|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 21:57 - |
|
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
A kölyök ismét eltűnt és a nőstény kezdett egyre idegesebb lenni, egyedül egy sötét erdőben, tudhatta volna, hogy ez valami csapda. - Hé kölyök ne szórakozz velem. - Morrgot a nőstény amikor léptekre lett figyelmes. Ezek másak voltak, egy kölyök nem lehet képes erre. A nőstény ide-oda kapkodta fejét, nem tudja merről jön a veszély. Nem tehetett mást, egy helyben állt és izmait megfeszítette,szőrét felborzolta ha pedig fenyegetve érzi magát fogait kimutatja. |
*A sámán szembefordul a rejtélyes szempárral. Ahogy méregeti, attól feláll a hátán a szőr. Nem mintha az agressziótól nem meredne már régen az ég felé minden egyes apró pihéje, vagy fedőszőre. Dühösen vonja össze szemöldökét, a földhöz lapulva készenlétbe áll.*
- Mit akarsz tőlem, átokfajzat? - kérdezi ingerülten, hangja mégis furcsa nyugalommal van teli. Nem tervez újabb támadást, bár ha csak egy aprót is rezzen a két szempár, egyenesen (illetve cikcakkban a nehezebb követés érdekében) nekiugrik valamelyiknek. ~ Mondhattál, amit akartál, te dög, az istenek akkor is segítenek, ha értelmét látják. HA nem, akkor pedig valamit akarnak, vagy elhiszik, hogy képes vagyok egyedül is túltenni rajtad. És ha ők nem kételkednek, én se fogok! ~ Morran fel magában, de gondolatainak hangot nem ad. Csak időpocsékolás lenne...
Ha pedig egyik benne felvetődött változat se lenne igaz, akkor viszont kegyvesztett... Ami azt eredményezi, hogy van esélye, csak elbizakodott az az izé. Legalábbis nem tűnik önbizalomhiányosnak...*
- Várjunk csak, neked nem kettő szemed volt? Hisz átalakulásnál csak bevörösödtek... - Suttogta maga elé, és alaposabban megvizsgálta a föld felett levitáló látószerveket...* |
Kalandmester - Sierra
A kis kölyök nem válaszol, egyenesen tovább siet az erdő felé. Bevezeti Sierrát majd a sötétségben eltűnik. Sierra magára maradt. Ekkor mancsok zaját hallja. Furcsa... mindenfelől...
Kaveh
A farkas felnevet, vér bugyborékol elő szájából és vörösen villogó szemekkel lépeget Kaveh felé. A sámán támad, mire ellensége hűlt helyét és egy adag jóízű nevetést talál. Azután négy vörös szem méregeti Kavehet. |
*Mikor a sámán meglátta, hogy eltűnt a farkas-szörny, azonnal elkezdett hátrálni, és mikor megjelent mellette az a gonosz valami, elvetődött oldalra. Sajnos azonban lassú volt, Erős állkapocs ragadta meg és térítette el pályájáról. Éles fájdalom hasít válába, aztán nekicsapódik a szakadék falának, ami hirtelen aránytalanul közel került hozzá. ~ Mi a?! ~ Üvölti túl elméje a fájdalmat, aminek a lüktetése monoton sugárként tompul folyamatosan, majd mikor megpróbál talpra állni ismét erősödik.
Ezt azonban mégse hagyja, erőt vesz magán és lábra áll. Máris kevésbé tűnik reménytelennek helyzete, és bár meleg vér csordul le jobb lábán, mégse veszíti el a fejét.*
- Férrrreg? Az se rossz név, bár a ganajtúró jobban illene a külsődhöz... - Veti oda foghegyről, csak hogy tovább hergelje a valaha volt nőstényt. Már nem biztos a nemében, de nem is ez a fontos.
A sámán gyors fohászt mormol ismét a fény istenéhez, hátha ezúttal némileg jobban figyel rá a megszólított, de nem várhatja meg a választ, már persze ha jön egyáltalán.
