|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:30 - |
Száraz, forró sivatag. Egy helyre tömörülnek a fák amiknek inkább elszáradt leveleik vannak. Vigyázz a kígyókkal! Viszont arrébb, a hegyek felé haladva egy-két kisebb szarvascsorda is található.
Funkció: -
Zsákmány: kevés szarvas a hegyek felé menet |
[48-29] [28-9] [8-1]
Csak dacosan felmordul Midori kijelentésére majd gyorsan a nőstény után siet. Eszében sincs Rauckot előre engedni, Causle menti a bőrét, mint mindig. ~ Leszokhatnék erről. ~ gondolja, de inkább más dolog miatt préseli be magát Midori mellé. Pont amitől Rauck félt.
Körbenéz a kis kuckóban, mindenhol Midori szagát érzi. Elég szűkös a hely, valószínűleg nem 3 farkasra tervezték. Megvárja míg Rauck és betuszkolja magát aztán fejét mancsaira hajtva lefekszik. Midori közvetlen mellette fekszik, testük összeér. Causle próbálja erről elterelni gondolatait. ~ Csak menjenek el, csak menjenek el. ~ Gondol az őket követő délisekre.
Még így is méterek választják el az idegenektől, akik közben valószínűleg ésszrevették őket és elkezdtek sietni Nadjával ellentétes irányban. ~ Biztosan nem falkabeliek. ~ morgott fel, mancsait már égette a sivatag forró homokja ahogy futott. Még a hasa is vörös lett a feltúrt, szálló homoktól.
Odaért ahol az előbb a farkasok álltak. Utoljára annyit látott belőlük, hogy eltűntek egy dűne mögött. De most sehol senki. ~ Mi a fene? Elnyelte őket a sivatag? ~ mérgelődött.
Bezor ért melléje, Nadja felsóhajtott. - Lehet. Ennyire megtréfált a természet.
~ De annyira meg akartam mutatni, hogy erősebb lettem mióta elment. És tessék! Már még Trebut is utál engem. ~
Ismét az öröm uralkodik el rajta mikor Bezor kijelenti, hogy marad. Felvakkantva ráugrott testvére hátára mellső mancsaival majd ismét mellette landolt. - Rendben! - csillogtak szemei.
- Hát akkor... elmehetnénk a farkaslyukhoz, biztosan fáradtak vagytok már. Őszintén szólva én is.
Megcsóválta a fejét Nadja miatt.
Rhage elutasította, hogy átvegye Bezor Shelbyt, de látta a hím, hogy Rhagenek már elég kényelmetlen lehet a dolog. - Rhage. Átveszem. - parancsolt rá a hímre. Ha az letette Shelbyt Bezor nem vette fel. - Gyere, Shelby, mi sétálunk. Rhage, nézd meg mit talált Nadja.
Támogatni kezdte a kis, fehér nőstényt, ha kellett egy időre felvette a szájába.
Nemsokára ők is odaértek Nadjáékhoz. Bezor nem látta a farkasokat. - Biztosan csak egy délibáb volt. Nadja, nem szabad ennyire izguni, ha látsz pár farkast. Te ismered a környéket a legjobban, tudod, hogy mikor kölykök voltunk mennyi sok délibáb tréfált meg minket.
Látta, hogy Nadja mennyire elkeseredett. Odalépett hozzá, megnyalta annak füle tövét. - Nadja. Itt vagyok, nem fogok elmenni. Segítek neked, rendben?
 |
Shelby nem igazán értette mi történik most. Sokan szaladtak előre és ő semmit nem tudott tenni. Csak értetlenül nézett néha-néha kapálódzsott apró lábaival.
-Tegyél le...akkor tudsz te is futni!- mondta kissé elhaló hangján. Ő sem gondolta komolyan, hogy Rhage letegye mert akkor ittmaradna egyedül...és most tényleg össze volt zavarodva. Sok új farkas, Nadja szalad...kissé összeszorúlt szíve, hogy milesz ha pótmamájának valami baja esik. |
Midori szemében hirtelen hatalmasat nőtt az a kis lyuk a homokban. Ebben a pillanatban nagyon sok mindent jelentett neki: menedéket, biztonságot, és egyben izgalmat is... Hiszen, a nem túl tágas belső tere miatt kénytelenek lesznek összepaszírozódni, és a gondolatra, hogy Causle olyan közel lesz hozzá, jó értelemben bár, de kirázta a hideg. Amikor viszont a hím láthatóan megszeppent Midori ötletétől, széles vigyor terült el a nőstény arcán, és ki nem hagyhatta hogy beszóljon neki:
- Ilyenkor kéne nagyfiúnak lenni, szivi - mégegyszer rávillantott egy hatalmas mosolyt, majd bekúszott a szűk járaton.
