilyre.
 |
Nem törődött anyja szaival. Nyugalom? Nála az nem létezett, legalábbis ebben a korban nem. A számára idegen nőstény hamar felkeltette figyelmét. Fejét egyből a kijárat felé fordította és jól végignézett a Lämuun nevezetü dadán. Pofáján egy ördögi vigyor jelent meg ami könnyen megijeszthet egy felnőttet is. Már rohant is ki testvérei után és egyből a dadára vetette magát. Természetesen nem sikerült ráugrania így a földön landolt, de hamar felállt, mintha mi sem történt volna pedig elég csúnyán megütötte magát.
- Sanuye vagyok, a legerősebb kölyök és valószínűleg a jövendőbeli örökös. - A kis nőstény csak kuncogott, a dada tudhatta, hogy ez is csak egy játék volt és Sanuye nem gondolta komolyan azt amit mondott.
 |
Lily amint belép a Keleti Falka területére,óvatosabbra veszi a tempót.Lassaban jár,így tovább ér xD.Szimatol,és megérzi az alfapár szagát.Lassan indul az odúhoz,de látótávolságban megáll.Nem pofátlankodik oda,inkább megáll,leteszi Linát,és egy rövid kis vonyítással felhívja magára a figyelmet.Ez amolyan "Itt vagyok,ne bántsatok"! féle akció.Meglengeti a fehér zászlót.Ha Bregan odajön hozzá,mélyen meghajol. |
Ő pont Electra mellett kandikált ki apja lábai alól. Nem volt már idegen számára a sok szag, de a dada viszont igen. Electra előrébb ugrik, majd vissza, de Braniet közben kilökte apja mancsai közül.
A kis nőstény hamar előrébb lépdel testvére meghunyászkodása után.
-Te tudod, hogy mi kik vagyunk, de mi nem tudjuk, hogy téges hogy hívnak! - mondta, mivel nem figyelt mikor anyja köszönt Lämuun-nak. |
Sanuye ugyanúgy örül annak, hogy kimehetnek mint nagyobb testvére Electra. Bár...testileg Electra volt a legapróbb de ő született meg először.
Amint apja hívta szaladt kicsi mancsain és kissé félre sikeredve 'becsúszott' mellé. A sok ismeretlen szag egyszerre csapta meg az orrát. Elsőnek a dada tűnt fel előtte. Electra hátrált pár lépést hisz eddig csak testvéreit és szüleit látta. Meglepő volt az ismeretlen.
Apja lábai közül elődugta kicsi orrát beleszimatolva a levegőbe majd bátrán előre ugrott játékosan, hogy hívja a dadát játszani aztán mikor rádöbbent, hogy tényleg sokkal nagyobb nála a nőstény inkább visszaszaladt apja menedékébe. |
Bregan nem is kellet semmit mondjon a kölyköket egyből kiszúrta a dada.
- Szeretném ha rájuk is odafigyelnél. Alina már túl fáradt ezért hívtalak ide, na meg, hogy bemutassam a csöpségeket. - Magyarázta és pofáján megjelent egy halvány és fáradt mosoly. - Kölykök! - Hangzott a mély alfa hangja mire a kis Sanuye is kirohan az odúból. Ha mindegyik kölyök kijött akkor elkezdi bemutatni őket.
- Electra, Branie és Sanuye. Szerintem megfog gyűlni velük a bajod, de bízom benne, hogy megoldod. -
|
-Nyugalom Sanuye.Fáradt vagyok és apád is.-felelt fáradt hangon.Ha a kis nőstény tovább piszkálja még akár meg is harapdálta volna,persze csak játékosan.
-Igen ki.-mosolyodott el majd felállt.megnyalta párja pofáját,majd a kölykökre nézett.Kettő már kinn volt,csak Sanuye maradt benn vele.
-Gyerünk.-szólt a kis vöröshöz.
-Á,üdv Lämuun!-biccentett a dadának miközben kisétált párja mellé. |
Lämuun amint meghallotta vezére hívó szavát tüstént rohanni kezdett. Silvert magára hagyta, tudta, hogy a kölyöknek kicsit könnyebb lesz egyedül vadászni. Jobban tud így majd koncentrálni és Lämuun hamarosan visszatér hozzá.
Az odúhoz rohant, a bejáratnál már ott állt alfája. Lämuun elfelejtett meghajolni, egyszerűen benne volt, hogy ő a felsőbbrendű és még nem sikerült alkalmazkodnia az alsóbbrendűségi élethez. Eddig ezt elnézték neki, a Keleti falka igen barátságosan bánt vele mikor még azt sem tudták honnan érkezett.
- Bregan! - szólította nevén a nála fiatalabbat. - Mi történt?
Szimatolt, orra igen érdekes szagra figyelt fel. - Csak nem? - elmosolyodott. - Te betyár!
