"Keep all the roses, I'm not dead!"
Tarja Turunen - I Walk Alone

Név: Narged, sátán :3
Állapot: az Álomvilágba van zárva, ahol egyre jobban megerősödik illúziói által és persze... tervezget, alkotgat
Tulajdonságok: Akik eddig látták, mármint halandó farkasok, azok csak egyet tudnak róla: pusztít amerre szeme ellát.
Valójában Narged roppant intelligens és hűvös jelenség. Higgadt viselkedését csak a harag vagy különleges érzelmek tudják megváltoztatni, de akkor tombol. Cinikus természetű, és roppant durva.

"Go tell the world I'm still around"

Rokonok: Exit (kölyke) Dove, Chancey (dédunokái) névtelen (fogadott fia)
Előtörténet: Valószínűleg mindenki kíváncsi Narged előtörténetére, amelyet senki nem ismer, Inga, az utolsó ercuta is kb. 5 éves korában találkozott vele. Maradjon is titok kik voltak a szülei, nem szívesen beszél róla :3 Azért annyit megsúghatunk, hogy az Északi falkában élt, két barátja volt Tembor és Uron. A három fiatal, forrófejű teremtés egyszer elmasírozott az Ősi Táblához, majd "irtó szuper kalandnak" titulált okból felmásztak rá, hiába nem szabadott volna. Sőt, megszentségtelenítették, bekenték midnenféle bogyóval, sárral miegyébmással. Akkor lettek elátkozva és ez az oka annak, hogy mindhárman szurokfekete bundát kaptak.
Nargedet szülei kitiltották családjukból és emiatt a fiatal feketeség elvonult a külvilágtól, magának éldegélt. Kutatott, legendákat olvasgatott, tanult. És persze sikerült létrehoznia egy fekete lyukat teljesen szándéktalanul... Mivel tiltott mágiával kísérletezett. Átment az emberek világába és lenyűgözte amit látott. Mindent az emberek uraltak! Mindent! Nem voltak falkák meg felfújt alfák, mindenki egyedül, magáért élt és mégis uralkodhattak. Na persze, ezen Narged változtatott volna, de azt későbbi teendői közé sorolta.
Visszament Reznaolra, elújságolta híreit Uronéknak akik mellé álltak. Narged előkészületeket tett az emberek fogadására.
Mikor elindultak a fekete lyuk felé, találkoztak Ingával. Narged tudta, hogy rájuk talált az utolsó ercuta és ez valószínűleg csak bajjal jár majd. Tudta, hogy meg kell ölnie. Próbálta elijeszteni, próbálta álmában megölni, de nem... sehogyse akart összejönni.
Aztán, mikor közel értek a fekete lyukhoz Narged megelégelte Ingát és rátámadt. Nem számított olyan erős védekezésre, mint amilyen Ingáé volt.
"- Miért teszed ezt, fiam? Mi az értelme?
- Én nem félek a haláltól! Ennek a világnak erősebb vezetőkre van szüksége! Emberekre!"
És mint tudjuk, szépen hoppon maradt. Lelkét egy kék kőbe zárták és barlangba rejtették.
Sokáig nem volt társasága, jobban mondva csak kettő. Az egyik Barlien meg Maryam, akiken végre kiélhette haragját, majd Saych... Saych, a drága szolga! Micsoda fajankó! Könnyű volt rávenni az alázatosságra és nem is akármilyen farkas volt. Mintha maga a Sors akart volna segíteni Nargeden! Persze, ez azért bizarr gondolat... de Nargedet szórakoztatta.
Saych hozta neki a híreket a világból és Narged rájött, hogy jó sok mindent kihagyott. Nagyon sokat változott a farkasok világa. Hmm, talán tunyultak is valamit mágia terén, akkor meg könnyebb lesz velük elbánni.
Narged ki akart végre szabadulni börtönéből. Saychel hozatott egy sámánt, aki amikor meglátta, majdnem szívinfarktust kapott. De végül sikerült kihúzni belőle, hogy vér és halál kell ahhoz, hogy életre kelhessen. Szal ez is Saychre lett bízva.
Amíg Saych tevékenykedett, a tuskó nem törölte el rendesen a nyomait, így rátalált a barlangra egy nőstény. Bájos teremtés volt, mármint az elviselhetetlen modorával. Nargednek mégis tetszett, amit látott, úgyhogy elhalmozta ígéretekkel szegény párát, aki bevett bármilyen horgot. Hát ígyvalahogy lett egy lánya, aki fizikailag nem is létezhetne, de hát akkor hogy született meg Exit?
Saych megtette ami tőle telt és kitört a háború. Mmm, mennyie látvány volt! Nargedet sikerült feléleszteni, aki minden erőt magába szívott, hogy ereje teljében legyen. Micsoda érzés volt újra mozogni! Nem is totojázott tovább, egyből megtáncoltatta izmait, hatalmas izmait... És szép sorjában ölte volt falkatársait. Akkor látta meg először lányát, de egyből megvetette a szerencsétlent, mivel mindenki utálta. Micsoda fintor az életben a genetika...
Aztán jött az a fazon, Lynceus és tönkretett mindent. Már megint elvették az erejét és besuvasztották valami istenverte ismeretlen helyre, ami végül a legszeb hellyé változott Narged szemében... az Álomvilág! Minden vágy világa! Ohohohó, miket megtehet ott...
Először is elintézte, hogy mások is rátaláljanak az álomvilágra. Jött az a kis bugyuta Tootega, Nargednek épp megfelelt. A karmai köré csavarta a szerencsétlent és elő-erőpróbaként forradalmat szított az álomvilágban. Jó kis szórakozás volt, de Narged most mást tervez... valami sokkal rosszabbat... Mert rátalált az álomvilág legsötétebb bugyraira, ahol egy új faj lakozik.

Mivel egyetlen utódjában, Exitben nagyot csalódott, Narged többé nem is gondolt saját utódokra. Kölykök! Hmpf, mindent elrontanak - gondolta, míg meg nem látta az álomvilágban megjelenő fiatal kis hímet. Nevezzük őt XYnak. Narged lenyűgözte XYt, aki elkezdett ragaszkodni hozzá. Narged megtiltotta neki, hogy visszatérjen a valóságos világba, ezért ott azt hitték, hogy a kölyök meghalt, és amikor először felébredt már otthagyták őt az odúban.
Narged minden tiszteletét kivívta XY, ahogy fejlődött. Narged adott neki a saját erejéből, majd lidércvért nyomott belé és  így megalkotta a saját "fegyverét". Aztán elküldte Frosty Wood-ba...