"I loved you yesterday..." Serj Tankian - Empty Walls ALAPOK Név: Sora Nem: nőstény Kor: 4 éves Elem: szél User: Amarena JELLEMZŐK Egészség: fizikailag egészséges, lelkileg nem Tulajdonságok: Az egykori életvidám, barátságos, ragaszkodó farkaslány aki volt már a múlté. Teljesen bezárkózott és   már nem törődik olyan dolgokkal, mint a népszerűség, a barátnőkkel való pletyka, vagy a kanok fejének elcsavarása. Jobban szeret egyedül lenni és a területet járni. Ha találkozik egy fajtársával igyekszik kitérni az útjából, ha még meg is szólítják egyből menekülő út után kezd kutatni. Az erőszakos idegenekkel azonban előfordul, hogy összeakasztja a bajszát... A falkája az egyetlen akiket elvisel maga mellett, de szorosabb kapcsolatot senkivel sem ápol. Nehéz hozzá közel kerülni a múltjában történt  tragédia miatt. Habár saját magát vágja el a társaságtól, súlyosan szeretethiányos.  Viselkedése, érzelmeihez hasonlóan szintén kiszámíthatatlanná vált, ha úgy érzi sarokba szorítják képes minden előjel nélkül nekiugrani az illetőnek.  Legfőbb jellemző: visszahúzódó, megadó, bizalmatlan, társaságkerülő, csellengő.   Képességek  Erő: 3 (a nőstények között az átlagnál erősebbnek mondható)  Sebesség és reflex: 5 (reflexei minden apró rezzenésre ki vannak élezve, paranoiássá vált a múltjában történtek miatt)  Osonás: 5 (puha lépteit szinte lehetetlen megneszelni, "rejtőzködő" életmódja miatt volt ideje gyakorolni. Vadászatoknál is nagy hasznát veszi.)  Úszás: 3 (úszási tudása átlagos, nem született kopoltyúkkal :D)  Irányítás: 2 (régi falkájában mindig ő volt a központban, remekül manipulálta falkatársait, mára azonban csak árnyéka annak az üdvöskének aki akkor volt.) "...before you killed my family!" TÁRSAS ÉLET Falka: Vízmosás falka Rang: Harcos Rokonok: (minden rokona meghalt, akiket ismert.) Előtörténet: Mit is mondhatnék magamról? A múltamat ne feszegessük, túl fájdalmas. A jelen elviselhető, a jövő még homályos. De lehet jövője valakinek aki a múltban él?Visszatekintve az egész olyan mint egy álom. Mintha az egész eddigi életemet álmodtam volna. Az eleje egy tündérmeséhez hasonlított, mindenem megvolt. De aztán az egész rémálommá vált.  A rangidős hím lánya voltam egy kis családban. Anyámat sajnos nem ismertem, a szülésbe halt bele és magával vitte az ikertestvéreimet is. Mivel csak én éltem túl már születésemkor különleges helyet foglaltam el a családban, mindenki szemefénye voltam. Különösen a bátyámé. Teltek múltak az évek és szép lassan felcseperedtem. Az egyik nap a terület határán jártam. Akkor ismertem meg Őt. Szerelem volt első látásra. Egyre gyakrabban lógtam el otthonról, hogy találkozhassak Vele. Azonban akkor még nem tudtam ki is ez a lenyűgöző idegen. Honnan sejthettem volna, hogy az ellenséges falka tagja!   Egy nap a bátyámnak feltűntek a csavargásaim és követett. Amikor meglátta a kant minden kérdés nélkül rávetette magát. Szörnyű volt látni a bátyámat és a szerelmemet egymásba gabalyodva, agyaraikat csattogtatva, egymást marva. Hiába sikoltoztam, nem engedték el egymást. Bátyám morgásából néha szavak álltak össze, majd ismét elharapta őket és támadt. Annyit értettem meg belőle, hogy szívem választottja nem kívánatos a családunk közelében, és, hogy apám nagyon jól kiokította bátyámat a körülöttünk élő falkák közti kapcsolatokról. Amikor a bátyám egy pillanatra eleresztette lovagom torkát, azonnal menekülőre fogta, de még visszakiáltott, hogy visszatér és, hogy ezt még nagyon megbánja a bátyám. Kettős érzések voltak bennem a visszatérésével kapcsolatban, egyrészt örültem, hogy nem tűnik el örökre, és még láthatom. De féltem is.. nem, rettegtem. Rettegtem, mit fog tenni a bátyám. A hazafelé vezető úton egész végig a szentbeszédét hallgattam arról, hogy nehogy mégegyszer meglásson egy ellenséges falka tagjával. És persze apámnak is elmondta! Szóval eltiltottak tőle, de ez nem akadályozott meg, hogy a másnapi vadászat közben le ne szakadjak a falkától és a terület határán ne sétálgassak. Ahogy azt gondoltam, Ő is ezt tette. De ezúttal nem volt egyedül, a falkáját is magával hozta! Ennyire még soha nem féltem. Éreztem, hogy nem békét kötni jöttek, és az eszem azt zakatolta, hogy fussak. Szaladjak apámhoz és a bátyámhoz és szóljak nekik. De nem tettem. A földbe gyökerezett a lábam és mozdulni se tudtam. Ő azt mondta, hogy ne féljek minden rendben lesz, és, hogy örökre együtt leszünk. Valószínüleg reszkettem, már nem emlékszem a sokk miatt. A falkája ekkor már nem volt sehol, bevetették magukat az erdőbe és a családomra támadtak. Nem tudom hogyan, de végre megmozdultak a lábaim, és rohanni kezdtem. Nem néztem hátra, de tudtam, hogy Ő is követ. De már nem érdekelt, csak rohantam előre. A következő kép ami elém tárult rémálomba illő volt. A két falka egymást marcangolta. A bátyám után kezdtem kutatni, nem volt nehéz megtalálni még a harc közepén sem. Három ellenfele is akadt, ketten felváltva támadták, a harmadik pedig koloncként csüngött rajta, agyarait vérző sebébe mélyesztve. Valami eltört bennem. Gondolkodás nélkül nekirontottam a "piócá"nak, de mielőtt az agyaraim a bőréhez érhettek volna, valami nekem csapódott és a következő pillanatban a földön találtam magam. Nem tudtam felkelni, szívem szerelme teljes súlyával lenyomott. Addig sikítoztam, amíg meg nem fájdult a torkom és el nem ment a hangom. Minden hiába, nem volt más választásom, mint tehetetlenül végignézni, ahogy megölik a családomat. A bátyám bírta legtovább. Több sebből vérzett, mégis újra felállt és nem adta fel. Azonban minden erőfeszítése ellenére a földre csuklott. A lovagom, vagy legalábbis akit eddig annak hittem elengedett és odasétált hozzá. Kegyetlen mosollyal nézte a saját vérében fekvő bátyámat. Nem volt már erőm, hogy felálljak. A sokk és a vér nyomasztó szaga a földhöz szögezett. Szédültem és remegtem, a pofámon szüntelenül könnycseppek folytak végig, de nem fogtam fel mi történik.  Aztán egy roppanás, és a bátyám szeme üvegessé vált, semmitmondóan meredt egyenesen rám. Elájultam. Ezután sok mindenre nem emlékszek. De azt biztosan tudom hogy ott hagytak. Talán azt hitték, hogy én is halott vagyok.  Nem tudom mennyi ideig feküdtem és sírtam, miután felkeltem, mennyi álmatlan éjszakát töltöttem még a falka területén. Nem maradt semmim. Nagy nehezen de elindultam, hogy új életet kezdjek...