|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.12. 14:27 - |
 A sivatag közepén található gyönyörű oázis tele pálmafákkal és egy kicsi, csörgedező patakkal. A puha homok a talpad alatt könnyen visz a hátán téged, különféle gyönyörű madarak csiripelnek.
Funkció: pihenés, ivás
Zsákmány: kis emlősök, rovarok(XD) |
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Menjünk a tóhoz, ha ennyire meleged van. Itt is van ugyan víz, de ott a sziklákon jobban jár a levegő!
*Tesz egy apró javaslatot, és felzárkózik a vadász mellé. Mikor az sehogy se indul el, Oota némiképp félve ugyan a következményektől, de tesz pár bátortalan lépést, aztán határozottabban indul el előre.
Fülei olykor idegesen csapódnak hátra, és bár Nora eddig nem ártott neki, azért készenlétben áll, hogy megadóan lemaradjon, ha arról volna szó...*
//Folyt köv tó :) // |
Oota kérdésére Nora lendületesen bólint. Feláll, és kissé megrázza elmacskásodott végtagjait.
-Egy séta jót tenne-feleli halvány mosollyal. Tisztában van vele, hogy mások ezért leugatnák az omegát, de ő szeret mindenkit egyenlőnek kezelni...Egyetért azzal hogy kell a szigor, de ennek ellenére nem kedveli a falkarangsort. Kedvesnek találja az omegát, és örül hogy valaki legalább foglalkozik vele. Orrát a szélbe tartja, és nagyot szippant a levegőből.
-Nem tudom, mások hogy bírják ezt a hőséget, mert engem kikészít-mondja bizalmasan Ootának. Megvárja, hogy a másik farkas mellé lépjen, és elhatározza hogy rábízza a döntést, hova menjenek.
-Merrefelé sétálgassunk?-kérdezi tőle. |
*Kicsit letörik a kedve, mikor Nora hangulata némiképp leromlik. ~ Ó, a francba, remélem nem miattam! ~ Gondolja magában, és bátortalanul közelebb óvakodik a nőstényhez. Orrát bizalmasan a másik lábához dörgöli, ezzel próbálja vigasztalni.*
- Mi lenne, ha sétálnánk egyet? Jót tesz a környezetváltozás, legalábbis ezt szokták mondani. - Próbál javasolni valamit, bár fülei akaratlanul is lelapulnak. A falka általában nem nézi j szemmel, ha Ootának saját véleménye, vagy ötlete van, arral meg legkevésbé se szoktak figyelni, hogy mit szeretne egy omega és mit nem...* |
Nora szemei ragyogtak, mint két drágakő. A nőstény mindig roppantul örült, hogyha segíthetett valakinek.
-Örülök, hogy ízlett-mondta őszintén. Az omega kérdésén kissé eltöprengett...Miért is? Voltaképpen nem akart tőlük semmit...
-Hát csak úgy-vont vállat-Nem volt semmi dolgom, és nem szeretek tétlenkedni. Biztosan vadásznak-jegyezte meg. Hangulata kezdett kissé kesernyésbe fordulni. Néha egész számkivetettnek érezte magát a falkájában: talán ez idegen származása miatt volt. Ootára pillantott: volt, amikor úgy érezte, ők ketten bizonyos értelemben sorstársak. |
*Oota megörült az élelemnek, egy ideje már nem evett rendesen. Hálásan nézett a vadászra, és boldogan húzta magához a maradékot.*
- Köszönöm, Nora!
*Épphogy befejezte mondatát, mikor belefarapott a még némiképp véres húsba. Az étel édes, némiképp fémes íze mintha egy falatnyi menyországot hozott volna le az égből. Az omega igyekezett illedelmesen enni, és a lehető legkevesebb vért kenni fehér bundájára. Aminek persze csak az lett a vége, hogy többet koncentrált, mint evett.
Feladta hát, és egészséges iramban befalta az eledelt. Könnyed mozdulattal felállt, és ruganyos léptekkel az oázis vizéhez sétált, farkával boldogan legyezve jobra-ballra járásának ütemében.
Ahogy a tükörbe nézett, örömei csak fokozódtak, ezúttal nem kent semmi vöröset a fülére. Se márhova... Épphogy csak vörös volt a szája, megnyalta hát, majd a kudarc után inkább megmerítette a langyos vízben. Immár tisztán fordult ismét a másik nőstényhez.*
- Köszönöm, megint! Nagyszerű volt! Mért kerested amúgy a többieket? |
-Nem gond-felelte Nora csalódottan, és vállat vont. Visszagaloppozott az oázis szélénél hagyott maradék zsákmányhoz, felkapta, és visszakocogott Oota mellé. Leült, és a húst az omega orra elé tolta.
