|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:48 - |
Füves dombok, sokat fúj itt a szél és a legmagasabb dombról be lehet látni a keleti falka alacsonyabb területeit.
Funkció: -
Zsákmány: nyúl |
[57-38] [37-18] [17-1]
Nyugodtan és fesztelenül sétáltam át a dombokon. Pár másik farkas szagát hozta a szél akiket már ismertem látásból. A szél erősen az arcomba fújt ezáltal a bundámat borzolta. Az idő épp megfelelő volt. A nap fentjárt az égen. Pár madár repült el arra mikor odanéztem. Kiszámíthatatlan volt mostanság az időjárás így egy fa alá leültem onnan figyeltem egy kis ideig a tájat, majd lecsuktam ezüstös szemeimet és hirtelen súlyként nehezedett rám a fáradtság. Azonnal el is aludtam...
|
LÄ elment, a kölykök is, az alfanőstény is. Silver egyedül maradt. Továbbra is csak a szagra koncentrált, közben figyelt a szélre is, hogy neki szembefújjon. Egyre csak közeledett a nyúlhoz, lekushadva, hogy a lehető legkisebb legyen a lebukás esélye. Amikor a nyúl háttal állt neki, Silver egy szikla mögé ért. Tökéletes relytek. Mikor érezte, hogy eljött az idő, ugrott, szinte ráesett a rágcsálóra, állkapcsa csattant, s a nyúlnak annyi. Már csak azon kell gondolkodnia, merre mentek Lämuun-ék. Jobbnak látta leülni, és várni a sült galambot (azaz LÄmuunt). |
Lina is Lämuun nyomába szegődött, most feltett szándéka volt, hogy bármi történjék is nem fog lemaradni a többiektől mint az előbb, és így elszalasztotta a találkozást a falka sámánjával. Bár, nála sosem lehet tudni, az ő figyelmét nagyon könnyő volt elterelni, hiszen még csak egy kölyök volt. Lina rápillantott Electrára, fel volt készülve arra ha esetleg egy kis bunyó következne. De nem, a kis nőstény csak kérdezett, és Lina egy pillanatra a távolba meredt, gyerekesen tágra nyílt szemekkel. Aztán válaszolt:
- A déli falkából - mosolygott vissza, akármennyire is keserűek voltak a következő szavai - De nem ott születtem. Csak kis ideig voltam ott, előtte... előtte... - Lina gondolkodott kicsit. Nem tudta, hogyan folytathatná, hiszen nem emlékezett a múltjára. Ha megpróbálta felidézni, mi történt vele, agya tiltakozni kezdett, és nem volt hajlandó megmutatni Linának amit tudni akart - Csak kevés dologra emlékszek. De annyit tudok, hogy a szüleim meghaltak, én pedig csak véletlenül kóboroltam a déli falkához. Ott viszont nem maradhattam, így kerültem ide - mondandója végén újra mosolygott. Igen, ez volt az igazi Lina. Aki mindig jókedvű.
//Folyt.Köv. Préri//
 |
- Nem kell mindenért leharapni a fejemet. - Mondta durcásan a kölyök, majd mit sem törődve Lämuun "gonosz" (az ő szemében gonosznak tűnő) szavaival vidáman farkát csóválva tett egy kört a többiek körül. - Nem is hittem, hogy ilyen fontos farkasról van szó. - Tette hozzá csodálkozva majd szaporán szedve mancsai követte a többieket. - Hova megyünk? - Érdeklődött Sanuye, de ha nem kap választ az sem érdekli csak kiváncsi volt.
// Folyt.köv. préri // |
Elmosolyodott mikor Lä rászólt vörös testvérére majd komolyabb arcot vágott mikor elindultak. Lina mellé szegődött és kissé meglökte vállával s ha új testvére rá nézett bátorítóan mosolygott.
-Amúgy honnan jöttél?- kérdezte érdeklődve a sor végéről miközben követte a dadát.
//Folyt. köv. Préri.// |
- Vigyázok - válaszolta kedvesen a sámánnak és melegen rámosolygott az egyik kölyökre.