Miután Midori elrohant, Rauck rögtön utána iramodott. Semmi kedve sem volt otthagyni a fogát, de most hogy megtalálta Midorit, semmi másra sem vágyott mint hogy hosszan elbeszélgethessen húgával, és minden egyes külön töltött másodpercét elmesélhesse neki. Mikor odaértek a lyukhoz, Rauck megérezte Midori magabiztosságát, így pillanatokon belül a hímből is eltűnt a félelem. Viszont volt még valami, aminek egyáltalán nem örült. Ahogy Midori Causlera nézett... attól Raucknak felfordult a gyomra. ~ Ez nem lehet igaz. Hová tűnt a régi Midori? ~ Húga mindig is csapodár és kalandvágyó volt, és igen sok farkassal kikezdett már, de egyikre sem nézett így. Nagyon nagy kedve lett volna bepofátlankodni Causle elé, hogy még véletlenül se kerülhessen a húga mellé, de nem akarta kihúzni a gyufát, így csak kérdően, szinte már könyörögve nézett Causlera, hogy had mehessen be ő előre. Bár, erre nem látott sok lehetőséget, így valószínűleg csak Causle után jut majd be a lyukba, de lehet hogy jobban is jár így... még a végén rajta keresztül falnák egymást.
 |
A hím figyeli a három farkast.Nadját is nagyon feltüzelte a kíváncsiság,mégis kik lehetnek azok,és hova mennek?Rhage-nak nem ereje a gyorsaság,de azért rákapcsol,amennyire megy neki.Bezor felajánlja Shelby átvételét.Rhage tiltakozóan megrázza a fejét.-Nem nehézs,csak nem tartozsik azs előnyeim közsé a gyorzsazság.Mondja összeszorított szájjal,nehogy elhagyja Shelbyt útközben. |
Causle felmorrantva Rauckhoz fordult. - Eszednél vagy? Kit érdekel, hogy nem tudtál vele beszélni? Mindketten meghalunk!
Ám ekkor Midori átveszi az irányítást, Causle megszeppenve nézi a nőstényt majd körülnéz aztán gyorsan Midori után iramodik. - Hova vezetsz? Milyen messze van? - Megtorpan. Egy sajátos, szűk kijratú lyuk van a homokban. Causle Midorira néz. - Hölgyeké az elsőbbség! - most az egyszer nem vigyorog. Aggódva ráncolja homlokát.
Nadja megggyorsítja a tempót, hamar oda akar érni a farkasokhoz, még mielőtt azok elmennek. Ám észreveszi, hogy a másik 3 pont azt teszi. ~ Ez gyanús. Nem láttak meg minket? ~ még gyorsabban szalad.
Bezor hagyja, had menjen Nadja a feje után, ő kényelmesen üget a nyomában. Nadja száguld, Bezor elámul testvére gyorsaságán. ~ Ennyire érdekli ez a 3 farkas? Hmm...~ Bezort nem különösebben izgatja a dolog. Ha idegenek, elzavarják őket. Ha nem akkor befogadják.
Bevárja Rhagéket. - Átvehetem, pajti. - ajánlja fel.
|
Miután Causle rámordult Rauckra kifakadásáért, Rauck csak dühösen összehúzta szemét, és nyelt egy jó nagyot, mintha csak mérgét próbálná magába folytani. Utálta amikor Causle ilyen lenézően beszélt vele, mert ettől mindig olyan senkinek érezte magát, amihez nem volt hozzászokva, annak ellenére hogy ez volt a helyzet. Mivel régi falkájában ő volt az örökös, most eléggé nehezére esett befognia, bár ő sosem volt az a parancsoló típus. ~ Akkor sem hagyom, hogy tönkretegye a húgomat! ~ döntötte el magában. Mintha csak ösztönösen jött volna, úgy kapta oldalra a fejét, és a távolban megpillantott három pontot. Farkasok. A rémület jeges késként hatolt be bundája alá, és átszelte az összes belső szervét. ~ Na, ebből hogy lógunk ki? ~ Causle is észrevette őket, és már menni is akart - Ne! - szólt gyorsan Rauck - Én nem megyek sehova. Még nem is tudtam beszélni Midorival!