Megnyalta Bregan vállát és bepislantott a kölykökhöz. Szembetalálta magát 3 nőstény csöppséggel. - Hát sziasztok kislányok! - üdvözölte őket vidáman.
|
A kis nőstény most nem foglalkozott testvéreivel inkább kimerült anyja nyakán lógott. Számára viccesebb volt egy fáradt farkast macerálni. Kiváncsi volt az alfa meddig fogja tűrni. De Alina szerencséjére Bregan hamar betoppant és Sanuye önfeledten rohant oda apjához. Farkát csóválva próbált apjára ugrani. Hamar a felnőtt hím hátán egyensúlyozott és a fülekhez kúszott amibe éles fogai belemélyesztette. Bregan ezt csak hagyta, majd felállt és kilépett a barlangból. Sanuye leesett és kicsit beütötte magát, de meg sem mukkant. Azt akarta szülei büszkék legyenek rá.
- Ki megyünk? Tényleg kimegyünk? - Lelkendezett a kis vörös, majd örömében futott pár kört majd kimerülten leült anyja mellé.
|
//Minna, bocsi, de Branie már kint van a szabadban, hiszen kicsatangolt. Úgyhogy Electra gyakorlatilag a levegőn ugrott át.//
A hangoskodásra becsusszant. Nem vették észre, hogy kint járt, így Branie máris sikerként könyvelte ezt el. Apját követte máris, ahogy kijutottak -a nőstény számára másodszor- a szabadba. |
Megjelenik apjuk is Electra rögtön odaugrál hozzá és nézi csillogó szemekkel várva a beleegyezést. És igen... emgtörténik.
-Kimegyünk? Kimegyünk!- konstantálja halkan majd oda vissza kezd el cikázni anyja és apja között. Branie-ra próbál ösztönzően hatni így lelapít közeledik felé majd ráugrik a hátára és apró mancsaival próbálja áttáperni magát testvére másik oldalára. |
Bregan apuci belépett az odúba és érdeklődve nézett körbe. Virgonc kis kölykök voltak mindannyian. Amint az alfa belépett párjához lépdelt és egyenlőre nem törődik a kis türelmetlenekkel.
- Itt az ideje bemutatnunk őket a falkának. Ahogy mondtad elég idősek ahhoz, hogy kimozduljanak végre innen. - A hím kedvesen megnyalta Alina pofáját majd ki ballagott az odúból. Amint kint volt a friss levegőn körbekémlelt. Egy farkas sem volt a közelben. Fejét felemelte és torkából hangos üvöltés tört elő. Ez volt a jel a falka tagjainak, hogy ideje megnézni a kölyköket. Hamar visszatért a kölykökhöz és anyjukhoz, most még van ideje velük foglalkozni legalábbis addig igen amíg meg nem érkeznek a tagok.
|
Amíg utódai el nem érték a két hónapos kor ő végik a barlangban tartózkodott a három nősténnyel.Ápolta és etette őket.
-Szerinted hagyjuk hogy kimenjenek?-nézett Breganra mikor Electra azzal piszkálta őket hogy had mehessenek ki.
-Az idő jó,nem fagynának meg.-tette hozzá. |
Branie belecsípett Joey lábába, amikor testvére átgázolt a fején. Ezután visszafordult mimbójához, s csak szívta az éltető tejet magába.
A sötét barlangban Barnie alig volt észrevehető. Míg Electra sivalkodott, addig Branien már megjelent a később rá jellemző szokás: már ki is csatangolt a szabadba. Csak szívta magába a friss levegőt addig, ameddig apja idefelé jövet meg nem látja. |
Érzett maga körül egy kis mozgást ekkor halkan felnyüszített de próbálta tovább magába diktálni az életet jelentő tejet. Utolsó szusszanásáig szívta anyja bimbóját majd piciny feje álomra merült.
-Csak egy kicsiiiit!- húzta anyja fülét, néha kicsi fogai bele-bele csíptek anyjáéba. Annyira vágyott már a levegőre a kinti szabadságra. Nem volt neki elég, hogy csak testvéreit és szüleit látta. Apja se volt jelenleg mellette és ez iszonyatosan bosszantotta. Halálra unta magát szegény kis hiperaktív Electra. |
Bregan pont a közelben volt amikor meghallotta párja vonítását. Abban a pillanatban mindent otthagyott és teljes erejéből az odú felé rohant. Mikor meglátta az odút, egyre lelkesebb lett. Mikor beért először kicsit rémisztő látványt nyújtott. Nyelve kilógott, szaporán szedte a levegőt, úgy mintha fuldokolna és szemeiben a fáradtság volt észrevehető. De amint meglátta a kimerült nőstényt és a három egészséges kölyköt azonnal megnyugodott és szemeiben öröm lángja lobbant fel. Közelebb lépett Alinához, megnyaldosta a nőstény pofáját és neki dörgölőzött. A kicsikre pillantott és pofáján egy hatalmas mosoly kerekedett, amit lehetetlenség volt levakarni onnan.
A következő két hónapban az alfa hím ha tehette nem hagyta el az odú környékét. Igyekezett minnél több időt tölteni a porontyokkal, de tudta ez nem lehetséges. Mindig biztosított Alina számára elegendő élelmet és ha távol volt társaságot, ami leginkább a biztonság miatt volt fontos.
|
-Nyugalom.-mosolyodott el a nőstény a kicsiken.Megpróbált vonyítani egyet,jelezve párjának ha tud azonnal jöjjön vissza az odúhoz.Csendben az oldalára feküdt és úgy nézett ki a fejéből. |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