Ám Kaveh következő mondatára kissé "elsápadt". Kiszökött minden vér a pofájából. - Mim... mit... értem - bólint. - De körbe kell vezetnem őket, amint lehet visszamegyünk. Köszönöm, hogy szólt. Rendben, viszlát! - köszön el. Rámorran Sanuyera. - Sanuye! idősebbekekkel nem sziázunk! Kövesd Branie példáját: szép napot! És még te kívánsz örökös lenni? - horkan fel.
- Lina, ő a falkánk sámánja volt, Kaveh. Bölcs farkas, nagyon sokat tud és ő gyógyítja a beteg farkasokat amíg nem lesz külön gyógyítónk - mosolyog majd felkapja a legrakoncátlanabb kölyköt és tesz előre pár lépést. - Gyertek! Vár ránk még több terület és sietnünk kell!
//Lämuun el Prérire.//
 |
Lina is be akart szállni a játékba, ám egy aprócska lyuk a földben ezt megakadályozta. Amint önfeledten ugrándozni kezdett, megbotlott a kis mélyedésben, és egyenesen a domb aljára gurult, közben eléggé összekoszolta bundáját. Lä bizonyára azt hitte, Lina csak játszik, ezért nem siettett segítségére. Így hát Lina saját erejére támaszkodva, vagy inkább bukdácsolva indult el fölfelé. Mikor odaért a többiekhez, egy távolodó farkast vélt felfedezni az egyik dombon.
- Ő meg ki volt? - kérdezte Lä-t, de közben végig a távoli farkason tartotta szemeit. Egy pillanatra tudásszomja azt is elfelejtette vele, hogy a 'kis' bukfencének köszönhetően hátsója úgy lüktetett, mintha bottal szurkálnák.
|
- Szia. Én Sanuye vagyok. - Vigyorogott egyet a kis nőstény és érdeklődve közbejárta a hatalmas farkast. Orrát bundájába fúrta, fülét "megkóstolta" majd játékosan arrébb ugrált. Most, hogy a fontosabb információkat megtudta a számára még viszonylag idegen farkasról visszatért testvéreihez. Branie jobban érdekelte, mint Electra ezért inkább az előbbi kölyökkel kezdett játszadozni. Ha tudja kikerüli a másik kölyök "támadásait" és valahogy úgy helyezkedik, hogy ő kerüljön testvére hátára. |
A kis kölyök kissé hümmögött Electra bemutatkozását. Ő felkelt, kirázta rövid bundáját, s szépen odasétált Kaveh elé.
-Szép napot. Én pedig Branie vagyok. - majd kissé közelebb lépett hogy megszagolhassa a sámánt. Amint az kijelenti távozását, Branie visszamegy, s amint eltúnik, ismét Sanuyera próbál ugrani. |
Mikor észrevette a nagy sámánt ő is elkezdett szimatolni felé és érdeklődve közelített hozzá. Megszimatolta de csak kellő távolságból azaz a dada lábai mellől. Mikor kérték, hogy mutatkozzon be illendően kihúzta magát s ha nem szólt közbe senki elmosolyodott.
-Csókolom! Én vagyok Electra.- mondta büszkén kihúzva magát. |
*A hím kimérten biccentett a dada felé, majd feltűnően méregető szemmel kezdte vizslatni a kölyköket. Ledobta maga elé a szájában tartott már kókadt, és száradó gyógynövényeket, aztán megszólalt. Hangja a tőle már megszokott mély, a természettel összecsengő, és nyugalmat hordozó.*
- Valóban nem volt még szerencsém egyikhez sem... De ahogy elnézem, ígéretesek, jól néznek ki. Vigyázz rájuk, Lämuun.
*Elnézte egy kicsit az apróságokat, és hagyta, hogy végig pásztázzák, szimatolják, sőt, ha ráugrott valamelyik, azt se bánta. Egyszer csak hirtelen megmozdult, öszerántotta magát, mint aki ugrásra készül, de csak a kölykök reagciójára volt kíváncsi.
Aztán elrévedt a távolba, a szelet szimatolta, fülei izgatottan radaroztak körbe. Nem tűnt feszültnek, de figyelmes volt...
Aztán visszatért a földre.*
- Mindenesetre nem túl jó ötlet most ilyen nyílt terepen kószálni... Térjetek vissza minnél hamarabb a táborba. - suttogta a dadának úgy, hogy lehetőleg csak ő hallja - Változás vibrál a levegőben. Nemsokára valami nehezen visszafordítható, hacsak nem egyenesen visszafordíthatatlan fog történni... - Remélte, hogy a nőstény veszi a lapot, de nem tudhatta biztosan. Az apróságok miatt pedig nem akart nyíltabban beszélni.