Midori megpróbált ugyanolyan hűvösnek mutatkozni mint máskor, de nem tudta teljesen elrejteni boldog izgatottságát, amikor Causle azt mondta, nem játszadozik vele. Ám ez a boldogság nem tartott sokáig, mert Rauck rémülete szinte mellbevágta. A testvéri kapcsolat most is működött. Követte Rauck pillantását, és a távolban ő is észrevette a farkasokat. A falkatársait. Extra-gyors üzemmódba kapcsolt agya, szinte összefolytak a szavak fülében. ~ Causle el akar menni... Hívja Rauckot... Rauck nem megy... Még beszélni akar velem... ~ Midori mindig is jó volt abban, hogy veszélyhelyzetben gyorsan reagáljon, így most is villámgyorsan sikerült kitalálnia, mi tévők legyenek.
- Utánam, gyertek! - és Midori hátra sem nézve rohanni kezdett a saját maga által ásott odú felé. Remélte, hogy mind beférnek majd. Ez az egyetlen lehetőségük. Gyomra azért összeszorult a gondolatra, hogy elárulja falkáját, de már annyira hozzá volt szokva ehhez a csapodár életmódhoz, hogy szinte erőlködés nélkül elnyomta a kellemetlen érzést magában, és céltudatosan folytatta útját.
|
Csöndesen hallgatja Nadja történetét.Ezt még sosem hallotta,ő még nem volt a falkában ekkortájt.Magában összekapcsolja a dolgokat,körvonalazódik fejében az az idő,amikor Nadja egyedül volt...jobban mondva nem,Nayla ott volt neki...Sajnálja,hogy ő még nem volt itt akkor.Annyira szeretett volna itt lenni,hogy segítsen Nadjának!Éles szeme 3 sötét pontot vesz észre.~Idegenek~Biztos benne hogy nem falkatagok.Megérzés.Feléjük indulnak,erre kettő futnni kezd.Rhage szájában Shelbyvel nem lenne képes utolérni őket,semmi értelme futnia,de azért ügetésbe vált,hogy hamarabb odaérjen hozzájuk. |
Mosolyogva biccent Rhagenek, átadja neki Shelbyt. - Köszi.
Majd ismét elindulnak, hárman egymás mellett, legalábbis Nadja úgy helyzekedik, hogy így legyen.
Elérkeznek a sivatag széléhez, Nadja elkezdi a mondanivalóját. - Szóóval, mikor elmentél Zynes még velem maradt, de elvesztésed gondolata miatt nem voltam még képes irányítani a falkát. Nayon szétszórtak voltunk akkor, a Nyugati falka ezt kihasználta és többször megtámadt minket. Vissza tudtuk verni, de nagy veszteségekkel. Kicsit összeomlottam, Zynes támogatott. Mikor ráharaptam az alfaság ízére Zynes is itthagyott. Nem értettelek titeket! Az az igazság, hogy még most sem. Akkor abbahagytam a falka irányítását, Nayla segített nekem. Kihúzott a mély gödörből, sikerült ismét négy lábbal a földön állnom. Vezetgetem a falkát a mai napig, de Bezor... - könyörgő arcot vág, akár egy kiskölyök. - Nehéz!
Felsóhajt majd folytatja, szipog, a sírás szélén áll. - Loo és Tinit meghalt egy Nyugatis harcban. Jet nem tudom hol van, eltűnt. A többiek még megvannak, de kissé szétszóródtunk régen és még nem mindenkinek sikerült visszaállnia.
- Volt pár kalandom, de nagyon enyhének mondhatóak, átlagosak. Shelbyt - pillant a kölyökre - az oázisban találtam. Most te jössz! - mosolyog Bezorra és megcsóválja a farkát. - Nagyon kíváncsi vagyok mi okod volt eltűnni! - szemrehányóan nézi bátyját. - Remélem most itt maradsz! - enyhül meg. - És segítesz, ugye, Bezor?
Ekkor testvére válasz helyett kérdez tőle. Nadja mérgesen néz rá, de ekkor érti meg mit is mondott bátyja. A 3 távoli farkas forma felé fordul, hunyorít. - Nem tudom. Nem ismerősek, de lehet, hogy pár visszatévedt régi falkatag. Nézzük meg! - és már el is indult.
Bezor csendesen hallgatja Nadját, testvére jobb oldalán sétál. Szomorúan hallgatja azt a részt, hogy hogyan viselkedett Nadja amikor elment Zynessel együtt. ~ Örök hála Naylának! ~
Mikor meghallja volt falkatársai sorsának történetét elkomorodik. - Azok a gerinctelen semmirekellők! - sziszegi.