Korához képest meglepő gyorsasággal rugaszkodik el, párhuzamosan ugrik a sziklafallal, aztán hirtelen fordulóból próbálja oldalba kapni ellenfelét. Lendületét okosan adagolja, minden lépéssel készen áll egy hirtelen irányváltoztatásra, ha a nálánál jóval erősebb lény netán ellentámadásba lendülne. ~ Kisebb vagyok, és bár ez a dög képes eltűnni, én mégiscsak mozgékonyabban tudok fordulni... ~ Mormolja magában, mintegy önbizalom növelőként, de nem áltatja magát felesleges és homályos reménnyel. Ellenfelét ha sikerül is felhúznia, minnél idegesebb lesz, annál veszélyesebb, bár annál kevésbé koordinálja majd mozgását. Ez a düh alapvető természete, és hite mellett csak erre a két dologra támaszkodhat Kaveh...* |
Csendben követi a kölyköt, majd egy idő után megszólalt. - Öm hova is megyünk? - Kérdezte érdeklődve a kölyöktől és remélte az felel válaszára. Mintha hirtelen pár fát vett volna észre, miután egy ideig koncentrált a sötét oszlopokra rájött nemcsak egy kérges magasodik ott. Ismét a kölyköt kereste és még mindig várt annak válaszára. |
Kalandmester - Sierra
A kis kölyök visszasiet Sierráért és szemrehányóan néz rá majd elengedi arcizmait és újra mosolyog. Most már lassabban szalad, bevárja a nőstényt és a teljesen sötét erdő felé vezeti. |
Meglepetten néz a kölyökre. Furcsa de egy ilyen kis teremtménnyel nem tud ellenséges lenni, vakon követi a picit aki hirtelen eltűnt. - Fene. - Mondta morogva és megint elkezdte ostorozni magát, hogy lehet ilyen szerencsétlen. - Hahó. - Mondja jóval halkabban remélve a kölyök visszatér, de nem hajlandó várni elindult arra amerre legutoljára látta a kis farkast, de azért óvatosan helyezi mancsait, nem szereti a meglepetéseket, igaz azok mindig izgalmasak, de veszélyesek is lehetnek. Nagyonis. |
Kalandmester - Sierra
Sierra egy réten ébred. Minden fekete-fehéren lát, a rét füve szintén sötétségben pompázik. Ekkor egy kis kölyök jelenik meg előtte, barátságosan mosolyog Sierrára majd int neki, hogy kövesse és eltűnik a fekete fűben. |
Kalandmester - Kaveh
A mély, túlvilági hang nevetésbe kezd. - Azt hiszed, hogy egy idóta játékoskodással legyőzöl? Mégis ki vagy te hozzám képest? Te féreg! Sosem győzöl le, még a kegyvesztett sámánok sem képesek! Még az isteneid segítségével sem! - hangja egyre hangosabb, szinte már ordít. Aztán megremeg majd eltűnik. Hirtelen Kaveh jobb oldalán jelenik meg újra, fogait mélyen Kaveh vállába mélyeszti majd elhajítja a farkast. - Férrrrreg - hörgi, ahogy egyre feléje közeledik. |
A fekete nőstény nem tudta hol van és azt sem hogyan került ide, egyszer csak itt találta magát ezen a sötétségbe burkolt helyen teljesen egyedül. Kiváncsi szemeit végigjáratta a tájon, csak néhány dolog alakja rajzolódott ki homályosan, csak azok amik sötétebbek voltak az amúgyis fekete tájnál.