-Kérsz? Én már jóllaktam.-kínálta meg a fehér nőstényt, borostyánszemei csillogtak.
|
*Szórakozottan csapott le az előtte elhaladó apró rovarokra. Mikor egy hangya kicselezve a nőstény fürge mancsát rámászott, Oota meglepődve rázta le magáról az apró támadót. Nem csapott le újból, hagyta, hogy az elmásszon. ~ Ehh ezt a farkasságot //emberséget x) // én is megérdemelném néha! ~ Gondolta magában, bár nem ironikusan ezúttal, hanem boldogan.
Mikor megérezte egyik falkája beli jelenlétét, egy pillanatra megdermedt, legszívesebben eltűnt volna. De már késő volt ahhoz, hogy elnyelje a föld, vagy bármi más. Megszólították. Ám a közelgő vadász meglepő módon egész kedves hangon szólt hozzá, ezért hát a mélyebb meghunyászkodás helyett Oota lomha farokcsóválással és végtelen segítőkészséggel üdvözölte társát.*
- Umm... Noss, nem is tudom... - elgondolkozik egy pillanatra, aztán folytatja - Rhage mintha a farkaslyuk felé ment volna, Midoriról nem tudok semmit.
*Sajnálkozva, és a "kudarctól" félve rántotta hirtelen a földre a fajét, nem mozdult, csak szemével és fülével követte Nora mozdulatait.* |
A nőstény vadász némileg kimerülten érkezett vissza. Szája széle még mindig kissé véres volt a lakoma után. Megpillantotta a heverésző omegát, és barátságosan köszöntötte.
-Szia, Oota!-körülnézett.-Többiek? Elmentek? Vadásznak?-kérdezte a fehér nőstény farkast. Nem úgy viselkedett az omegával, mint a többiek. Nora alapjáraton barátságos mindenkihez, még az omegákhoz is.
|
A fehér nőstény most kivételesen vidám volt,talán mert egy falkatag sem volt a közelében.Akár egy kölyök,beleugrott a patakba,és ott kezdett pancsolni.Miután végzett lebukott,majd kijött a vízből és megrázta magát,azután gumilabdaszerű pattogó mozdulatokkal egy pálmafához ugrált.Lefeküdt és úgy nézelődött,nyelve oldalra kilógott,szinte az egész. |
Rhage csöndben hallgat.A nőstény itt akarja hagyni,mondván,hogy fáradt.Rhage egy mosollyal a képén felsóhajt.-Rendben,menj csak.Aludd ki magad.-Köszön el a nősténytől.Kap még egy nyalást,amin ismét csak mosolyog.Amikor Midori eltűnik a szeme elől megfordul,és a farkaslyuk felé veszi útját.Megy jelenteni.
//Rhage el: farkaslyuk// |
Midori újra nevetett, jól érezte magát a hím társaságában. Ám ekkor eszébe jutott valaki... ~ Causle... ~ Midori megrázta a fejét. Őt el kell felejtenie. Hiszen még csak nem ismerik egymást. Sajnos ez a gondolat hatással volt Midori jókedvére. Újra egyedül szeretett volna lenni, hogy átgondolhassa a dolgokat.
- Köszi Rhage, tényleg - Midori érzi, hogy amit mond az kivételesen szívből szól - Már nagyon régen nem nevettem ennyire... mint most - A nőstény úgy érezte, ezt az új fajta örömöt Rhagenek köszönheti - De most elmennék egy kicsit pihenni - Érezte, hogy most tényleg ráférne egy kiadós alvás. ~ Érdekes. Ez már a harmadik igaz mondatom volt zsinórban egymás után. Haladunk ~ Midori hirtelen jött fáradsága inkább szellemi volt, mint fizikai. Túl sok új dolog érte őt egy nap alatt - De később még beszélünk, oké? - még egyszer elmosolyodott, és a poén kedvéért újra megnyalta a hím pofáját, majd megfordult hogy keressen magának egy nyugodt helyet. Például a sivatagi kuckóját.
//Midori el sivatag//
 |
Rhage is elmosolyodik.A nőstény megnyalja a pofáját,a hím számított valami ilyesmire,de azért meglepi,hogy Midori mégis megnyalta.