Csönd áll be, Nadja Bezort kéri, meséljen vele mi történt. Ám Bezor felfigyel 3 foltra a távolban. ~ Farkasok. ~ - Nadja, kik azok ott? Ismered a szagukat? - Nem fúj a szél így nem érzik a másik 3 szagát, de Bezornak rossz érzése támadt. ~ Annyira... sötét színűek! Igen! A délisek bundája világos. Valami nem stimmel. ~
Követi Nadját, hátranéz Rhagékre és biccent nekik, hogy jöjjenek.
Causle meglepődve Rauckhoz fordult. Pislogott párat míg felfogta mit mondott Rauck. - Én... - dühösen összeráncolta homlokát. - Nem játszadozok vele! És semmi közöd hozzá, hogy mit teszek vadász! - magasodott Rauck fölé morogva. Majd, ha Rauck csendbe maradt Causle leült, de amint letette fenekét észrevette, hogy Rauck és Midori a távolba néz. Causle megfordult, szemei kikerekedtek. ~ Ó, Szent Isten, ezeknek is pont most kell jönniük? ~ Midorira néz. - A falkatársaid... nekünk mennünk kell! - néz Rauckra. - Fussunk!
|
Mikor Rauck felébredt gondolataiból, azzal kellett szembesülnie hogy a híres casanova elcsavarta a húga fejét. Pedig Midori nem volt más, csak egy kőszívő jégszobor. Egészen eddig a pillanatig. Rauck pedig megijedt ettől a teljesen más Midoritól. Amikor azt gondolta, hogy majd jön egy hím aki megváltoztatja a húgát, nem pont Causle-ra gondolt. Akárhogyis, ezt meg kell akadályoznia.
- Causle... - Midori erre rögtön fölkapta a fejét, de Rauck már csak ezután jött rá, mi történt ~ Nem hiszem el! Hogy pont tőlem kellet először hallania a nevét?! ~ bosszankodott - elég lesz. Ő nem egy ribanc az erdő széléről, hanem a húgom. Vele nem játszadozhatsz.
Rauckot meglepte a saját önbizalma, és büszke volt magára hogy megvédte a húgát. Remélte, hogy nem fogja megbánni hogy ilyen nagy volt a szája.
Midori úgy érezte mintha egy másik univerzumba lenne, jó messze a valóságtól. Nem tudott megszólalni, azt sem tudta mit mondhatna, annyira meglepte őt a hím. És persze tetszett is neki amit mondott. Ám még mielőtt végleg elolvadhatott volna, Rauck hangja kipukkasztotta azt a bizonyos buborékot, amiben eddig tartózkodott, és újra a régi Midori volt. De most már tudta azt, amire eddig is kíváncsi volt ~ Causle... Causle, Causle, Causle. ~ gondolatban megrázta magát ~ Na állj le most rögtön! ~ Midori egy pillanatra levegőt sem kapott, annyira meglepte őt Rauck beszéde, és úgy nézett rá, mintha sosem látta volna. Még megszólalni is elfelejtett.
|
Causle pislogott, felrévedt gondolataiból. A kérdésre ismét visszatért idegesítő mosolya. Először gondolkodás nélkül kibökte: - Vad.
Majd pár perc szünet után ismét megszólalt: - Fékezhetetlen, szószátyár, néha meggondolatlan, néha megfontolt. Egyenlőre ennyit tudok mondani. - Olyan rejtéleyesen hangzott az az egyenlőre... Causle is megmerevedett emiatt egy pillanatra.
- Kitűnsz minden rózsaszál közül egy bokorból. - bókolt ismét.
|
- Miért, - Midori hangja megremegett, de ő maga sem tudta mitől - milyen vagyok?
Midori maga sem tudta, mibe keveredett bele, de egész belseje remegett, miközben a válaszra várt. Ő úgy ismerte magát, mint egy fagyos barbibabát. De sosem kérdezte meg még senkitől, hogy mit gondol róla. Hiszen nem is érdekelte. Egészen eddig.
|
- Óhó, durvul a helyzet. - kacsintott egyet vigyorgása közepette Midorira. - Mindenre gerjedek ami olyan, mint te, drága.
Causle elcsodálkozott. Miközben kimondta ezt a mondatot nem érezte volna, hogy csak játékból, a megszokott szórakozásból teszi.