- Hogy a francba kerültem ide? - Kérdezte magában és óvatosan elindult, tett pár lépést. Igaz elég bizonytalanul mozgott és dühösnek, valamit összezavarodottnak tűnt - az is volt - valójában nagyon örült. Végre egy kis izgalom, egy ismeretlen terület ahol sosem járt. Igen, ez hiányzott neki. - Van itt valaki? - Kérdezte a nőstény hangosan minden félelem nélkül, közben fejét még mindig ide-oda mozgatta hátha észrevesz valamit vagy valakit. |
*Ahogy átváltozni látja a farkast, valahogy furcsamód nem megretten, hanem ostoba, incselkedő fiatal énjét veszi föl. //Persze nem önszántából, ez csak úgy jön neki XD // Hátrébb lépdel ugyan, biztos(abb) távolságba húzódik, de egy gúnyos meghajlás után játékos szóra nyílik szája.*
- Egy hölgy még ébredés után is gyönyörű, habár igaz, kegyed kissé elaludhatta magát. - Bár hangja élénk, és játékra csábító, némileg tisztában van a helyzet komolyságával. Hiába, a megélt évek megtanították erre-arra, és bár ilyen szörnyszülöttel, de legalábbis valamiféle félvérrel még nem találkozott, valahogy mégis ismerősnem rémlik előtte az alak. Talán régi régi mestere mesélt neki róla? Vagy egy mély álomban ő maga látta? Akárhogy erőlködött, Kaveh nem volt képes felidézni a származását. Igaz, nem is mert teljesen elmerülni gondolataiban.*
- A kisasszony már tudja a nevem, ezzel jelentős előnye van. Hajlandó lenne elárulni, hogy szólíthatom? - Hangja komorrá válik ahogy hozzáteszi: - Sajnos az Aaaarghh.... név már foglalt!
*Ahogy beszél megpróbálja ismét vizsgálón körüljárni a vészjósló farkast. ~ Talán egy isten, vagy szellem lenne? Dehát oly ritkán jönnek le közénk... mért pont engem akarna megtépni? Vagy egyszerűen álmodok. Igazából, most egyik se kecsegtet jó kilátásokkal ~ Elmélkedett magában, és egyre inkább elkezd pörögni az agya. Ha a másik meg akarja ölni, jó esetben meg is teheti. Erős, és nagy méretű, bár a sámánnak épp ezért talán gyorsasága segíthet megmenekülni, mivel ő kissebb termetű. A testi különbségek mozgékonyságot adhatnak neki egy esetleges összecsapás során, és a mozgékonyság idő. Az idő pedig maga az élet. Nem mintha harcolni lenne kedve a hímnek.* |
Kalandmester - Kaveh
- Vén kujon! - fintorog a farkas majd leül Kaveh előtt.
- Hölgy? HÖLGY? - a nőstény hisztérikusan felnevet. Hirtelen pengeéles fogai nőlnek, szemei bevörösödnek, bundája befeketül majd fekete korom szóródik róla a földre.
- Hát így néz ki egy hölgy? - hangja már egyáltaláe nem nőtényes, mély és hátborzongató. |
*A hím meresztgeti a szemét egy ideig, de nagyon sokmindent nem lát. Inkább többi érzékére támaszkodna már, mikor egy szürkésfehér nőstény elmosódott képét pillantja meg.
Megilletődve hőköl hátra, nem számított társaságra, habár a nevetés egyféle előjel volt. Nem szól, hitetlenül hallgatja a másik szavait. ~ Hogy került ez ide? ~ Mormolja magában, és megpróbál a farkas oldalába kerülni, hogy jobban megnézhesse magának.*
- Noss, általában így állnak hozzám a nőstények. - válaszol, hangja nem remeg meg, habár izmai különös, szaggatott táncot járnak. - Nem hinném, hogy ismerlek, de egy hölgyet nem hagyhatok itt csak egy szó nélkül.
*Szavaiból valószínűleg kicsengett, hogy nem szívesen van itt. Ha a Kaveh számára idegen nőstény kicsit szemfülesebb az átlagnál, észreveszi azt a burkolt célzást is, ami a neve "megkérdezésére" irányul.
A sámán alaposan végigkémleli a sivár, de méginkább sötét területet, orra is egy aprócska gyöngyviráágot keres. Persze miközben leginkább erre koncentrál, azért határozottan figyelemmel kíséri a nőstény minden apró jelét. A mozdulatait, a szagát, amit csak Kaveh fel képes fogni...* |
Kalandmester - Jenn
Elfintorodik.
- Vadászatra? Hát a szárnyas kis talpnyalói? Miért nem azokat küldi? Meg hát... ő nem eszik. Minek vadászik?
Hitetlenkedve megcsóválja a fejét. - Idáig süllyedt a vén tuskó? |
-Igen, igen bocsánat.- játsza el szerepét hibátlanul.