-Ami azt illeti igen,egy kcisit váratlanul ért.De próbálhatnád ezt gyakrabban is ismételgetni,nagyon megy neked.-Nevet ő is.Jó egy kicsit felszabadultan lélegezni,és nevetgélni.Ez a falkák közötti háború dolog rányomja a bélyegét az általános hangulatra. |
Midori finoman elmosolyodott, nem tudta eldönteni örüljön-e ennek vagy sem. Hiszen, tényleg furcsa lenne, nem arról volt ő híres hogy csak úgy képennyal valakit. De az volt a baj, hogy Midorinak fogalma sem volt róla, hogyan legyen kedves valakivel. Úgy döntött, tesz egy próbát. Gyorsan, mint a kígyó, de mégis aranyosan megnyalintotta Rhage pofáját.
- Na meglepődtél? - nevetett Midori. Elcsodálkozott saját magán. Milyen régóta nem nevetett úgy igazán...? Ő sem tudta volna megmondani, de most nagyon jó érzés volt neki.
|
Út közben figyelte Midorit.Próbálta bemérni az izgatottság-szintjét,de Midori nem arról volt híres,hogy kimutatja az érzéseit.A titokzatossága már eddig is felkeltette Rhage érdeklődését,de ez az erőszakos "tűnj el a sivatagból" azért odatett.De Rhage nem az a fajta,aki a nőstény nyakára mászik majd,hogy "mégis hová mész?". Inkább csenben figyeli,és ha valami olyat csinál ami neki nem tetszik,figyelmezteti.Amikor a vízhez érnek ő is lefetyel,megszokásból.Amióta a Délieknél van,minden lehetőséget kihasznál az ivásra,testének hűtésére.
-Ugyan.Kezdem megszokni.-Kuncog.Felül,és a nőstényre néz.-Tőleg már az lenne a furcsa ha azzal kezdenéd reggel,hogy képen nyalsz. |
Mire az oázishoz ért, addigra tényleg megszomjazott, de a világért sem mutatta volna ki, hanem inkább ráérősen odaügetett a vízhez, és lassan lefetyelni kezdett. Kiszáradt torkának szinte felüdülés volt a friss víz. ~ Valamit ki kell találnom, hogy Rhage ne gyanakodjon ~ Midori tudta jól hogy ha nem oszlatja el a hím kétkedését, akkor fenáll a veszélye annak hogy figyelni fogja őt, és mivel úgy tervezte, találkozik még Rauckal,... ~ Igen, csak Rauckal! ~ ...szüksége volt rá hogy egyedül lehessen.
- Tényleg bocsi az előbbiért - szólt Rhagenek megbánóan, közben kicsit megrázta pofáját hogy lecsöpögjön róla a víz, bár szinte feleslegesen, alig volt rajta.- Nem voltam valami kedves... - Nem mintha bármikor is kedves lett volna, de most legalább próbálkozott.
|
Magában egy kicsit morog a feladaton.Nem szeret vándorolgatni,de ha nagyon muszáj,elviszi azt az elkóborolt kölyköt a Keletiekhez.Persze előbb találja meg.Szimatol,nézelődik,de a kicsinek semmi nyoma.~Rendben van,akkor irány a farkaslyuk.~Még egy fél óra keresgélés után az odúhoz érkezik.
//Lily el farkaslyukhoz// |
Mikor bemutatják neki a hímet elmosolyodik és játékosan ugrik a hím lába elé majd félősen vissza. Azért nem olyan bátor.
-Shelby vagyok!- mutatkozik be és orrát kidugja Nadja lábai közül, hogy megszaglássza a levegőt ahol a hatalmas hím volt.
Hagyja magát, hogy Nadja cipelje el is engedi magát így apró lábai ide-oda kalimpálnak az alfanőstény szájában. Mikor Bezor odasúg neki elkezd kuncogni.
Aztán mancsai talajt érnek és Nadja elkezd sipákolni, hogy elhagyta Linát. El is felejtette, hogy más kölyök is van rajta kívűl... lehet túl nagy anyakomplekszusa van így ő mindig szemmel tartja Nadját, és nem fordítva.
Mikor Rhage megemlíti, hogy viszi csak leteszi a popóját és vár, hogy na akkor most ki fogja cipelni. Neki édes mindegy... akár a saját tappancsain is képes menni csak lassabban és bukdácsolva de képes. |
A hím is biccent Bezornak.Nadja nem mutatta hogy Rhage-nak különösképpen körül kellene ugrálnia Bezort,úgyhogy nem is teszi.A kis Shelby az alfa lábaihoz gurul,Rhage elfolyt egy mosolyt.Nadja bemutatja Bezort,és séta ötletét veti fel.A kérdésre Rhage "igen"-t bólint.Érdekli mi történt Lily múltjában,ami néha képes elszomorítani Nadja napját.AMikor a nőstény felveszi Shelbyt Rhage óvatosan megjegyzi.-Viszem én a kis hölgyet,ha gondolod.-Mosolyog rá Nadjára,és Shelbyre.