Midori csöndbe maradt, Causle képéről végre eltűnt a vigyor. Midori szemeibe nézett, abba az ártatlan, félő, kérlelő szemekbe. ~ Nee, Causle, ne nézz oda! ~ elkapta a tekintetét, nyelt egyet. Olyan hülyén érezte magát, pedig az előbb mennyire jól szórakozott. - Hát... - Most mit mondjon? "Hát szia, örültem a találkozásnak, mi megyünk?" Te jó ég! Nem. Nem akart még elmenni.
|
- Áhá, szóval a karmolásra gerjedsz? - Midori arcára széles mosoly ült ki - Hát, ha akarod, összekarmolászhatlak... - Midori nem akart arra gondolni, hogy Rauck elmegy. Most hogy újra találkoztak, úgy érezte, nem tudna elszakadni tőle, és elkövette azt a hibát, hogy hagyta kiülni az arcára a félelmet erre a gondolatra. A hím minden bizonnyal észrevette.
|
Causle felnevetett. - Hogyan akadályozhatnád meg? Megkarmolsz akár egy mérges kiscica? Rauck köteles nekem engedelmeskedni vagy nagyon nagyon megbánja majd mikor hazamegyünk.
|
- Nem annyira kietlen ez a sivatag, az oázis nincs messze innen. - bizonygatta Midori, és magában gondos számítást végzett. Ha elég hangosan vonyítana, talán meghallanák - Itt van Rauck. Szerinted ő kinek az oldalára állna? Akármilyen béta is vagy, én Rauck húga vagyok. És miből gondolod hogy el fogsz jutni Barlienig? - játékosan kacsintott egyet. - Azt úgy sem hagynám.
|
- Drágám, és szerinted az én alfám kinek hinne? Nyilván engem védene, hiszen nem mással beszélsz, mint a Nyugati falka bétájával. Nagy befolyásom van, mint a nyugati, mint a te alfád számára is. Nem annyira, mint egy alfa, de bármikor elérhetem, hogy Barlien az én oldalamra álljon és kiálljon az igaz szó mellett.
- Nos, hagy halljuk azt a vonyítást. Kíváncsi vagyok mennyi idő az a pillanat. Itt a kietlen sivatag kellős közepén... - vigyorog Midorira. ~ Ebből a védelmi szempontból 1:0 a javamra. ~
- Nem akarom nálad jobban ismerni a saját falkád területét, de elég valószínűtlen, hogy bárki is meghallja a vonyításod innen.
|
Rauck egyre kínosabban érezte magát, próbált láthatatlan maradni. Egyenlőre hagyta Midorit had beszéljen helyette is, addig is ő maga kigondolja hogy hogyan győzik majd meg Causle-t hogy ne mondjon semmit Barliennek. Bár ezt elég lehetetlen küldetésnek érezte, azért próbált magában ötletelgetni.
Midori nem veszített önuralmából, főleg most hogy valamennyire kiismerte a hímet. Tudta hogy a forrófejűségével nem megy majd sokra, így inkább átváltott a 'gyilkos csábító' verzióra. Ez nagyjából abból áll, hogy pillantását belefúrja a hímébe, miközben csábosan pislog és titokzatos félmosollyal az arcán az ujja köré csavarja az adott személyt.
- Csak egy vonyításomba kerülne - kezdte mézes-mázos hangon - és az egész falkta itt teremne egy pillanaton belül. Annyit mondanék: 'Ez a hím kémkedni jött a területünkre, de a testvérem, Rauck meg akarta állítani, mer féltette őt, így utána jött, de ő hajthatatlan volt.' De tudod mit? Nem teszem. És tudod miért, édes? Mert te egy szót sem fogsz szólni a ti alfátoknak - Midori édesen elmosolyodott, úgy tett mintha meg sem hallotta volna a hím lekezelő mondatát ~ Nem fogom hagyni magam ~ gondolta. Midori meg sem rezzen amikor a hím feléje kap, inkább csak igéző szemekkel közelebb hajol hozzá, már alig pár centi volt köztük, úgy válaszolt:
- Én figyelmeztettelek - suttogta.