-Hogy ő hogy van?- kérdez vissza s halványan elmosolyodik. -Tökéletesen, köszöni szépen. Azért nem ő jött személyesen mert vadászatra ment. Nem szeretne üres mancsal jönni hozzád.- kezdett egyre jobban belemelegedni hazugságaiba. Csak el ne hibázza. |
Kalandmester - Jenn
Felmordul.
- Anacchetről, idióta!
Megnyalja a száját majd felnevet. - Akkor üzenem neki, hogy még élek és már alig várom, hogy találkozhassunk!
- Mondd csak... és ő hogy van? - néz kíváncsian Jennre. |
-Álljunk meg egy szóra...- mordul fel merészen s ismét hátrál miközben a hím szemeibe néz. -Kiről is beszélünk egyáltalán?- éles hangja addig olyan merész még a szürke farkas egyszeriben nem lessz fekete, vörös pillájú.
-Tudni szerette volna, hogy mi van veled. Hogy élsz-e még...- nyögte ki óvatosan Jenne, szinte megszégyenülve. |
Kalandmester - Kaveh
A nevető hangok elhalkulnak. Kavehet körbevonja a sötétség, a légüres tér. Nem egy erdőben van, inkább egy szakadékban, egy jó, nagy szakadékban.
Ekkor előlép egy piszkosfehér bundájú nőstény.
- Kaveeh - suttogja reszelősen a sámán nevét. - Jó látnihihihi. - kuncogja el a végét. |
*Fohásza után ugyan nem lett világosabb egy cseppnyit sem, de nem kérdőjelezte meg a fény istenének figyelmességét. Csak csendben tudomásul vette, hogy most magára van utalva, részben legalábbis. Idegesen, de nem feltűnően emelte fejét a kacajok irányába. Zavarta, hogy nem látta a forrásukat, és a hangszínen kívül nem tud róla semmit. Lehajtotta fejét a földre, körbeszimatolt. Ezzel se tudott meg sokkal többet, maximum annyit, hogy a -feltehetően erdő- avaros talaja irritáló bűzt áraszt. Gonosz gázt, ami kifejezetten rosszul hatott a hímre, pedig annak már volt része egyben, s másban.
Tett egy tétova lépést arra, amerről mintha zajt hallott volna, és csak remélni tudta, hogy a szél játéka. Nem emelte sokkal feljebb a fejét, mint a háta vonala, hisz ha mégse ő van itt egyedül, könnyebben védekezhet ebből a helyzetből. Bár harcolni nem akart, az eddigi évek, amiket átélt, megtanították az elővigyázatosságra.
~ Hrrr... ~ Mordult magában, de valójában nem adott ki hangot. Csak szőre borzolódott fel kissé, és füle lapult hátra. Nem acsargott. Próbált úrrálenni magán, bár a folyamatos, sűrű sötétség feszélyezte. A szagoktól pedig már-már öklendezni kezdett, ismét.*
- Pedig már azt hittem jobb... - halkan suttogott, a mondatot pedig félbe hagyta. Aranybarna szemeit ismét az égre emelte, de az nem úgy látszott, mintha valamivel is világosabb lenne.* |
Kalandmester - Jenn
- Pont azért! - lebegi körbe Jennt a hím.
- Azt hiszi, hogy csak ideküld egy halandót és majd megtisztulunk? Bolond! - nevet fel. - Miért nem maga jön, he? - ismét Jenn képébe néz, elég közelről. - Talán fél tőlem? Azt meg is hiszem! Egy ütéssel legyőzném - ismét sátáni kacaj.
- De először kezdem veled - a farkas bundája befeketedik, szemében tűz lángol.
- Mondd meg miért küldött és meghagyom az életed! - vicsorog a nőstényre.
Kaveh
Kaveh teljes sötétségben ébred. Oly fekete az ég, hogy farkas éles szeme sem lát semmit. Hangtalanság kiáltozik. Csak érezni lehet az émelyítő szagot, és semmi más támpont.
Felhangzik egy kacaj. Majd mégegy. És mégegy. Közelről. |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