//Rhage folyt. Sivatag//
Az ezüstös nőstény felriad álmából.Nadja áll előtte,egy idegen felnőtt farkas,és egy idegen kölyök.A nevét Nadja elmondja párszor,így fölöslegesnek tartja a bemutatkozást.Az idegen hímből süt a fensőbbrendűség,Lily egy kicsit meghajol,a tisztelet kimutatásaképp.
-Rendben van,körülnézek.-Biccent Nadjának.Rögtön feláll,megrázza bundáját,és aelindul a sűrűbe,valamiféle kis barna farkast kereni.~Érdekesnek ígérkezik.Hacsak rá nem lépek,nem fogom megtalálni.Annyi itt az idegen szag!~Kesereg magában.És Burt szagát is érzi még az orrában. |
Neszezést hall majd apró tappancsok csörtetését. Shelby és Rhage jelenik meg, a kis fehér kölyök máris a lábai közé gurul. Nadja rámosolyog. - Ne haragudj, Shelby! Ő itt a bátyám, Bezor, feltétlen üdvözölnöm kellett. - Rhagere is villant egy apró mosolyt majd biccent neki, hogy megköszönje, vigyázott Shelbyre. - Bezor, ő itt Rhage és Shelby.
- Nagyon rég láttam Bezort, azt hiszem szükségünk lenne egy nagy beszélgetésre. Sétáljunk! Velünk tartasz Rhage?
Ha a hím igent válaszol akkor Nadja irányt mutatva a többieknek elindul, Shelbyt felveszi a szájába és Bezor mellé üget.
Ám mielőtt kiérnének az oázisból Lilybe botlanak. - Nahát, Lily! Ébredj! - ébreszti fel Nadja miután letette Shelbyt. Ekkor jut eszébe valami Lily nevéről. Vagyis valaki. - Ó, te Jó Ég! Lina! - ijed meg. - Lily, Lily, de jó, hogy itt vagy! Kérlek nézz körül az oázisban majd a farkaslyukban, hogy találsz-e egy kis, barna kölyköt! Ha igen kérlek vidd el a Keleti falkához és kérdezd meg őket, nem fogadnák-e be, mi a területünkön találtuk.
- Úú, hogy lehetek ilyen hülye, még egy kölyökről is megfeledkezem! Majd a sajátjaimmal is ez lesz? - morog magának.
Aztán sóhajt egyet, kérlelőn rámosolyog Lilyre majd ismét Shelbyt felvéve megindul.
//Nadja el Sivataghoz.//
Ő is hallja a kölyök alatt elsuhanó trópusi avar zörrenését. Füleit hegyezi, reflexből megfeszíti izmait. Ám Nadja felismeri a két farkast. Bezor Shelbyre mosolyog. - Nahát, Nadja, dada lettél? - cukkolja a nőstényt amire csak egy fintort kap válaszul.
Rhagenek üdvözlésképp biccent. mikor Nadja felveti a sétálást bólint aztán testvére mellé szegül.
Nemsokára újabb falkatagba botlanak. - Ej, de sok új farkas van. A régi tagokkal mivan? Erbes, Tinit, Loo, Jet? Élnek még?
Nadja bólint. - Majd róluk is mesélek.
Bezor vigyorog mikor meghallja Nadja kétségbeesését. Odasúg Shelbynek. - Van egy olyan érzésem, hogy inkább te fogsz Nadjára vigyázni, mint ő rád.
- Ugyan, Nadja. Majd maximum találkoznak egy-két Nyugatissal mikor elkóborolnak, de kutya bajuk se lesz, ha nem figyelsz rájuk. - Nadja villámokat szóró nézésére Bezor inkább úgy dönt itt az ideje befogni.
Szótlanul sétálnak tovább.
//Bezor el Sivataghoz.//
 |
Minden szó nélkül hűen követte Rhage-t de mikor az elkezdett ügetni Nadja felé felmorgott halkan ami inkább valami vakkantásnak volt betuható.
~Most itthagynak?~ nyüsszögött egy kicsit majd szedte apró lábait Nadja felé. De apró lábai a nagy rohanásban megitncsak megpotlanak és egyenesen pótmamája lábai közé esik.
-Otthagytál!- próbált csúnyán nézni nem is foglalkozva a másikkal. De mikor rájött, hogy nem csak ő van és Nadja felpillantott a hatalmas felé tornyosuló hímre.
Akaratlanul is összerezzent farkát maga alá húzta és kérdő tekintet vetett a fehér nőstény felé. Kell-e most félnie vagy nem? |
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