A dombok mindenesetre egy nagyszerű harcszíntér lehet a későbbiek folyamán, és bár Kaveh nem tudhatta pontosan, hogy falkaháború közeledik, de a régi feszültségből, ami a falkák között volt, könnyedén kikövetkeztethette mindezt.*
- Szívesen maradnék veletek, de sajnos nem tehetem. Visszakéne térnem az odúmba, mielőtt a Lendorra végleg feladja a küzdelmet. - bökött mancsával az egyik furcsa, mérgeszöld, tüskés szárúnak tűnő növény felé. - Remélem megértitek...
*Mielőtt elköszönt volna, még játékosan meglegyintette az egyik közel álló kölyköt, és a lelkükre kötötte, hogy élvezzék ki ezt a szabadságot amíg tehetik, de figyeljenek szegény túlterhelt és gondos Lämy nénire is... Kellemesen elkuncogott a megslításon, aztán felkapta a "csokrát".
Hosszú, elnyújtott ugrásokkal szelte át a terepet, és végig azt mérlegelte, milyen pofás, élénk kis kölykei lettek az alfa párnak. ~Hát igen, a vér nem válik vízzé... Istenek és szellemek adják, hgy végig nézhessem, ahogy felnőnek! ~ Gondolta jókedvően, miközbe eltűnt egy nagyobb földkupac mögött...*
//Folyt valahol :) // |
Észrevette Kavehet őrhelyéről, hunyorogva nézte a feléjük tartó hímet. Amint közelebb ért a magas fűben hozzájuk, Lämuun megszólította. - Üdvözlöm Kaveh! Öröm látni magát - kiáltotta majd a kölykök felé fordult. Elnevette magát rajtuk, főleg a kis Branien. - Kölykök, ő itt a falka sámánja, Kaveh. Üdvözöljétek illendően!
- Úgy gondolom még nem látta alfáink kölykeit, Kaveh. Branie, Electra és Sanuye - mutatta be a kölyköket a sámánnak.
|
Örült, hogy végre a játékra alkalmas területet találtak. Fejét vidáman ide-oda kapkodta és próbálta mindegyik testvérét szemelőtt tartani. Észrese vette, hogy Branie a hátamögé lopódzott. Figyelmét jobban lekötötte egy kis mozgó pont ami furcsa hangot adott ki. Repülő teremtmény volt és szokatlan pici volt. Ösztönösen lekuporodott a földre és kiváncsian figyelte a bogarat.
A következő pillanatban egy kisebb súly nehezedett hátára. Egyik testvére ráugrott Sanuye pedig értetlenkedve nézett körbe, majd a meglepettség nevetésbe torkolott. Próbálta elkapni Branie-t de sajnos az a remek helyzete miatt nem sikerült. A nagy játék közben nem is olyan távol észrevett egy számára hatalmas farkas. - Ki az? Ki az? - Kérdezte izgatottan, farkával a földet söpörte. Már annyira nem is érdekelte a játék.
|
Branie, amint lehetősége nyílt rá, leugrott LÄ mellől, s körbenyargalta a területet. Amikor viszaért testvéreihez, nem dől le. Vár pár másodpercet, s már meg is történt a csoda: amenniben nem reagál gyorsan, Sanuye magán találja kis (nagy) nővérét. Branie hamar leszáll az örökösmániákusról, s felborul LÄmuun sziklája előtt a fűbe. |
*A sámán kissé bágyadtan ébredt. Még mindig emlékezett furcsa álmára, és utánna a fényre. Sokáig csak feküdt, mozdulatlanul, és gondolkodott... Aztán eszébe jutott, hol is van. A gyógynövények illata a feje alól valamennyire kitisztítoták fejét.