Majd hátrébb lép, és Rauckra pillant. Úgy vette észre hogy testvére egyáltalán nem figyel rájuk, aminek örült, hiszen kicsit mindig úgy érezte, Rauck a szülője, aki felügyel rá. Bár eléggé laza szülőnek lehetett mondani. Rauck valamin nagyon törte a fejét, de láthatóan semmire sem jutott. Midori inkább visszafordult az idegen felé, és folytatta a csábítási hadjáratot szemeivel.
|
Causle felnevetett. - Virágszálam, te sem tűnsz az Atyaúristennek. Mindketten tudjuk, hogy ismerem a falkád alfáját és ismereteim szerint nem te vagy az. Rauck pedig nem tartózkodhat itt, egy falka sem engedné meg. Talán az Enazhe, de ti nem az engedékenységetekről vagytok híresek. Ne akarj átverni, abban én is jártas vagyok úgyhogy észreveszem. Bár ha az Atyaúristen lennék az sem lenne nagyobb megtiszteltetés a számodra, hogy velem beszélhetsz. Már hacsak nem vagy béta. - vigyorog majd pimaszul felhúzza szemöldökének helyét.
Ugyan nem mutatja ki, hogy megdöbbent és csalódott amiért Rauck Midori testvére, ugyanis így lőttek a meséjének. Node, sebaj így is elég kapós lesz a sztori Barliennek.
Causle körülsétálta Midorit majd mikor megállt a nőstény előtt hirtelen odakapott annak orrához, de nem harapta meg, az utolsó pillanatban visszahúzta, de fogait összecsattintotta. - Meggyűlik a bajom veled? Állok elébe! Mindig is imádtam a töviseket. - leheli a nősténynek, de a vigyor levakarhatatlanul ott tartózkodik pofáján. ~ Ez volt életem egyik legjobb ötlete, hogy idejöttem. Szórakozás egyenesen a déli falka nőstényei közül! Hmm... ~
Rauckot figyelemre sem méltatja, a vadász most csak alárendelt akinek azt köteles tennie amit a béta mond neki. Vagyis egyenlőre semmit.
|
Rauck mert megszólalni, még mindig le volt fagyva. Egyrészről nem akarta bajba keverni a húgát, másrészről viszont tartott a bétától. Egyébként is látta a felpaprikázott Midorin hogy 'szólni készül', abban pedig nem lesz köszönet. Midori mindig is jobban feltalálta magát az ilyen helyzetekbe mint Rauck, aki már előred félt attól ami itt készülődött...
Midori felöltötte a 'tipikus gúnyos' mosolyát, amit Rauck már jól ismerhetett, de az idegen farkas még nem. Inkább nem is reagált a 'japán júliá'-ra, bár nagyon idegesítette, nem mutatta ki. Ehelyett próbált kellőképpen visszavágni a hímnek.
- Rauck meg az én testvérem! Neki külön engedélye van az itt-tartókodásra, nem úgy mint neked, drágám! - persze ez nem volt igaz, eddig Midori sem tudott Rauckról, és abban is biztos volt hogy Nadja soha nem egyezne bele hogy egy másik falkából idejárkáljon egy farkas. - Engem az sem érdekel ha te vagy az atya úristen a falkádban, Rauck itt marad, amég nem beszéltem vele. Különben meggyűlik velem a bajod - ez enyhe túlzás volt, hiszen Midori a legkisebb veszélyt sem jelentette a hím számára, nem volt sem nagydarab sem túl izmos nőstény - Hmm... rózsa. Jó hasonlat. A rózsa gyönyörűszép. Csakhogy minden rózsán vannak tövisek, amik megszúrnak ha nem vigyázol. Vedd úgy, hogy én egy különösen tövises rózsa vagyok.
Midoriban mindig is jó hazudó volt, az egyetlen aki átlátott rajta az Rauck volt. Ám saját magát nem tudta becsapni, akarata ellenére is megmozdult benne valami... valami, amiről remélte hogy sosem kerül felszínre. Ez a hím más volt, mint azok akiket eddig ismert... nem tudta megmondani hogy miben, de más volt. És még a nevét sem tudta...
|
Causle egyáltalán nem merevedett meg, vigyorogva a háta mögé nézett. - Ó! Japán Júlia! Egy fokkal rosszabb!
-Egyedül akartál lenni? Hát nekem nem úgy tűnt. Kedves Midori, Rauck a falkatársam és nagyon nem úgy tűnt, hogy őt el akarnád zavarni. Ezzel te is tisztában vagy. Én pedig azzal, hogy ez a Déli falka területe. Épp azért jöttem, hogy az elszökött kis bárányt hazavigyem. - célozgatott arra, hogy Raucki ki van szolgáltatva Causle felsőbbségének. Bármit megtehetne vele elkószálása miatt! Pedig nem állt szándékában, Causle vajszíve ezt nem tolerálta volna.
- Mí bájos... engem kerestél? Hát itt vagyok, rózsaszálam.
|
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