A falkájából már ismerős hangokat hallott... ~ Egy kölyök és gondolom egy dada? De kik lehetnek? ~ Csak fülét mozdította a nesz irányába, majd rászánta magát, hogy felüljön. Valahol előrébb két mocorgó foltot látott. Megrázta a fejét, és ettől végre élesen ki tudta venni az árnyakat.*
- Áááá! - Suttogta a szélbe, ahogy lassan nemcsak felkelt, hanem fel is ébredt agya. Felismerte a farkasokat. ~ De most oda menjek? Vagy ne? ~ A kettős választás emlékeztette őt furcsa álmára... vagy nem is volt álom? ki tudja... Mindenesetre erőt vett magán, és hátrafordulva leköpte ball hátsó lábát.
De aztán hamar meg is hempergőzött a fűben. Nem gondolta ám annyira komolyan, inkább csak valami fanyar humor volt részéről. A fű hamar újra tisztára törölte bundáját, és fényessé varázsolta. Szájába kapta a gyógynövényeket, és a páros felé tartott... Úgyis arról jött, gondolta magában...* |
Hátul kullogott csöndesen meg sem szólalt egész úton. Kicsit rosszul esett neki, hogy húga odakapott... így mikor Lä azt mondta menjenek játszani inkább hátrált egy lépést. Szeretett játszani... de most a kis vörös nőstény elvette kedvét tőle. Pedig kellenek az ilyen tapasztalatok is. Inkább próbált küzdeni az elég erősen fújó szél ellen. Szemeit becsukta de az még nem jutott el tudatáig ha háttal állna neki...
~...előre bukfenceznék.~ inkább szemben volt...és küzdött ahogy bírt. |
Lämuun fejében egy útvonalterv rajzolódott, 1. állomása a dombok voltak. Úgy gondolta itt összeismerkedhetnek a kölykök egy kis játékkal, ő pedig egy magas pontról figyelheti őket.
- Nos, megérkeztünk a dombokhoz. Dimbes-dombos terület, kitűnik területünk többi, sík része közül. Vívott csatáink legtöbbje itt zajlott le. Menjetek, játsszatok egy kicsit - mosolyogva bökött a füves kiemelkedések felé.
|
*Hosszú, nyugodt léptekkel ért a dombok területére. Mindigis szerette ezt a helyet, nyugalmat árasztott, mégse volt ugyan az. A játékos szél összeborzolta a hím bundáját, akárcsak ha a lába alatt elhajló fűszálakat simogatná.
Jóideje talpont volt már, a nappal együtt kelt. Pár növényt keresett, ugyanis rejtélyes módon eltűnt pár... Nem fújta fel az ügyet, akár a fiatalabbak csenték el, akár ő hagyta el őket, most nagyszerű alkalom nyílt a kimozdulásra.
Egy széles levelű, vékonyka szárú fűfélét, és egy tenyér alakban elterülő futónövény hiányzott már csak gyűkteményéből, és nagyon remélte, hogy meg is találja őket a nyílt mezőn. Az előbbivel szerencsés volt, hamar lálelt. Egy egész csomót kiásott a földből, majd gondosan visszatemete a kihányt kupacot, és meghajolt.*
- Köszönöm. - sutyorogta maga elé, bele a szélbe.
Aztán, mivel már úgyis a nap vége fele járt, és több mindent sikerült összeszednie, mint amire számított, kellemesen elterült a napsütötte földön. Élvezte, ahogy a meleg sugarak bundájába hatolna, érezte, ahogy újra feltötltik energiával.
Elégedetten lehunyta a szemét. Csak egy pillanatra. Majd mégegyre. Lustán ásított egyet, aztán a gyógynövényt a feje mellé húzva nyugodtan elnyújtózott. ~ Csak egy kicsit lazítok, mielőtt visszamegyek... ~ Gondolta, de az egész napos mozgás, a meleg és a szél ringatása végül mély álomba szenderítette...* |
- Rendben. - bólint. - És merre érzed? Nyugatról fúj a szél, nekünk akkor úgy kell lennünk, hogy a szél ne vigye a nyúl felé a szagunkat, de halálos csendben kell lopakodnunk odáig.
 |
-Ne csókolomozz drága Silver,csak tegezz.Szép napot nektek is!-mosolyodott el a vörös nőstény.Tekintetét végighordozta a tájon,majd egy darabig figyelte a két tagot.Lämuun kiváló tanárnak bizonyult,értett a kölykökhöz,így bizonyára Silver gyorsan fog tanulni.Pár perc után aztán úgy dönött körbenéz egy kicsit a területen.
// Alina el /// |
[57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
